No escape from love BakuXDeku +18

Miért pont Őt?

Ez is csak egy csendes nap volt mint a többi. Az iskolai óráink vége után az osztállyal együtt sétáltunk a kollégium irányába. A lányok elöl nevetgélve ecsetelték mit fognak csinálni a nap hátralevő részében. Mindenki más is lelkes volt, hiszen hosszú ideje ez lesz az első igazi pihenős hétvégénk. 

Nekem viszont nem jött az arcomra a mosoly. Most nem. Bár az álarcom megtévesztette a barátaimat, arra vártam, hogy Ő majd átlát rajtam.

Kacchan nemrégiben kezdett el járni egy lánnyal a másodévesek közül. Hikari-chan képessége elképesztő volt, illett is Kacchanhoz. Az egész testét megtudta világítani, mint egy szentjános bogár, azzal a különbséggel, hogy ha valaki ilyen állapotban hozzá ért komoly égési sérüléseket szerzett. Egyébként gyönyörű lány volt, szőke haja a derekáig ért, amit legtöbbször fonatok díszítettek, mogyoróbarna szemeivel pedig bárkit eltudott varázsolni, mint látszik. 

Ameddig nem láttam őket együtt az étkezőben, nem is tűnt volna fel, hogy van valakije. Pedig mostanság a csaj eléggé sokat lógott rajta. Hülye vagyok.. Végig tudtam, csak nem akartam belátni. 

-Midoriya, te is jössz?- szakította félbe a gondolat menetemet Tsuyu-chan.

-Ne haragudjatok, edzeni szeretnék inkább még. A mai hősi gyakorlaton kissé lassúnak éreztem magam.- szabadkoztam, pedig hirtelen nem is tudtam milyen program alól keresek kibúvót. 

-Semmi baj! De ne vidd túlzásba, pihenni is kell néha.- mondta Uraraka-san kicsit csalódottan. 

Beértünk a kollégium épületébe és mindenki felszabadultan sóhajtott fel. A hétvége ezzel hivatalosan is elkezdődött.  Amint levettem a cipőmet a bejáratnál a szobám felé vettem az irányt. Most inkább el akartam bújni a többiek elöl... És persze előle... 

A szobám ajtaja halkan csukódott be utánam, majd átöltöztem a kedvenc All Might-os felsőmbe és a rövid nadrágomba és elvágódtam az ágyon. Az egyenruhám a földön hevert valahol a szívem mellett. 

~Nem is értem miért veszem ezt most ennyire komolyan... Hiszen eddig sem érdekelt mi van Kacchannal.. Persze ez így nem igaz teljesen- gondoltam.~Az elrablása nagyon felzaklatott, de először azt hittem csak azért mert nem tudtam megmenteni. Azonban hamar kiderült,  hogy ez így nem teljesen helytálló. Amikor összebunyóztunk az ideiglenes hősi engedély vizsga után értettem meg az érzéseimet valójában...

Nem tetszett ez a gondolat menet. Nem akartam tudatában lenni ezeknek az érzéseknek... Nem akartam szeretni Bakugou Katsukit. Ő az aki miatt évekig terrorban éltem, olyan sokat bántott fizikailag és lelkileg is. De mégis azok a szenvedélyes szemek amik rám meredtek a pofonok után. Egyszerűen nem tudom elfelejteni őket. 

Úgy tűnik teljesen beleszerettem Kacchanba! 

- A francba.. - csúszott ki hangosan a gondolat a fejemből. 

Nem sokkal később egy könnycsepp is követte, mivel újra bevillant a kép Hiraki-chan és Kacchan ebédlői jelenetéről. Igazából semmi szokatlan nem történt, csak a lány először csókolta meg Kacchant a szemem láttára. Biztosan nem ez volt az első, hogy ilyet tettek mivel eléggé gyakorlottnak tűntek a dologban. 

Mire észre vettem volna a szemeimből zivatarszerűen kezdtek folyni a könnyek. Hirtelen olyan erőtlennek éreztem magam mint még soha, pedig egész életemben képesség nélkül boldogultam. Pedig úgy éreztem egyre erősebb leszek minden értelemben, erre jön ez a szerelemnek csúfolt hülyeség és vissza kerülök a kezdővonalra. Ez az amit nem hagyhattam soha többé! 

-Midoriya Izuku! Ebből elég!- mondtam hangosan, hogy hihetőbb legyen. 

Végül úgy döntöttem elmegyek futni egyet a friss levegőre, az majd kitisztítja a fejemet. Nem mellesleg az edzés volt a kifogásom a ma esti program alól és nem szeretek hazudni a barátaimnak. Fogtam a futó cipőmet és egy kulacs vizet és már léptem is ki a szobám ajtaján azonban hirtelen nem várt meglepetésbe botlottam. Szó szerint! Hirtelen fel sem eszméltem ki az ameddig nem vágódtam a lendület miatt a földre.