[ rick sancheznek nem volt lélektársa ] ✔

Rick Sancheznek nem volt lélektársa.
Legalábbis, az értelmetlen tetoválás szerint ami a csuklóján helyezkedett el (ami fura, mert a jel sosem feltűnő helyen keletkezett) 18 éves kora óta volt, de szokás szerint megint ő lógott ki a sorból, egy volt a lakosság 1%-ból aki sosem találkozott a Nagy Ő-vel. Talán a lelkitársa halva született, vagy meghalt mielőtt elérte volna a felnőttkort; ez nem is számított számára, ha őszintén meg kellett volna mondania.
Hallott más ilyen alapon működő dimenzióról.
Minden éne összejött az elkeseredett, hasonló okok miatt magányos Diane-el, megszületett Beth, a nő megtalálta a lélektársát, majd a férfi csapot-papot hagyva otthagyta a sikertelen, elátkozott családot amit valahol csak a fájdalomból alapított.
Tagadta, hogy fájt neki.
Elvégre, ez volt a normális; rendelkezel a másik feleddel, akivel csak egymásért éltek, telepatikusan kommunikáltok ha annyira szoros a kötelék, boldoggá tehetitek egymást.
Rick számára ez tette az életét a kénköves pokollá.
Gyűlölte ahogy működött a rendszer.
Elvégre tartozni valakihez korlátozás, ha meghal valamelyik tag abszolút szívás, és ez így amúgy is egy drog alapú társadalom amelyet egy agy által előidézett szerrel tartottak ily módon addikcióban; függőséget okozó kémiai reakció, nem, Rick-nek nem volt erre szüksége, soha nem kellett neki senki ahhoz hogy jól legyen, nem kell neki-
De, kellett. Mert a társadalom tagja volt, amibe beleszületett.
És ha ez volt a norma, ha Rick Sanchez ide született és itt próbált élni, a lelkében volt egy üresség ami kipótolhatatlan volt a drogokkal, a prostikkal- a legokosabb ember az univerzumban volt a legmagányosabb is egyben, megváltoztathatatlanul.
Hiába volt minden valahol.
Hiába volt az izgalmas múltja, a felfedezései, a barátai, a jóképűsége, mert az agya máshogy működött, a prioritása a lélektárs megkeresése volt és így soha semmi nem tette boldoggá.
Az emberek megérezték maguk körül, ha valaki lélektárs nélkül élt túl és empátiával kezelték - azonban Rickből hiányoztak az érzelmek, a szeretet, hiányzott belőle minden ami nem logikával kapcsolatos.
Sanchez nem volt sem boldog, sem szomorú - az ürességben próbált helytállni, megöregedni, harcolni, egyedüllétét megszokva legalább annyira mint a körülötte lévő lélektársi kötelékeket melyek elszakították tőle a földi barátait.
Szociopata volt a földi rendszerezés szerint, társadalomból szánalomból nem kitagadott, mert nem tapasztalhatta meg milyen valaki lelkét fogni a kezében, milyen a stabilitás és az ösztönös szeretet.
Ő erre is magyarázatot is talált ki - szexuális erőszakból kihordott gyerek volt, az apja egy hataloméhes szörnyetegként nevelte fel miközben az édesanyja feladta az életét a napi verés és sérelem után.
Rick nem akart teljesen olyan lenni mint az apja, így nem osztotta meg senkivel az őrületet ami a fejében volt, erre volt az alkoholizmus és a drog, erre volt a földről való menekülés, az egész kibaszott élete erről szólt.
Azonban ez sem tarthatott örökké. Elvégre ő is egy ember volt.
Mikor visszaköltözött a Smith családhoz, egy hely kellett neki ahol aludhat és meghalhat, ha úgy van.
Beth inkább szánalomból fogadta be az apját, mint vak szeretetből.
Rick hallotta, hogy rengeteg dimenzióban Beth szimplán csak rajongott érte; az ő Beth-e viszont más volt.
Az ő Beth-sze megértő volt és megértette a helyzetet, tekintettel arra hogy az ő gyerekei sem a lélektársától születtek.
Egy baleset volt, melyből következett egy újabb - Jerry pedig egy parazita, mely nem hagyta az abortuszt.
Mikor megtudta hogy az apja sem találta meg a másik felét, az szimpátia és a megértés elragadta és kötelességének érezte hogy marasztalja.
Rick belépve új otthonába egyből a garázst stoppolta le, mikor egy fiatal fiú nyitott be az ajtón.
- T-te v-vagy Rick nagyapa, u-ugye?
A hangja vékony, vinnyogó és idegesítő volt, de a dadogásában egyből megtalálta önmagát valahol.
Hallott már Morty-ról.
Sok Rick volt ráfüggve, folyamatosan figyelve őt és rengeteg Rick ment vissza a családhoz a fiú agyhullámai miatt.
Sok Rick-kel ellenben ő sosem találkozott a Morty-jával az előtt; a fiúnak barna, kedves szeme volt melyből sütött a szeretet és a szorongás mint egy szörnyű kombináció.
Úgy érezte megér egy próbát.
- I-igen. Anyukád m-már mondta nekem hogy Morty vagy, n-nem kell be-bemutatkoznod, je-je-je-jesszusom de béna neved van... - nevetett keserűen miközben meghúzta a flaskáját.
Rick nem Beth-től tudott Morty-ról.
A nő emlegetett valamit a Summer nevű unokájáról, de a garázsba beérve a nevét is elfelejtette majdnem annyira jelentéktelen információ volt.
- T-tudom, piszkálnak vele ele-eleget a suliban...
Valahol ilyen reakcióra számított.
A fiú aurája tömény kedvességről, középszerűségről, empátiáról uralkodott.
- Ah, sütött rólad hogy tipikus iskola lúzer vagy...
Rick nem ismerte a szívből jövő kedvességet.
Hazudni viszont tudott. Elleste a sikeres gesztusokat másoktól, amit használt is ha elkellett érnie valamit az érzékeny, piti embertársaitól.
Azonban mit akarjon elérni az unokájánál, akit ismert kábé öt perce? Nem volt a személyisége akkora nagy titok.
Egyébként is volt a fiúban valami- valami bosszantó, valami megmagyarázhatatlanul megigéző.
- Go-gonosz vagy...
- Csak okos, fiam, van különbség közte hidd el.
Beállt köztük a csend.
A fiú még mindig az ajtóban álldogált, a cipőtalpát méregetve.
Rick megint kortyolt egyet az alkoholból.
Ötlete támadt.
- M-mondd Morty...v-van kedved nekem segíteni?
És itt elkezdődött. Elkezdődött az, ami elkezdődött minden Rick és Morty között, elkezdődött a száz évre szóló ígéret, a fiú változása; elkezdődtek a kalandok.
A férfi ezután végre nem volt magányos és szemmel láthatóan Morty sem.
Tanultak egymástól szeretetet és utálatot, fájdalmat és boldogságot, megtalálták egymást.
Hamar elrepült a hat év.
Egy nappal Morty tizennyolcadik szülinapja előtt úgy leitta magát hogy a fiú hagyta hogy az ágyába zuhanjon.
Az évek alatt a kapcsolatuk sokat változott.
Ennek a Rick-nek a Morty-ja különbözött az összes többitől.
Ezt a Morty-t nem kötötte le Jessica, a lányok általában és tényleg vevő volt mindenre ami elé Rick helyezte; köztük volt egy alapvető figyelem, amiből kihagyták a lányokat.
Ez a Morty vevő volt amire a többi Morty nem; hagyta hogy az egész élete csak Rickről szóljon, még akkor is ha a másik egy önző fasz volt, tudta hogy mélyebb a másik annál amit mutat, nem esett bele a csapdákba melyekben az összes verziója elbukott hogy megértsék Rick-ket.
Egy alapvető megértésen alapuló kapcsolatuk volt, nem kellett beszélniük hogy zsigerben értsék egymást; Summer állandóan piszkálta őket azzal, hogy a végén még ők lesznek lélektársak, hogy állandóan egymás seggében vannak.
Rick rettegett még a gondolattól is.
Elrontotta a kölyköt.
Nem annyira, mint a gondolataiban, de elrontotta.
Tett vele dolgokat, amiket ép eszű emberek nem fogadtak volna el, de Morty mindent elfogadott, mindent ami ő volt.
Azt is elfogadta, ha részegen fetrengett a másik az ágyában, mint most.
- M-Morty - suttogott a sötétben ahogy a másik felé fordult az ágyban - Ugye nem várod ezt a lélektársas faszságot? M-mármint, ez semmit nem változtat, ugye tudod? Mindenképp magányosan halsz meg, remélem f-felfogtad Morty...
- Rick - a fiú hangja fáradt volt - Akárki az illető, Rick és Morty maradunk. Ígérem.
- Lófaszt ígéred - sziszegett dühösen a férfi - Megfogsz feledkezni rólam a hülye csirke miatt, ugye vágod mekkora szívás ez az egész lélektársas dolog?
- Nemár Rick, ezerszer elmondtad már nekem hogy ez az egész hogy "nem" működik meg elbaszott, de hé, az hogy neked nem jött össze- - nem bírta befejezni mert a másik vállon ragadta és rázni kezdte.
- "Nekem nem jött össze"? Mi, mostmár sajnálsz is? Sz-szép tudni Morty hogy már ennyire eltökélt vagy te kis szaros, mivan ha-ha-ha talán úgy végzed mint én Morty, azt akarod? Azt akarod?!
Morty hozzászokott Rick-hez.
Hogy milyen szeszélyes, birtokló, akaratos, hideg és alapvetően rossz ember ő.
De azt is tudta hogy mennyit változott a másik mióta átlépte a küszöböt, szóval most összeállt a kép benne ahogy a másik beleremegett az összes mozdulatba; ahogy hozzáért sosem volt fájdalmas, akármennyire részegen is támadta le a fiút.
- Rick - puha hangja leejtett egy követ a férfi mellkasában és ijedten engedte el - Akárki is az, nem hagylak magadra. Te vagy az első barátom. Társak vagyunk.
A mosolya a sötétben elveszett mint Rick könnyei.
- Száz évig Rick és Morty, emlékszel Rick? Ha a lélektársam az illető, tudomásul veszi a dolgot. Figyelsz rám, ugye? Nem hagylak magadra. Csak tizennyolc leszek. Van időm amúgy is kitalálni...
Rick elengedte a vállait; Morty átkarolta őt miközben a férfi az ölelésébe bújt.
Csak ő tudta Rick-et jól kezelni az egész családban.
- Nem mondom, hogy nem vagyok izgatott - suttogott Morty, vallomásszerűen miközben a férfi vállát simogatta - De...tudod, úgy hogy itt vagy nekem, nem is érdekel túlzottan. Azon se lepődnék meg ha...annak ellenére hogy a nagyapám vagy vérszerint...ah, ez baromság lehet de...igazából nem is visszataszító gondolat számomra, ha tudod hogy értem, mármint, ha tudnád Rick mit gondolok rólad valójában-
Abbahagyta.
Rick elaludt.
Végigsimított a férfi haján és felsóhajtott.
- Ha tudnád hogy miket álmodok rólad és biztosra veszem hogy a lélektársam vagy...
Másnap reggel Rick Morty előtt felébredve vánszorgott le a garázsba.
Nem akarta megtudni.
Nem akarta megtudni, hogy egy vadidegennel kell majd osztoznia az Ő Morty-ján.
Nem akarta a hülye reményeit felcsigázni hogy végre meglehet a csuklóján lévő átoknak a párja, pedig hogy ő hogy akarta ezt senki sem tudta volna elképzelni.
De ő Rick Sanchez volt.
Akinek nem volt lélektársa.
A sors pedig csak nem annyira elbaszott, hogy Alabamába küldi az egész életüket hogy egy vérfertőző kapcsolatba erőltesse ezt a szegény fiút. Ez csakis maga miatt volt probléma.
Ő pedig hihetetlenül önző ha erről van szó; őrülten akarta Morty-t, de tudta hogy ezt nem szabad.
Ezért megtette amit csak tudott; fogta az űrhajót és egy hétre úgy eltűnt, mintha semmi sem történt volna.
Nem volt ott Morty szülinapján.
Eddig hat szülinapon vitte el a fiút oda ahova csak akartak menni; a fiú szerette a szülinapjait mostmár, főleg Rick miatt.
Nem, igazából csakis Rick miatt.
Rick nélkül az élete borzasztóan unalmas volt.
Amit a férfi jól tudott.
Évek óta most először kurvázott.
Tudta, hogy Morty egy olyan szerelmet fog kapni a sorstól amelyet ő sosem kaphatott meg, mert ő Rick Sanchez volt, a szociopata magányos farkas, aki nem érdemelte volna meg ezt a fiút.
Hetekig kerülte a barna hajút és elviselhetetlenül magányos volt.
Ezért történt az, hogy hazament egy családi reggelire, mert már nem bírta Morty nélkül, elviselhetetlen volt a hiánya...
Mindenki úgy tett mintha nem tűnt volna el hetekre.
- Apa - szólalt meg Beth - Megtudnád szerelni a kocsimat? Már a garázsban van.
A férfi kerülte mindenkivel a szemkontaktust.
Karikák voltak a szeme alatt, a haja kócos volt; fáradtan nézett ki a fejéből, kerülve főleg a barna szemeket, amik kiégették a csonka lelkét valójában.
- Persze kincsem. Kész lesz vacsorára...
Ezzel a végszóval felállt és kiment a garázsba.
Fél órával később már pólóját levéve szerelte az autót; automatikusan csinálta, az agya teljesen máshol járt.
Távolságot tartott a fiútól, mert kellett még egy hét míg a másik megbirkózik az új alakzattal ami a csuklóján van-
Várjunk csak.
Honnan tudta, hogy a csuklóján van?
- Rick - Morty hangja a háta mögül szólt, ő pedig kiejtette a kezéből a csavarhúzót - Ugye nem tűnsz el újra?
Muszáj volt szembenéznie a másikkal.
Nem tehetette ezt magukkal a saját önzősége miatt.
A férfi sóhajtott, majd kihúzta magát az autó alól.
- Mit akarsz Morty? Köszöntselek fel vagy-
A fiú felmutatta a csuklóját a férfi pedig elnémult.
- E-e-ez egy szimuláció ugye?
Morty kiakadva nézett rá.
- Mi van?
- Aztakurva - dörzsölte a halántékát.
- Igen Rick. Aztakurva.
A saját heges, szétroncsolt változatát vizslatta hogy biztosra vegye hogy jól látja az ugyanúgy lekerekített vonalakat és az éles felfele ívelő alakzatokat, majd egyenesen a fiú szemébe nézett.
- Mit akarsz? Ugorjak rád mindegy hormonoktól túlfűtött kamasz?
- Akkor vállalom én-
Morty lábai megindultak felé ahogy felült, de nem sokáig maradt ebben a pózban.
- V-v-várj-
A fiú a karjaiba ugrott száját a másikéra tapasztva, miközben Rick eldőlt az olajos felületen miközben a hajába markolt; úgy érezte repülnek.
Rick megszakította a csókot; halkan felnyögött ahogy a fiú végigcsókolt az ádámcsutkáján majd mikor az ajkaik egymásra találhattak volna újra, a férfi kezeibe fogta Morty arcát.
- Ez n-nagyon elbaszott Morty, u-u-ugye felfogod? B-borzasztó ízlésed van...
Morty mosolya a lelkét érintette, az erejétől boldogság kúszott végig az erein és nem bírta megállni hogy ne nevessen.
- M-meglennék lepődve, ha nem így alakult volna...
A mostani csókjaik az előbbinél is erőszakosabbak voltak; Rick arcáról egy ponton könnyek folytak, de Morty nem tette szóvá, hisz pontosan tudta mitől sírt a másik, a sajátjának érezte az összes szenvedését és magányát, mely felgyűlt az évek alatt míg nem találkoztak.
A fiú szerelmes tekintete túl sok volt, nem hitte Rick hogy valaha is azt tartja a karjaiban akit a világon a legjobban akart.
- Most túl izzadt vagyok ehhez - törte meg a csókot - Az előbb még kocsit szereltem, tudod...
- Ne nyavajogj, te vén szemétláda - hajolt közelebb Morty félbeszakítva őt - Azóta akarlak, mióta megláttalak abban a kibaszott ajtóban állva... - suttogott a fiú elpirulva; Rick egy pillanatra hezitált.
Tényleg ennyire elbaszott a sors?
Ez már nem volt pedofília (sosem volt az, hisz ezelőtt még csak nem is csókolóztak), de a férfiban az egész egy értelmetlen katyvasszá vált miközben hirtelen nem volt senki más rajtuk kívül a világon.
Csak Rick és Morty.
- A francba veled, Morty - húzta újra csókba követelőzően újra a fiút elfelejtve hogy ő akadékoskodott ezelőtt pár pillanattal - Hi-hi-hihetetlenül akaratos vagy ma...
- Csak fo-fo-fogd be és élvezd a mázlinkat...
- Kölyök, nem sietünk sehova, tudod, hogy száz évünk van...
Rick egy pillanatra felemelte a másik állát és a szemébe nézve elveszett; halkan nevettek bele az összes lopott csókba és minden apró szóváltásuk bizsergette a lelküket, mely túl sokáig volt kettéválasztva.
Így repült el az idő míg egy erőteljes köhintést nem hallottak; egyszerre lefagytak majd felnéztek a sunyi vigyorú Summer-re.
Mindketten lefagytak.
- Egy - emelte mutatóujját az égbe - Anya kérdezi, hogy kész-e a kocsi, mert mindjárt vacsi és használni akarja utána, de a választ anélkül tudom hogy értenék a kocsikhoz. És kettő - gyűrűsujja követte az elsőt - Megnyertem a fogadást Rick nagyapa. Mikor részeg voltál fogadtam veled egy kalandban ha Morty-nak vagy a lélektársa...
- Te szemét ribanc, először is...várj, mi van - ült fel Rick újra miközben az összezavarodott Mortyt tartotta a karjaiban - Mi lett volna, én nyerem a fogadást?
- Segítek megölni a csajt vagy a csávót - csóválta a fejét Summer vigyorogva - Te mondtad, nem én.
Rick idegesen köhintett miközben Morty halkan elnevette magát.
- Hmm...szóval...Hol tartottam? Ja igen.
A fiú könyörögve nézett rá.
Mintha a gondolatait is hallotta volna, de nem akart halucinálni, talán még most is be volt rúgva, fene tudta valójában...
- Mondd meg anyádnak, hogy ráér a vacsora. És a kocsi is, leszarom mit akar vele, nem az én szarom. Most pedig ha megbocsátasz...dolgunk van...
- Jesszusom, fúj - hátrált Summer - Persze, hogy megyek, undorítóak vagytok...
Ahogy becsapta az ajtót, elnevették magukat.
- Van egy hely ahova mehetnénk most, kifejezetten a helyzetünkre van- morgott Rick.
- Mire vársz még vénember - válaszolt játékosan a fiú és leszállt róla - Ha tudnád Rick mennyit vártam erre...
- Szívem, ennél is izgatottabb lennél ha tudnád mire vártál eddig...
A férfi megnyitotta a portált és kézen fogva ugrottak át rajta.
Hetekre telepedett csend a garázsra miután eltűntek és mindenki tudta, hogy majd visszajönnek.
Igaz, minden megváltozik majd; Jerry fölöslegesen nyavajogni fog míg Beth nagy valószínűséggel alkoholba folytja magát míg feldolgozza mennyire elbaszott a helyzet amiben vannak.
Elvégre az ilyen eset nagyon ritka és nagyon...elbaszott, de nem számított ez, mert egy valami mindennél egyértelműbben hatott át az összes problémán és bajon: Rick Sancheznek volt lélektársa.
Attól a pillanattól kezdve amitől a kölyök belépett a garázsajtón.
Hirtelen minden annyira világos volt, mint a Nap, mely körül a bolygók  keringenek és melytől a csillagok fényévekre születnek és pusztulnak; a férfi lelke kivált végre az évtizedeken át tartó magányból, ürességből és megpihent a sorsban mint egy otthonban, messze a földhöz ragadt valóságtól, Morty-éban...