Vámpirakadémia

3. fejezet

Délután lehetett, mikor újra felébredtem. Olyan éhes voltam hogy akár egész nap képes lettem volna enni. Rápillantottam az órámra, amikor rájöttem hogy lekéstem az ebédet.-Fenébe!-Gyorsan rendbe szedtem magam és elindultam megkeresni Lisa-t. Nagyon sokan voltak az iskolában és az udvaron is. Mindenki olyan furcsa volt. Mintha történt volna valami. A könyvtárnál jártam és hirtelen megpillantottam Lisa-t. - Rose! Hol voltál? Már mindenhol kerestelek!-Lisa olyan rémült volt. Nem értettem mi folyik itt. - Történt valami? Mi ez a nagy zűrzavar?-Kérdeztem Lisa-t bár a tekintetéből semmi jóra nem számítottam. -Betörtek az iskolába! Egy robbanást hallottunk az egyik teremből, és mire odaértünk, az osztály mintha kővé vált volna és  St.Vladimir könyve eltűnt.  -Micsoda??-én ebből semmit nem hallottam. Ilyen mélyen aludtam volna? Nem hiszem.. Mi van ha a fejfájásnak köze van a merénylethez? Ezt persze nem mondhatom el Lisa-nak, még a végén aggódna és erre most nincs időnk. -De te még is hol voltál eddig? Egyik órán se láttalak.-kérdezte Lisa kissé gyanakodva, mintha érezné hogy valami baj van velem. Bár ez lehetetlen hiszen a kötelékünkön keresztül csak én érzem őt. - Én csak ledőltem az edzés után. Biztos elaludtam ezért nem hallottam semmit.-reméltem elhitte amit mondtam és persze hogy nem találkozott Dimitrijel aki mindent elárult volna neki. - Így már érhető- mondta Lisa majd megragadta a kezem és elindultunk tovább a folyosón. Odaértünk a teremhez. Egyszerűen borzasztó volt a látvány. Mindenki mintha megfagyott volna. Olyan hideg és rémisztő volt. Mintha megállt volna az idő és soha nem indult volna újra. Az igazgató, a tanárok és az őrzők mind ott voltak. Beljebb mentünk, majd megpillantottam Dimitrijt aki egy magas furcsa férfivel mérte fel a helyszint. Mikor megpillantott kicsit mintha megkönnyebbült volna. Biztos aggódott, főleg azután ami reggel történt. - Menjetek ki! Nem lenne szabad itt lennetek! Induljatok a szobátokba azonnal- szólalt meg egy hang mögülem. Az egyik őrző volt az. Nem értettem miért ne lehettünk itt. Segíteni akartunk rájönni mi történhetett. De persze megint nem engedték. Kimentünk és csak sétáltunk, mire észrevettem hogy résnyire nyitva van az igazgatói mellett lévő ajtó. Még soha nem láttam hogy bárki bement volna oda. Sőt fogalmam se volt róla mi lehetett ott. Közelebb mentem, kinyitottam az ajtót és egy hatalmas lyukat láttam a padlón. Most már sejtettem hogyan hatolhattak be észrevétlenül az iskolába. Ahogy jobban körbenéztem egy szekrény és egy asztal volt a szobában. Az asztalon mintha tervrajzok lettek volna. Láttam még kulcstartókat, de mire jobban megnézhettem volna, valaki elkapta a karomat és kihúzott a szobából. - Rose! Már megint bajba kevered magad. Azt mondták menjetek vissza a szobátokba. - Dimitrij volt az. Egyből megismertem az arcszeszének az illatát. Szerettem ezt az illatot olyan kellemes de még is férfias volt. Pont mint Dimitrij. Alig vártam hogy újra láthassam na meg persze hogy tanítson hogyan győzzem le  a strigákat. -Mi a fene ez a titkos szoba?-kérdeztem megdöbbenten Dimitrijt. -Ez egy titkos szoba, ahol az iskola és a szobák összes kulcsa található.-mondta Dimitrij de úgy megváltozott a hangja amint ő is bepillantott. Olyan komollyá vált. Ritkán szokott ilyen lenni de ha igen akkor mindig nagy baj volt. - Rose, most azonnal menjetek a szobátokba és zárjátok be az ajtót. Ne nyissatok ki senkinek! Ott várjatok meg.- Elindultunk vissza a szobába, bár nem értettem Dimitrij miért lett ilyen hűvös. - Nálad van a kulcs?-kérdezte Lisa- Nincs!-mondtam, majd akkor esett le hogy nem zártam be a szobánk ajtaját. Mire odaértünk az ajtó tárva nyitva, a szoba felforgatva. Biztos hogy kerestek valamit. De vajon mit?

4