Altatódal

Prológus

Rohantam sötét éjszakában. Agyam robotpilótára kapcsolt, nem gondolkoztam, csak éreztem. Ősi, állati félelmet.Már régóta rohantam a sötét elhagyatott úton, amikor végre megláttam a park szélét.
Furcsán keveredett bennem a remény és a rémület. Ha átérek a parkon, akkor onnan látni a főteret, ha pedig én látom, akkor látszom is. Ma pedig különösen sok ember van ott, az éves városi ünnepségnek köszönhetően. De a park...sötéten és fenyegetően magaslott előttem.
Hirtelen rádöbbentem, hogy már nem hallom a dübörgő lábak zaját magam mögött.
Megtorpantam.Fületem.Kapkodó levegő vételem mellett, csak a főtérről idáig elhallatszó zenét hallottam.
Lassan körbenéztem, miközben próbáltam megzabolázni lihegésem. A sötétben a fák és a bokrok ijesztő árnyékokat vettek körém. Ahelyett, hogy megnyugtatott volna mozdulatlanság és a nyugalom, inkább csak fokozta a félelmem. Bevetettem magam a parkba.
Lélekszakadva rohantam a fák között. Hirtelen furának tűnt hogy itt mindenki parknak hívja, hiszen valójában egy kis szelet erdő.
Igen,valóban erdő.Végtelen, veszélyekkel teli őserdő.Most először éreztem azt, hogy egyedül vagyok. Egyedül, az őserdőben, egy szörnyeteggel a nyomomban. Rohantam a fák alatt.
Hirtelen megbotlottam egy kiálló gallyban.Valami hatalmasat reccsent.Mintha áramütés ért volna, úgy pattantam fel.A magassarkú szandálom sarka kitört. Hisztérikusan felzokogtam. Majd eszembe jutott a helyzetem. Bár próbáltam elnyomni a sírást, az keserűen tört fel a torkomon.
Csendben kell maradnom, különben megtalál. Próbáltam elterelni a gondolataimat, hogy csöndben tudjak maradni. A lábam a földbe gyökerezett.
Nem voltam futáshoz szokva, halálosan kimerültem.
Körülnézve láttam, hogy a tisztás szélén állok. Átnéztem a túloldalára, ahol egy terebélyes tölgyfa állt.Szerencsére nem kell odáig elfutnom.
Balra fordítottam a fejem és megpillantottam az utat, ami szinte a főtérre visz.
Csend van. Pár percig füleltem.Semmi.
Sikerült leráznom!Talán csak a pénztárcámat akarta, vagy éppen részeg volt, esetleg bedrogozott és megtetszettem neki . Az utóbbi opció kellemesen cirógatta hiúságom.Kár volt rám ijesztenie. Ha jól nézett ki nem kellett volna nógatnia.
Tekintetem visszatért a terebélyes tölgyfára. Eszembe jutott a péntek esti buli utáni esemény.Éreztem hogy a szám szélén állatias mosoly terül el.
Már nem féltem. Újra én vagyok a ragadozó. Számomra ismerős magabiztossággal indultam az ösvény felé. A halkan szóló zene lassan felkúszott a fülemen át az fejembe.
Pont olyan amilyennek szeretem-gondoltam- pörgős és lehet rá  táncolni. Kitudja, lehet hogy egy fiú is összejön. Fiatal még az este.
Elértem az ösvény. Kissé sántítva jártam, részint a letört sarok, részint a most kibontakozó pokoli fájdalom miatt, amit a lábamban érzek.
A fájdalom lassan haragba csapott át. Ha nincs az a hülye alak aki rámijesztett, akkor most kifogástalan külsővel jelenhettem volna meg. Nem akarok beégni a klikkem előtt!
Az utolsó kanyarba értem, ahonnan már láttam a főteret. Tele volt emberekkel. A barátaim is ott vannak valahol. Alig várom hogy elmesélem nekik a sztorit, persze egy kicsit majd korrigálok rajta, hogy megfelelő legyen.
Hirtelen a kitört cipősarkat és a sírás miatt elkent sminket sem bántam már annyira. Majd gyorsan berohanok a legközelebbi mosdóba. A sminket újra megcsinálom,megfésülködök, a ruhám meg szerencsére nem lett piszkos. A cipő.Na igen. Itt azért felmerül egy kis probléma.
Bár, ha jobban belegondolok, akkor nem annyira rossz a helyzet. Kidobom a legközelebbi kukába, majd veszek másikat. A csajoknak meg majd azt mondom hogy annyira részeg vagyok hogy elhagytam. Esetleg hogy hozzávágtam a támadómhoz. Mindkettő tetszik, mire odaérek eldöntöm.
Hirtelen észrevettem, hogy elhallgatott a zene. Kíváncsian vártam, hogy milyen szám lesz a következő.
-Ha valami béna lesz, amit csak a nyomik hallgatnak, rögtön visszafordulok- gondoltam kajánul.
Elkezdődött a zene. Régi altató dal, ami zenélős dobozokból szól. A dallam közvetlenül mögüllem szólt. Ereimben megfagyott a vér.

A főtéren egy kisfiú éppen málnaszörpöt kortyolgatott. Apukája viccekkel szórakoztatta, amin a kisfiú teliszájjal nevetett.
A fiú anyukája nevetve nyújt zsebkendőért, hogy letörölje a kisfia álláról a szájából kifolyt, vérvörös folyadékot.