Harry Potter Oneshots

Fred x reader

Egy kis karácsonyi szösszenet a Weasley ikrek egyik tagjával💛 Jó olvasást!

Ideges toporgásod tölti meg az Odú barátságos nappalijának minden négyzetméterét. Lábadnál a ládád, melletted a legjobb barátnőd Ginny. Odakint a hó mindent betakar és az egész világ csöndes. Pár héttel ezelőtt amikor a szüleid bejelnetették, hogy idén nem tudtok együtt karácsonyozni, így a Roxfortban kell töltened az ünnepeket, még nem gondoltad volna, hogy a Weasley házban fogsz kikötni. A levegőt Mrs. Weasley már sokszor emlegetett forró csokijának édes illata tölti be és a sarokban egy hatalmas, szedett vetett, de barátságos karácsonyfa áll. Mosolyogva nézel körbe a kis helyiségben.
-Drágáim! Hát megjöttetek! -Molly kiszáguld a konyhából, majd miután a lányát agyon ölelgette téged is magához húz kedvesen. -Idehozom a forró csokikat, amíg ti felviszitek a csomagokat. Fred! -kiált fel az egyik iker fiának az emeletre.
-Jövök anya! -válaszol egy kellemesen csengő hang a lépcső tetejéről. Pár pillanat múlva már unottan lépked lefele a magas, jóképű fiú. Ajkai egy kellemes, meleg mosolyra húzódnak, ahogyan magához öleli a testvérét. A vörös lány nevetve bújik bátyja karjai közé és el is veszik bennük. Amint a elengedi a fiú feléd fordul és kinyújtja a kezét.
-Fred Weasley! Örvendek!
-(T/N)! -fogadod el a feléd nyújtott végtagot. Hatalmas tenyere, puha és mégis erős. Csillogó szemei újra és újra végig mérnek mintha minden porcikádra kíváncsi lenne. Kínosan köhintesz egyet, hisz hiába élvezed az érintését kezd zavaróvá válni a bámulása.
-Áh! Segítek felvinni őket! -mondja miközben pálcájával összezsugorítja a csomagokat. Ahogy a kis szobába értek mindkettőt leteszi, majd mosolyogva távozik.
-Hogy hogy George nincs itthon? -fordulsz Ginny felé.
-Nagyon fontos üzleti szerződést köt jelenleg Olaszországban. Sehogy sem tudott haza jutni. Más szabályok vonatkoznak ott a varázslókra.
-Értem. -leveted maga a puha különböző anyagokból összevarrott szivacsra és csak bámulod a sötét fa plafont. A fények csak úgy táncolnak a mennyezet fahasábjain. A melletted lévő ágyról hirtelen köhögés hangzik fel.
-Gin, jól vagy? -hangod az elején meglepett, de a végén már aggódó.
-Persze csak kicsit kimerültem az utóbbi hetek rohanásában. Holnapra már biztosan jobb lesz. -kétkedve bólintasz, majd folytatod a bambulást. Több óra beszélgetés és jó pár forró csoki után, már elégedetten húzod magadra a takarót, hiszen az Odúban néha elromlanak az idős csövek, így igen hideg tud lenni.
⋄⋄⋄
Nem tudod, hány óra lehet, de a szobára boruló sötétségből ítélve késő éjszaka, amikor a barátnőd hangos köhögése riaszt fel. Oldalra fordulsz és úgy figyeled Ginny-t, hogy normálisan lélegzik-e. Szerencsére nem látszik komoly probléma, így visszabújsz a takaród alá. Viszont hiába próbálod alvásra ösztökélni a testedet, sehogy sem megy. Végül fél óra szenvedés után idegesen rúgod le magadról a takarót és indulsz el a nappali irányába. Hiába igyekszel a régi lépcső még így is sokszor megnyikordul a lépteid alatt. Ahogyan a nappaliba érsz tanácstalanul bámulsz magad elé. Most mit csinálj? Végül odahúzol egy széket az ablakhoz és félig kinyitod. Egy takaróba burkolózol, majd mélyet szippantasz a hó utanozhatatlan,  hűvös illatából. Arcodon egy széles mosoly terül el és élvezed a nyugodt semmit tevést.  Nem tudod mennyi ideje ülhetsz ott amikor megzavarnak.
-Jézusom, azt hittem kedvelsz minket, de nyílván valóan jégre akarsz bennünket tenni.-hátra kapod a fejed és Fred Weasley-t pillantod meg a nappali közepén állva. Karjaival melegíti saját magát, miközben megrovóan figyel, de szája sarkában egy mosoly bújkál. Elszégyelve lépsz elé és a takaródat lekapva nőies testedről az ő erős és férfias vállaira teríted. Dideregve húzod össze magadat és igyekszel meg tartani a tested hőjét. Visszalépsz az ablakhoz és bár dideregve, de tovább legelteted szemedet a gyönyörű havas tájon. Érzed, hogy férfi közelebb lép hozzád. Pár perc múlva két kezet érzel meg a derekadon, amit egy takaró követ a válladon, de nem akárhogyan. A férfi szorosan hozzá simul a hátadhoz. Hátaddal érzed a kockáit. Forró bőre a te bőrödhöz ér és rajtad végig fut a hideg.
-Nem hagyhatom, hogy egy ilyen szép lány megfázzon. -érzékien suttog a füledbe. Meleg lehellete csiklandozza a hallószervedet. Lélegzeted elakad és nem igazán tudod mit kéne tenned. Hiszen mégis csak a legjobb barátnőd bátyja.
-Fred, ez...ezt nem kéne.
-Élvezed! Valld be! -fogaival meg harapja a füledet miközbe bele suttog. Összeszorítod az ajkaidat. A tökéletes pillanatot lábak dobogása szakítja meg idegesen próbálod meg ellökni magadtól a fiút. Ő csak nyugodtan arrébb lép rajtad hagyva a takarót.
-Hmm...mit csináltok itt kora reggel? -Bill arcán egy sokat sejtő mosoly ül.
-Semmi érdekeset bátyó! -nevet fel a fiatalabb és elindul a konyhába.
-Csak beszélgettünk. -mondod és igyekszel nemtörődömséget színlelni.
-Nyilván. -vigyorog rád Bill. Szép lassan mindenki ébredezni kezd és nemsokára már mindenki lent üldögél az étkezőben miközben Mrs. Weasley a konyhapultnál sürög. Finomabbnál finomabb falatok gyűlnek az asztalon és mindenki csak arra vár, hogy enni kezdhessen.
-(T/N)! Édesem. Megnéznéd Ginny-t kérlek?
-Persze, Mrs Weasley. -azonnal felsietsz a barátnődért. -Gin, reggel van! Fel kéne kelned. -de a lány nem mozdul- Gin.Ginny! -leülsz az ágya mellé és kezedet a homlokára teszed. A homloka szinte éget és bőrén apró foltok látszanak. Azonnal lefutsz az édesanyjáért aki pár perc múlva már ott is ül a alnya mellett.
-Ez varázsló himlő! (T/N)! Te ugye csak félvér vagy?
-Igen.
-Rendben. Volt már varázsló himlőd?
-Nem igazán tudom. Szerintem nem.
-Rendben. Akkor most elmész és lefürdessz. Aztán át mész Fred szobájába. A cuccaidat át kell mosnom és fertőtlenítenem kell őket, hisz te nem biztos, hogy elkapod. Fred szívem, nem baj, ha átköltözik hozzád?
-Dehogy baj anya. -te csak kapkodod a tekintetedet, majd miután látod, hogy nincs értelme ellenkezni, megadóan vonulsz be a fürdőbe. A forró víz lemossa rólad a gondokat. Ahogyan kilépsz a tus alól belenézel a tükörbe és magadra mosolyogsz, aztán felnevetsz. A kikészített törölközőt magad köré tekered, majd elindulsz a ruháidért, de kellemetlen meglepetés ér. A ruháid ugyanis egyenlőre használhatatlannok.
-Gyere szépség! -int ki Fred a szobája ajtaján-Adok valami göncöt.
-Kösz. -belépsz a kellemes Ginny-énél azért nagyobb szobába, ahol az egyik sarokban egy kész kis laboratórium áll. Fred elkezd túrkálni az egyik régi fa szekrényben majd hozzád vág egy hosszabb pólót és egy boxert. Kétkedve nézed a fekete ruhadarabot, majd a fiúra nézel.
-Ugye csak viccelsz?! Nem fogom felvenni az egyik koszos gatyádat!
-Sosem használtam még. Szerinted abba,-mutat a ruhadrabra- beleférne bármim is? -néz az ölére, majd kajánul rád vigyorog. Kezeidet az arcod elé kapod és elvörösödsz.
-Kimész amíg átöltözöm?
-Muszáj? -vigyorog rád, de azért elindul kifelé. Gyorsan igyekszel magadra kapkodni a ruhákat. A szobában lévő tükörben figyeled meg az új öltözéked. A póló a combod közepéig ér és a boxer nem látszik ki alóla.
-Uh szépség, milyen combjaid vannak. -ölel át hátulról Fred és egy csókot hint a nyakad érzékeny bőrére. Felsóhajtasz hiszen jól esik a gesztus, ahogyan a vörös illata bekúszik az orrodba az érzékeid kiélesednek és belebújsz az ölelésébe. Nem! Ezt nem szabad. Megpróbálod eltolni magad tőle, de ő csak még erősebben szorít magához. Végül Mollly éles hangja szakít szét titeket amint lehív titeket a fához, hogy ideje díszíteni. A nap további részében elfoglaljátok magatokat főzéssel, díszítéssel és a karácsonyi zenék hallgatásával. Ezalatt a pár óra alatt a Weasley fiúk meglehetősen közel kerülnek a szívedhez és végre otthon érzed magad.
⋄⋄⋄
A másnap is nyugodtan és eseménytelenül telik egészen délután egyig. Akkor ugyanis egy bagoly kopogtat az ablakon csőrében egy neked írt levéllel. Izgatottan nyitod ki a lepecsételt borítékot.
"Kedves, (T/N)-ed!
Csak most értesültem róla, hogy a szünetet a Weasley családdal töltöd. Sok-sok boldogságot kívánok neked is és nekik is. Nagyon hiányzol! Ha visszajöttél mit szólnál, ha elmennének együtt Roxmortsba?
Ölel:Zabini"
Vigyorogva olvasod az egyik szeretett barátod levelét, hiszen igen közel álltok egymáshoz. Néha talán közelebb, mint barátok. Miközben újra és újra átolvasod a sorokat a szobában ismét feltűnnek a család hímnemű tagjai.
-(T/N), csak nem levelet kaptál a szerelmedtől? -pimaszkodik Will, te pedig csak kinyújtod rá a nyelvedet.
-Csak, hogy tudd pont beletrafáltál! -erre a mondatra Fred felkapja a fejét, majd szép lassan melléd sétálva veszi el a levelet. Vagyis csak venné el, de nem engeded neki. Idegesen dugdosod a papírlapot, de ezzel csak felidegesíted. A kezeidet elkapva tart magánál míg a másik kezével a levelet tartja. Amint befejezi az olvasást komoran feléd fordul.
-Remélem jól fogjátok magatokat érezni. -ezek a szavak úgy hangzanak a szájából akár csak egy átok. Meglepetten figyeled a lépcsőn felviharzó fiút. Billék csak meghúzva magukat álldogálnak a háttérben.
-Ezt akartad? -fordulsz hátra a legidősebbhez, aki a száját elhúzva lehajtja a fejét.
⋄⋄⋄
A következő pár nap sem javít Fred és te kapcsolatodon. A fiú folyamatosan kerül és ha összefuttok akkor is csak komoran bámul. Minden beszélgetési kísérleted kudarcba fullad, így végül feladod. A szenteste meghitt, nyugodt és meleg hamgulatban telik. Késő este van már mikor mindenki aludni indul, kivéve te. Lekucorodsz a kanapéra és vársz. Pontosan tudod, hogy Fred hajnali egykor szokott lejönni bármi is történik. Addig pedig már csak egy óra van. Kényszeríted magadat, hogy maradj ébren amíg meg nem látod a fiút, de végül a meleg, a fáradtság és a biztonság érzése ledönt a lábadról. Nem sokára egy simogató kézre kelsz. Pilláidat lassan kinyitod, az első amit meglátsz az Fred Weasley. Sőt a második és a harmadik is ő. Elmédet kitölti a férfi illata miközben elveszel a gyönyörű szemeiben. Kezedet az arcára vezeted és csak ekkor jössz rá, hogy ezt nem álmodod, hanem valójában itt van. Kikerekedett szemekkel figyeled mire mintha ő is észbe kapna idegesen indul felfelé.
-Fred! -kiáltasz után és így sikerül megállítanod.
-Mit szeretnél?
-Miért kerülsz? Miért utálsz ennyire? -a mondataidra visszalépked a lépcsőfokokon, majd közvetlen eléd áll.
-Nem utállak.
-Akkor miért nem beszélsz velem?
-Tudod, te az szépség!
-Dehogy tudom, ha tudnám már változtattam volna rajta! Nem tudom mit képzelsz magadról, de rohadtul elegem van abból, hogy ok nélkül haragszol rám! -hangod egyre és egyre hangosabb-Nem tettem semmit! És nagyon rosszul esik, hogy így bánsz velem. Ha ennyire utálsz akkor miért értél hozzám úgy? Miért segítettél és miért figyeltél rám?! Még ajándékot is vettem neked! Bárcsak hagytál volna békén, te nagyképű, idegesítő, utálatos kis- a levegőd bent ragad a szíved pedig gyorsabban kezd el verni, ahogyan száját a tiédre tapasztja. Ajkai óvatosan és érzékien falják a párnácskáidat. Lassan reagálsz csak, de amint tudsz visszacsókolsz. Erre belemosolyog a szádba és ekkor veszed észre, hogy hátad már a falnak feszül. Kezei a tarkódra és a hajadba csúsznak, majd enyhén mehúzza a tincseidet. Lassan egy hevesebb, szenvedélyesebb csókcsata bontakozik ki köztetek. Amikor elváltok mindketten lihegtek és szemetekben öröm csillog. Közel hajol hozzád, úgy hogy érzed a lehelletét. Kezeit az arcodra vezeti és egy lágy puszit nyom megtépázott ajkaidra.
-Nekem nem kell ajándék, nekem csak te kellesz szépségem!