Egy történet egy olyan lányról, akinek örökre megváltozik az élete, mikor emlékek nélkül egy sötét hangárban ébred... félig robotként. Nem érez érzéseket, hidegek mindennapjai, csak gondolkodással tölti idejét, vajon ő hogy lett ilyen? Míg egyszer e...
Lassan egy fél éve, hogy itt vagyok, de volt, hogy a tél ellenére is képesek voltunk 6:00-ra bent lenni. Se a hideg, se a sötét nem tudott megállítani. Olyan új volt, különleges és érdekes ez a világ. Na persze most sem mondanám, hogy nem érdekes, hisz mégiscsak egy robotika-kutató központban eseményteli az élet. Jó, nem vagyok nap mint nap bevetéseken, nem vagyok hős, tűzoltó vagy mentős, de egy olyan világban élek, amit egy kívülálló meg sem lát.
Mit gondolnak az emberek? Görnyedt, száraz tudósok egy nagy asztalnál egy 1 millió darabos puzzle-t raknak ki, ami majd egy jaj de fontos részlete lesz egy óriási robotnak, ami meg majd megy a kirakatba, hogy nézhessék, milyen intelligensek meg okosak vagyunk.
És mi a valóság? Majd ha végigolvastad a noteszomat, majd megtudod. De azt megsúgom, ha bepillantasz a kutató központ látogatói laborjába, egy kis képet kaphatsz.
Azta a jó édes... kutyafáját? Talán ezt mondta mindig kedves kis kolléganőm. Bolond szegény, de nagyon szeretem. A lényeg, hogy Tachty Professzor, meg fog ölni, már majdnem 10 perce megy a megbeszélés...
⋆
Jól van, szép lassaan, itt a terem végén, biztos nem vesz majd észr...
- Vitis kisasszony! Megtudhatnám hol járt abban a 10 percben amiben a kék asztal azon felén kellett volna tartózkodnia? - Öhm, én csak a 2-es hangár b termében voltam, a projektmenedzser látogatási papírjaiért. - Egész jó, talán el is fogadnám, ha már Éles úr el nem játszotta volna ugyanezt, - oh jézusom - de képzelje még neki sem fogadtam el, pedig még a kulcs is nála volt, hiszen fél 7-kor én battyogtam el a papírokért. - Pacsit Zsani, ma ketten égünk - tartotta nevetve felém Szilárd jobb kezét, pár pillanat hezitálás után felnevettem és keményen bele is csaptam. - Te fizeted a héten az ebédet, Zsanett - vigyorgott rám Tachty. - Francba, akkor nincs mozi igaz? - kérdezte már szinte tényleges csalódottsággal Anna barátnőm. - Hát ha Szili megint a 'Gyémántból van a tányér, a villa és még a wc kagyló is' jelmondatú étteremben akar 'Harcsaderékkal töltött rántott kecskeherét osztrigafülben pácolt burgonypürével' enni, akkor még áram meg víz sem lesz, nem hogy mozi - mondta Zoli, majd mindenkiből kitört a nevetés. - Egy kis komolyságot kérem! - szólt még félig kuncogva Tachty. - Fontos megbeszélésen ülnek. - Vagy alszunk inkább... - motyogott Kira, aki tényleg olyan volt, mint aki most ébredt ezer évig tartó álmából. - Hát ilyen sötétben, én is horkolnék, mint ahogy Zoli szokott. Itt a tavasz, már ilyentájt rendes fényár van! - majd ezzel a mozdulattal rántottam is ki a függönyt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
