Atticus Mordre gyorsan leszögezné, hogy sosem pályázott az aranyfiú címre! Sőt, ő maga úgy gondolja, hogy semmi arany vagy aranyra méltó nincs benne, hogy ezt a megnevezést érdemelje. Mégis így szólítják.
Az aranyfiú.
Ezt mondja a nagyapja, amikor v...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szombat reggel egy átlagos roxforti diák a hálótermében húzta a lóbőrt. Ekkor tudták igazán kipihenni a hét fáradalmait, nem foglalkozva a temérdek házi feladattal, ami rájuk vár. Csupán pár merészebb egyén lézengett a nagyteremben. Közülük négyen ugyanoda készültek, bár ezt senki sem feltételezte volna, mivel a lehető legmesszebb ültek egymástól.
Atticus a tanári asztaltól legtávolabb foglalt helyet, s igyekezett rá se pillantani sorstársaira. Morcosan csámcsogott a dzsemes pirítósán. Általában nem volt baja a koránkeléssel, de azon a reggelen különösen fáradt volt. Amióta az életre kelt Scooby-Dooról kellett gondoskodnia, azt sem tudta, hol áll a feje. A kutyakölyök elképesztően rendetlen volt, és mindenhova követni akarta ideiglenes gazdáját. Éjszaka pedig képtelen volt alvásra bírni, ami szobatársaira nézve is kellemetlen volt. Először örömmel játszottak vele, de elég volt egy napnak eltelnie, hogy egészen más szemmel nézzenek a kisállatra.
Scooby-Doo most éppen a Hollóhát-toronyban aludt. A mázlista! Hollóhátas szobatársai megígérték, hogy vigyáznak rá a nap folyamán. Nem is volt más választásuk, hiszen Atticus arra volt kényszerítve, hogy egész nap a bájitaltanteremben raboskodjon.
A nagyterembe két vörös hajú alak lépett be. Fejüket összedugták, s elmélyülten diskuráltak valamiről, amíg meg nem pillantották a magányosan reggeliző Atticust.
- Úgy festesz, mint aki bal lábbal kelt – köszöntötte Fred vigyorogva.
- Különben is, mi szél hozott téged ide ilyen korai órában? – folytatta George kíváncsian.
- Ezt ugyan én is kérdezhetném tőletek.
- De mi kérdeztük hamarabb – vágták rá egyszerre.
- Büntetésre megyek. Pitonhoz – szűrte ki a fogai közt Atticus.
- Őszinte részvétünk!
- Nagyon vicces. Na, ki vele! Ti mire készültök, hogy ilyen korán keltetek?
- Roxmortsi hétvége van – felelte George. – Mi pedig el akarunk intézni pár dolgot a faluban, még mielőtt mindenki más lecsődülne.
- Miért? Mit terveztek, amiről nem akarjátok, hogy mások is lássák? – kérdezte Atticus naivan.
Fred és George összemosolyogtak.
- Újra kell tölteni a bájital készleteinket. Most, hogy kísérletezgetünk jócskán megfogyatkoztak az alapanyagok.
- Csak nem arról az altatószerről van szó, amit múltkor ki akartatok próbálni Mrs. Norrison? – hajolt hozzájuk közelebb Atticus izgatottan.
- Már ki is próbáltuk – helyesbített George.
- Egyébként miért van szükségetek egy újfajta altató bájitalra? Nem elég jó az, amit már feltaláltak?
