A Varjúisten

A remény napja

Robin épp hazafelé sétál, és közben azon gondolkodik, hogy holnap már középiskolába fog járni, és talán most minden megváltozik, és hátha szert tehet pár barátra, hiszen idáig elég magányosan töltötte a napjait. Holnap már Ősz van, mégis a nap tűzforró, mintha az évszak rá sem hederítene a változásra, ennek ellenére Robin a megszokottól eltérően kimondottan izgatottnak érzi magát, egy kis félelemmel fűszerezve. Az általános iskola utolsó két évét már egész megszerette, mert végre elballagtak az idősebb fiúk, akik beszólogattak neki napi szinten. Pár kósza gondolat még megfordult Robin fejében, amit egy madárhang oltott ki. Pont a házuk előtt álló cseresznyefán ült egy fekete színű, érdes hangú madár, ami mit sem törődve Robinnal, károgva szemlélte a járdát.

- Hmm pont a kedvenc állatom - Jegyezte meg magában Robin, és elmosolyodott.

Kinyitotta a bejárati kaput, ami hangosan nyikorgott, majd belépett az előszobába is, ahol már anyukája, Maron várta kedves mosolyával.

Na merre voltál? - Kérdezte Maron.
Nem mindegy? – Válaszolt Robin lekezelően, majd bement a konyhán keresztül a szobájába, és gyorsan magára zárta ajtaját.

Robinnak egyből bűntudata lett a dacos viselkedése miatt, de egyben haragudott is az ártatlan anyai számonkérés miatt. Pár perc elteltével Robin egy könyvet kezdett olvasni, amiben különböző misztikus lények, istenek, mitológiai alakok voltak, de pont amikor mélyebben belemerült volna, egy csapkodó hang zavarta meg. Nem volt ismeretlen ez a hang, mert Robin édesanyja gyakran a szoba melletti konyhában csapkodta a legyeket, ami most kivételesen dühítő élmény volt. Dühöngött a szobában miközben hallgatta, hogy minden egyes csapás egy rovar halálát jelenti, majd eltűnődött azon, hogy ez a gyilkolás semmivel sem különb attól, mint amikor egy pszichopata az emberrel tesz hasonló szörnyűségeket. Gyengébb állatok, butábbak, és szívtelenül elpusztítjuk őket, pusztán azért, mert jelenlétük zavar minket, és bűntudat nélkül elvesszük az életüket. Miért nem érzünk bűntudatot, ha egy kisebb állatot ölünk meg, és ez miért természetes? Talán a pszichopata is csak annyiban különbözik tőlünk, hogy számára az emberi élet kioltása sem okoz lelkiismeret furdalást. Kicsivel később megszűntek a csapdosások, és Robin végre fellélegezhetett:

-Istenem végre abbahagyta! Köszönöm...
-Már azt hittem meg fogok őrülni...

Egy ideig még morgott magában, majd végül megnyugodott.

Robin félelemmel vegyített izgalommal arra gondolt, hogy kivételesen ma korán lefekszik aludni,és mint a legtöbb diák év elején, ő is komolyan a fejébe vette: „idén már tényleg tanulni fogok". Zuhanyzás után felvette csíkos pizsamáját, felkészült a nyár utolsó alvásához, és közben azon töprengett, hogy vajon szigorúak lesznek-e a tanárok, talál-e új barátokat, esetleg szerelembe esik-e életében először? Lefekvés előtt még ivott egy korty teát, majd lehajtotta a fejét a párnájára, és meglepő módon szinte egyből elaludt.

Ha valaki támogatna, amit könyvkiadásra fordítanék:

Kovács Dániel.

11773322-00668547-00000000
Eddigi támogatások: 0 Ft.