A Váratlan | byun baekhyun ff. ✔

2. rész

*FÉL ÉVVEL KÉSŐBB*

- ...igen? Komolyan? Az szuper. De Jia nekem most mennem kell. Anyu hív. - mondtam, majd bontottam a vonalat.
- Sették?

- Figyelj valamiről beszélnünk kell.

- Igen?

- Tudod.. Már fél éve, hogy apád már nem él velünk. És én.. Nem olyan rég megismerkedtem valakivel.

- Hogy mi van? - esett le az állam.

- Igen, jól hallottad. És mától itt fog velünk lakni, a fiával együtt.

- Anyu ezt most nem mondod komolyan. - azt hittem nem hiszek a füleimnek. Én nem úgy ismerem anyámat, hogy fél év után beleszeret valaki másba. Ezek szerint tévedtem. - És mi az, hogy a fiával?

- Azt már nem mondta őt miért akarja magával hozni, de nekem nincs ellenemre. Miért neked nem tetszik? Addig sem unatkoznál.

- Eddig sem unatkoztam.

- Seoyun kérlek.

- Jó, oké. - legszívesebben el mentem volna otthonról. Nem ölég, hogy számomra egy tök idegen férfi fog itt élni, még a fiát is magával akarja hozni. Vagy én vagyok a hülye, vagy a anyám hogy beengedi őket az életünkbe.

Nem ragaszkodtam anyu döntéséhez, de bele kellett törődnöm. Mást úgysem tudok tenni...

***
Végül bekövetkezett az, amitől egész nap tartottam. Megjöttek.
Láttam anyán, hogy nagyon örült, ezért próbáltam udvariasan, jól nevelt gyerek módra viselkedni. Sokat jelent ez anyának. De én legszívesebben felszaladtam volna a szobámba, és halálom napjáig ki sem jöttem volna onnan.
A nappaliban vártam rájuk, míg anya beinvitálja őket a lakásunkba, gyors’ végignéztem magamon, szerencsére minden rendben volt velem.

- És ő itt a lányom, Seoyun. - mondta anya.

- Jónapot. - hajoltam meg. És a férfi sem tett másképp.

- Szervusz. Én Byun Doyoon vagyok, ő pedig mellettem a fiam, Baekhyun.

- Szia Baekhyun. - köszöntem, majd megint meghajoltam. Baekhyun sem tett másképp, ő is ugyan olyan udvarias volt, mint az apja, és ez tetszett.
Ez a Baekhyun gyerek igen jó képű. Hm.. Kitudja lehet még a végén jó ötlet volt ez a felnőttek részéről? Mi?? Seoyun most fejezdbe!

Anya míg megmutatta a házat Doyoon-nak, Baekhyun ott maradt velem és csak nézett. Bevallom, egy kicsit kezdett kellemetlenné válni a helyzet, de szerencsére megbírkóztam vele.

- Hány éves vagy? - tette fel ezt a nagyon váratlan kérdést.

- 17, miért?

- Csak megkérdeztem.

Fura volt, de úgy hagytam. Szerintem nem volt értelme tovább faggatni.
Baekhyun egy óvatos mosolyra húzta a száját, amitől nekem is muszáj volt egy óvatos mosolyra húzni a számat.

- ..és akkor Baekhyun aludhatna a vendégszobában. - jött vissza anya és Doyoon. Hol voltak ezek? Megmutatta neki a kertet vagy mi?

- Rendben, Baekhyun? Megfelel?

- Igen. - mondta, majd rámnézett. Kezdett zavarba hozni a folytonos nézéseivel.

- Akkor ha gondoljátok gyerekek kipakolhattok. Seoyun segítenél Baekhyun-nak? - kérdezte anyu.

Baekhyun-ra néztem, aztán bólintottam. Mindenkinek elkér egy-két segítség nem igaz?

***
Mikor kész lettünk, Baekhyun elterült a földön, én pedig az ágyon.

- Kössz a segítséget. - mosolygott.

- Igazán nincs mit. Viszont én megyek a szobámba. Ha kell valami nyugodtan szólj, itt leszek melletted.

- Oké. - mondta, én pedig kimentem a szobából.

Egy kicsit fura Baekhyun, viszont ettől függetlenül nagyon helyes és nagyon aranyos, mosolygós. Úristen.. Miért mondom ezeket a tényeket róla?
Ez még csak az első találkozásunk volt. Mi lesz még itt, ha már most így beszélek róla.. Belegondolni sem merek.

Meghoztam nektek a folytatást babák. Remélem jó lett :3❤