Patricia x Fiona - Identity V

1. rész 🧷

Futottam a templomba. Éppen Emma dobozát kerestem amit elejtett valamelyik ablaknál. Néma csönd volt, de az épület még így is elhagyatott kinézetével ijesztő hatást keltett. Lépteim visszhangoztak. Homály volt mindenütt, szinte alig láttam.

-Nem is csodálom, hogy Emma elvesztette a dobozát...- gondolkoztam magamban összehúzódozva.

Úgy éreztem figyel valaki, ezért kicsit felgyorsítottam magamat, hogy minél hamarabb megtaláljam a szerszámos ládát. Elindultam az egyik ablak felé, és megláttam, hogy a túloldalon ott fekszik az elhagyott doboz. Gyorsan átmásztam az ablak másik oldalára, amikor hirtelen valami megcsapott. Nem is éreztem a szívdobogást. A másik oldalon elvesztve eszméletemet feküdtem a doboz mellett. Hirtelen megláttam Jack-et ahogyan átmászik az ablakon, hogy elkapjon engem. Egyre homályosult a látásom, majd a hosszú karmú ijesztő lény felkötött pár lufira és elvitt magával egy szék mellé. Már úgy éreztem vége, kezdhetem majd megint a doboz keresését, amikor Jack hirtelen fájdalmával ledobott engem a földre. Egy kötényt viselő szakadt ruhás lány megfogta a kezemet, és elvonszolt magával. Nagyon fájt a lábam, és még mindig homályos volt a világ. Aztán észre vettem , hogy a doboz még ott van. Nem akartam megint elmenni érte, ezért leszakadtam a lányról, és az ablakhoz futottam. Felkaptam a ládát, mire a gyilkos feleszmélt és utánam indult. A megmentőm felém indult ijedt képpel. Nem akartam megint átmenni az ablakon, úgyhogy csak leraktam egy portált és már a másik oldalra teleportáltam. Jack azt hitte át fogok mászni, ezért a portált ütötte meg, nem engem. Jack meglátta a mögötte várakozó lányt, aki kiszabadított. Inkább őt kezdte el kergetni. Visszamentem az ablakhoz, és kidugtam a fejemet. Egyre jobban tisztult a látásom. Minden ködös volt, ezért félig ki is kellett másznom, hogy lássam a megmentőmet. Okosan menekült. Idegesen figyeltem a mozdulatait. Gyorsan átmásztam az ablakom, és a lányhoz futottam. Nem akartam, hogy Jack megölje. Hirtelen Emma termett mögöttem.

-Te meg mit csinálsz? Meg vagy sérülve!- suttogta idegesen a kertész, majd elkezdett gyógyítani.

Nem bírtam nézni ahogyan menekül. Egy kis idő után elvesztettem, a köd egyre erősebb volt. A távolba futott a gyilkossal a nyakán ahova már nem láttam el. Emma befejezte a gyógyítást. Megfogta a vállaimat. Kezei hidegek voltak.

-Már csak 1 generátor van hátra. Meg kell csinálnunk, Luca meghalt, gyere velem!- suttogta még halkabban Emma.

Elindultunk az utolsó generátorhoz. Remegtem. Izzadt a homlokom. Folyamatosan arra a menekülő lányra koncentráltam. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy mi lesz ha nem mentjük meg. Hirtelen visszatértem a való világba, de Emmát már nem láttam. Elnyelte a köd. Elkezdtem hosszasan sétálni. Egyre hűvösebb volt, fáztam. Alig bírtam fogni a hideg fém karikámat. Egy külső esküvői helyszínre érkeztem. Megláttam a kijáratot ami még mindig nyitásra várt. Elkezdtem Emmára gondolni.

-Vajon mi lehet vele...?- gondoltam magamban.

Leültem az egyik pad háta mögé. A köd lassan eltűnt. Már több dolgot láttam. És természetesen azt is láttam, hogy a gyilkos éppen felém tart. Tudta, hogy már csak 1 generátor kell és nyithatóvá válnak a kapuk. Dudorászva belépett a nyitott esküvői kapun. Én az egyik raklap mellett üldögéltem. A szívem erősen dobogott. Megláttam, hogy pont hozzám sétál, mit sem tudva, hogy egy túlélő várja ott. Azonnal rá csaptam a raklapot ami miatt fájdalmában a földre esett. Elfutottam a következő sorhoz. Jack lőtt egyet a karmával, de én egyszerűen kikerültem. Vártam a következő csapását. Elindult felém, de én még egy raklapot csaptam rá. Egyre feszültebb lettem. Leraktam egy portált és elfutottam. Jack átment a portálomon. Futottam tovább. Megint bementem a templomba, ami most már még ijesztőbb volt. Hirtelen támadt egy ötletem. Elindultam az épület egyik sarkába, majd a falnak simulva vártam a gyilkost. Nem kellett sokat várnom, Jack már a templomba is termett.

-Soha nem fogsz tudni elkapni!!- kiáltottam a képébe.

A gyilkos megállt, elmosolyodott, majd felém sétált. Már éppen ütni akart, amikor kikerültem, és leraktam egy portált. Nagyon ideges voltam. Egyetlen mozdulat, és meg is halhatok. A portál előtt álltam. Gyorsan belesétáltam, pont akkor, amikor a gyilkos átment rajta, és ezzel eltüntetve az átjárót. Lihegtem, de örültem, hogy sikerült átvernem. Izzadt  hajszálaimat kifésültem az arcomból. Figyeltem Jack-et, hogy melyik bejárathoz megy. Úgy láttam a rövidebbik útvonalon megy, ezért elindultam a másik kijárathoz. Boldog voltam, de még mindig feszült. A szívem egyre erősebben dobogott, nem tudtam hogyan, amikor Jack a másik kijárathoz indult. Már kiértem a templomból, amikor valami megcsapott. A gyilkos átvert, ugyanarra ment, mint én.

-Most én is átvertelek...- nevetett Jack.

Hirtelen felkeltem a földről. Az utolsó generátor elkészült..? Siettem az egyik kijárat felé amilyen gyorsan csak tudtam. A szívem egyre halkabban dobogott. Hátra néztem a templom felé, Jack már nem volt ott. Nyugodtan sétáltam a kapu felé, de a köd visszajött. Nehezen láttam merre megyek pontosan. Próbáltam felismerni a falakat, generátorokat. Velük tájékozódtam. Nehezen, de megtaláltam a másik kaput. Nagyon fájt a lábam, és a vállam. Emmát leütötte Jack a detention-je miatt, de szerencsére már kint volt, kimenekült.

-Szia, Fiona!- sétált mellém a megmentőm.

-Szia... Köszönöm, hogy kimentettél, de mi a neved?- kérdeztem, de hirtelen elkezdett dobogni a szívünk.

Jack a hátunk mögött volt pár fallal arrébb. Én gyorsan egy szikla mögé bújtam, ezért a lány elkezdett menekülni. Én visszamentem az ajtóhoz, és sikeresen kinyitottam, de megláttam, hogy a megmentőmet a map túlsó végén leütötték. Nem tudtam mit tegyek. Úgy döntöttem, kiszabadítom. Futottam ahogy bírtam. Amikor odaértem, az esküvői kerthez Jack elteleportált. Valószínűleg ahhoz az ajtóhoz, amit kinyitottam. A lábam már nagyon fájt, alig bírtam futni. A falnak támaszkodva húztam el magamat a székben ülő túlélőig. A föld véres lett a sérült lábam miatt. Kiszabadítottam a lányt, aki nem látszott olyan sérültnek, de elég szaporán lihegett. Látta, hogy nagyon vérzek, megfogta a karomat, és a mellettünk álló ajtóhoz vonszolt.

-Köszönöm..-ölelt meg erősen a lány.- Egyébként Patricia a nevem, örülök, hogy megismerhetlek.

Ez utána a szó után mindketten kisétáltunk a kapun. A túlélők házába értünk ahol már nagyban várt mindenki. Amikor megláttak bennünket, rajongva körebe álltak minket, de főleg Patricia-t, aki 212 másodpercet kite-olt. De nem sokáig örülhettünk az életünknek, Emily már be is vágodott a tömegbe, és elráncigált minket a rendelőbe.