Szennyből az Angyal

Szennyből az Angyal - 1. fejezet

„ *Mindenki mesei karácsonyról álmodozik, fenyőillatú, csillagszórós, kis éji zenés, meghitt ünnepről; romantikusan, kettesben valakivel, talán a Nagy Ő-vel. Az Ön dolga a helyszín, a karácsonyi menü és a vendéglátás, a mi dolgunk megtalálni az igazit. Adjon esélyt magának és a titokzatos vacsoratársának, hogy aztán sose kelljen egyedül töltenie az ünnepeket!"

*~*~**~*~*

Draco Malfoy gondterhelt arccal üldögélt a bőr karosszékében, elegáns irodája még elegánsabb íróasztala mögött. Előtte két levél feküdt, a sarokban pedig egy hatalmas ingaóra ütötte el éppen a delet. Draco felállt, és kisétált fényűzően berendezett lakása hatalmas nappalijába. Felesége, Astoria Greengrass már várta őt fiukkal, a kis ötéves tejfölszőke Scorpiusszal. Az asszony gyakorlott szeme rögtön meglátta a férjén, hogy valami bántja, de azt is tudta, hogy Dracóból egy titkot kiszedni hiábavaló próbálkozás volna.

- Eszünk? Vagy várunk még valakire? Nekem válaszolnom kell néhány levélre – jelentette ki a szőke férfi.
- Theo jön át. Szeretném, ha minél több időt Scorpiusszal töltene, mielőtt elutaztok. Igaz is, biztosan mennetek kell? – kérdezte Astoria, de ekkor a szobalány bevezette a vendégüket, eljövendő férjét, Theodore Nottot.
- Astoria, Draco, szervusztok! Szia, kisöreg – lépett közelebb a vőlegény.
Megölelte, megcsókolta Astoriát, aki kissé kínosnak érezte ezt a közvetlenséget Draco jelenlétében, holott már egy hete kimondták a válásukat. Az asszony csak napközben töltötte idejét családjával, éjszakára mindig átment Nott csepp, brooklyni lakásába.
- Üljünk le enni, jó? – javasolta Draco. Elhelyezkedés után a szobalány feltálalta az előételt, és csak akkor válaszolt Astoria kérdésére.
- Épp egy félórája kaptam levelet a Szent Mungóból. Azt írják, hogy anyát kiengedik karácsonyra, és tekintettel arra, hogy fizikailag rendben van, arra kérnek, ne is vigyem őt vissza.
- Akkor mit fogsz csinálni? – kérdezte Nott.
- Azt, amiről egy hónapja már beszéltünk, visszatérek a kúriába.
- És Scorpius? – tette fel a kérdést Astoria, előre sejtve a választ.
- Nézd, te eddig sem töltöttél vele olyan sok időt, igen, tudom, ilyen a munkád – emelte fel kezét Draco békítőleg, volt neje közbeszólását megakadályozva. – Te itt karriert építettél, szereted New Yorkot, de nekem hiányzik a varázslók világa. Hiányzik, hogy szabadon élhessek anélkül, hogy bárki gyanakodna rám, vagy rendőrért kiáltana. Scorpius is kezd rátalálni a saját mágiájára, a múltkori állatkereskedéses eset csak az első baleset volt, lenne még számos. Egy kész vagyont kellett fizetnem a pasasnak, bár szerintem hazudott, amikor azt állította, hogy a fiunk miatt szökött meg négy kígyója. De neki is jobb lesz otthon, kaphat varázspálcát, kipróbálhatja magát.

Astoria csendesen nyelte könnyeit, de kénytelen volt magában elismerni, számított erre a fordulatra. Az állatkereskedő végül csak akkor állt el a pertől, amikor megjelent ő is, meg a tévéstábja, és készítettek egy reklám riportot a férfivel. Theo is, és önmaga is meglepően jól beilleszkedett a muglik világában, élvezték New York állandó nyüzsgését, az egyik helyi tévécsatornánál vezetett műsoraikat. Draco viszont szenvedett szinte az első perctől fogva. Kitanulta ő is a médiaszakmát, de hamar beleunt a nézők butításába. Scorpius születése előtt a férfi csak kínlódott, elméjét nem foglalta le semelyik műsor szerkesztése sem. A kisfiúval is ő maradt otthon, Astoria csak az első három hónapot töltötte fiával. Draco több, mint gondos apa volt, inkább ő lett Scorpius mamája.
- És mi lesz a munkáddal? – érdeklődött Theo.
- Megkérdeztem a kiadót, elküldik ugyanúgy neten a kéziratokat, csak az időeltolódásra kell majd ügyelnem. Szerettem csinálni, érdekes munka volt .
- Ja, meg jól mutat, ha egy könyvben meglátod: „Felelős szerkesztő: Draco Malfoy."
Draco csak elhúzta a száját az erőltetett viccen, és igyekezett minél hamarabb végezni az ebéddel. Még a desszert előtt felállt az asztaltól.
- Bocsánat, válaszolnom kell a leveleimre. Ugye nem gond, Astoria?
- Hiába mondom, hogy gond, sajnos igazat kell, hogy adjak neked. Mindig is te voltál a fiunk anyja. Ha hazamész, természetes, hogy magaddal viszed őt. Én nem tudom, hogyan tudnám összeegyeztetni a gyereknevelést és a televíziózást – vallotta be az asszony könnyes szemmel. Végigsimított a kisfiú haján, aki épp egy tortaszelettel maszatolta össze magát.
Volt férje behívta a szobalányt, megkérte, hogy öltöztesse át Scorpiust és tegye le aludni. Aztán ránézett az asszonyra, és halkan csak ennyit mondott:
- Szólok az ügyvédünknek, hogy készítsen elő egy lemondói okiratot. És köszönöm, Astoria.