Betűk a Semmiről

Vonat

Tudta, hogy hol van, és az időt is nagyjából be tudta lőni, de nagyon fájt minden hang, minden mozdulat, és a vonat túl hangos volt, és túl hangosan zörgött az illesztéseknél, de szép is volt valahol, mert úgy érezte, hogy hazament, mert látta a múltat, és látta a jövőt, ott volt ő is, a főszereplője volt élete filmjének, melyben a mellékssereplőknek nincs arca, csak teste, és kések vannak a kezükben, melyeket az ő érzékeny pontjaiba akarják szúrni, de ő már kiszállt, otthagyta a zajos pályaudvart, és csak elszaladtak szeme elött a mezők, és dombok, csak futottak bele a semmibe, a film sötét múltjába, de nem is tudta, hogy ő most csillag vagy fecske, hogy ő most ragyog vagy repül élete filmjében, melyet rajta kívül senki nem néz, mert ez egy egyszemélyes VIP utazás a saját életén keresztül, és a vonat is üres, nincs senki aki láthatná, amit ő lát, maximum az a lány, az az egy, akivel megosztotta érzéseit, és igen baszki megcsókolta, de már ez is mindegy, mert a vonat eldarálja a stáblistát, a kalauz felmutatja a táblát, mely már a film végét jelenti, de egy új film kezdetét is, mert ez egy sorozat, melynek nincs más lezárása kivéve a halált, de az még messze van, és mégis túl közel, nézőpont kérdése, mosolyodott, és megnyálazta a cigipapírt, majd a többi 19 tetejére dobta, melyeket a kis asztlakán gyűjtött maga elött, lehalkította a zenét, válaszolt a kalauznak, megmutatta a jegyét, majd felkapott egy szálat, kiosont a vonat hátuljába, leült a kis lépcsőre, hallgatta a vonat zörgését, és már az öngyújtójával szenvedett, mely végre meggyulladt, lassan beszívta az első slukkot, majd eltöprengett, mennyire jól esne most leugrani, és csak csendesen meghalni a sínek között, elhinni, hogy volt valaki, aki szerette, és odamegy eltemetni, de neki ez már akkor nem számít, de ebben a  tudatban mégiscsak jobb meghalni, újabb keserű mosollyal szívott egyet cigijén, majd tovább bámulta a rohanó fákat és bokrokat, melyek olyan nyugalommal rohantak el mellette, mintha egy helyben állnának, és meglepődött, hogy ilyen nyugodtan is lehet rohanni, de rájött, hogy az élet is ezzel a nyugalommal rohan el, és nem jöhetsz túl korán, ha utánna nem is jössz, az élet megvár, mondják az okosok, de nem, az élet elrohan, mint egy villanás, és ha akarna se tudna megvárni, mert baszki te magad vagy az élet, és ha te nem vagy ott, akkor nem is létezik, mert nincs film főszereplő nélkül, és ha meghal a főszereplő, akkor már nincs is igazán film, meghal minden, amiről azt gondoltad, hogy örök, számodra megszűnik, és elgondolkozott, hogy Jézus vajon öreg vagy fiatal, vagy egyáltalán létezik e, vagy hogy neki joga van e belépni a mennybe, vagy örökre a pokolban fog égni, vagy egyáltalán létezik e párhuzamos világ, és vajon átjut e az univerzumok közötti gáton, vagy szellemként örökre itt ragad, és nem ér véget a film, sőt, más hozzá hasonlók filmjére lesz kárhoztatva, és a sajátja már csak árnyéka lesz a réginek, de az sem lehet rosszabb a teljes elmúlásnál, bár a halál kevésbé megalázó, nem nevet a szeneid közé az élet, és vágja az arcodba, hogy még meghalni sem tudsz rendesen, csak lebegsz mint egy cigaretta káros, halált hozó felhője, úgyhogy megyújtott egy újabbat, kifújta a füstöt, és már abban sem vokt biztos, hogy ember vagy állat, vagy valami teljesen más, csak egy eszköz, amit valami hatalmasabb használ a céljai eléréséhez, olyan célokoz ami túlmutat rajta, vagy az embereken, akiket megválasztottak, és most irnányítanak valamit, amiről ők sem tudják biztosan, hogy mi lehet az, mert csak fogalmak vannak róla, megfoghatatlan fogalmak, például haza, vagy otthon, vagy biztonság, biztonság úgy, hogy még azt sem tudják, hogy ebben a biztonságban is vége lehet a filmnek, ha éppen ez a hatalmasabb erő célja egyszerű kis életükkel, de a vonat csak rohant tovább, és ő lesokkolva attól a fajta tudástól, amit egy egyszerű vinatút tartogat, megbámulta a mellette elrohanó víztömeget, a Balatont, mely hatalmas volt, és mégis elenyésző az óceánhoz képest, amit ő nem látott, és soha nem is fog talán, mert nem pillanthat be a nagyok kártyáiba egy olyan ember, aki este csillag volt, nappal pedig fecske, és a vonat fékezett, ő eldobta a csikkjét, visszament a táskájáért, és elkezdte újabb felvonását élete filmjének.