Ezeregy Csillag

4. Látogatás

Keze lassan simított végig a derekamon, majd egy hirtelen mozdulattal belebökött a derekamba, ezzel előcsalogatva egy szokásos nevetőgörcsöt, azonban egy valamiben megérte. Tényleg nagyon sok csillagot vett el, hogy nevettem. Hogy őszintén nevettem.

~~~

- Van két rossz hírem mindkettőnkre nézve - néztem az egykori mardekárosra, aki a nappaliban a kanapén terpeszkedett azzal az indokkal, hogy ez sokkal kényelmesebb, mint az ő ágya.

- Mégis mi? - fordult felém, azonban nem sok figyelmet fordított a mondandómra. - És miért van nálad táska?

- Mert a szüleimnél töltöm a mai meg a holnapi napot - válaszoltam - Illetve töltjük, mivel a semmi közepén laknak, és ott nem találsz a közelben hotelt, ahol te addig megszállhatnál...

- És ha én nem megyek bele? - húzta fel a szemöldökét.

- Muszáj leszel - forgattam a szemem lemondóan - Ginny megszívatott minket, és azt mondta, hogy a párom vagy, és járunk, valamint, hogy ma be foglak mutatni nekik - sóhajtottam fel.

- Mondd, hogy nem tudtam elmenni, vagy egyikünk sem tud, vagy én dolgozok, vagy bármit, hogy azóta szakítottunk, vagy meghaltam!

- Nem lehet, most beszéltem velük, és megígértem - húztam ördögi vigyorra a számat, pedig nem volt semmi kedvem Draco Malfoyyal tölteni az elkövetkezendő akárhány napot, de azért még meg tudom neki keseríteni. - Ja, és csak hogy emlékeztesselek, a szüleim muglik...

- Ne már Granger - hallottam még a hangját, ahogyan fájdalmasan felkelt a kanapéról, majd átkullogott a saját lakásába, hogy összeszedjen egy-két holmit.

~~~

- Anya, apa, ő itt Draco - varázsoltam angyali mosolyt az arcomra, amikor rég nem látott szüleim ajtót nyitottak, és beengedtek a házba. - Draco, ők itt a szüleim, Jasmine és Harold Granger.

- Örülök hogy megismerhettem önöket, Mione már sokat mesélt magukról - játszotta magát Malfoy ugyanúgy, annak a feltételezésnek a keretében, hogy talán így is eltűnik pár csillag.

- Az igazság az, hogy, nekünk még sosem említett, így is Ginnytől tudtuk meg - nézett rám anya egy cseppnyi csalódással a szemében, majd újra Malfoy felé fordult - De akkor biztos új dolog lehet, ha még nem is tudtunk róla...

- Az igazság az... - kezdett bele, de félbeszakítottam.

- Valóban nem rég óta vagyunk együtt, alig pár hete - hazudtam, de nem tudtam mit tenni. Kegyes hazugság, az nem olyan nagy bűn. - És mi újság veletek? - tereltem a témát, miközben leültünk a nappaliban.

- Semmi különös - legyintett apa, aki eddig Malfoyt tartotta szemmel. - Minden rendben, aggódunk érted...

- De tudjátok, hogy nem kell - forgattam meg a szemem. Egy apró simítást éreztem a kézfejemen, mire a szőke felé kaptam a tekintetem. - Megbocsátotok egy percre? - fordultam a szüleim felé, majd Malfoy kezét megragadva kirángattam a szobából, egészen az emeleten lévő gyermekkori "birodalmamig".

- Te meg mi a jó életet csinálsz? - kérdeztem idegesen, utalva az előbbi kézsimítására.

- Ösztönös volt - védekezett rögtön, de láttam, hogy valami nem tiszta a szemében.

- Mire reagálsz így? - tettem fel a kérdést őszintén, hiszen még nem láttam ilyennek.

- Hát nem érted? Aggódnak érted a szüleid! Szeretnek téged, és nem haragszanak azért sem, mert eltitkoltad, hogy "járunk". Érzed hogy szeretnek. Így nem nehéz felnőni! - nézett a szemebe, szinte teljesen öszetörten.