A csoda bennünk él🥀 || SEASON 2 ||

1.

Bence Szemszöge:

365 nap...
Kereken egy éve hogy Adélnak sikerült legyőznie Rozit.
Egy éve hogy azon a végzetes napon veszekedtem vele egy ostobaság miatt.
Egy éve....hogy még mindig kómában van.
Én pedig olyan hülye voltam. Egy jelentéktelen dolgon kellett veszekednem vele épp akkor amikor bíztatnom kellett volna.
Egy éve hogy reményekkel ülök az ágya melletti széken és nézem őt. Minden álló nap.
•
Ma is ezt tettem. Jobb dolgom úgyse volt hiszen elkezdődött a nyár.
Ha kinéztem a birodalmunk ablakán, mindenkin azt láttam hogy boldog.
Én már egy éve hogy nem mutattam semmi féle jókedvet mások felé.
Legfeljebb Vilmos, Levi és a lányok felé egy szomorú mosolyt.
Ezen a napon is csak ültem és néztem.
Néztem Adélt és hol néztem magam elé.
Ugyan olyannak tűnt ez a nap is mint az összes többi az elmúlt egy évben.
De valahogy...valahogy azt a reményt, azt a Csodát nem éreztem már.
Elhalványult bennem a tudat hogy Adél egy nap majd felébred és megölelhetem. Nézhetem hogy boldog vagy ahogy mosolyog.

Ekkor tudatosult bennem, hogy ennek már vége.
És Rozi...ha rágondoltam ölni tudtam volna akárki kerül az utamba.
Miatta...miatta történt az ami miatt Minden megváltozott.
•
-Semmivel sem lesz jobb ha üvöltözöl! Szerinted azzal meggyógyul Adél ha idegbeteggé válsz?- kérdezte tőlem idegesen Levi.
Igaza van nem kéne üvöltöznöm. Habár mintha ő átérezné azt amit én.
-Jó! Felfogtam! De te nem értheted hogy én most mit érzek!- rivalltam rá Levire.
-Chh.-nevetett fel gúnyosan.
-Mert Rozival az esetünk nem elég durva? Hát képzeld el hogy nekem se jobb semmivel!- üvöltött rám Levi.
A vita tárgya (nyilván valóan) azzal kezdődött hogy Mr. Mindenkinél jobb Levente folyton nagyra tartja magát.
-Az lehet hogy neked se jobb, de téged meg akart ölni azt ne felejtsd el.-
Pár másodpercre csönd lett.
Aztán bejött Netti és Kristóf.
-Elvagytok? Már küldtük volna a hadsereget hogy itt éppen gyilkolások folynak.-nevetett Netti.
-Khösz. Nincs semmi baj. Csak Bence túltolja a depresszióját.-
Levire néztem. Hirtelen nem bírtam. Olyan ideges lettem ettől az idiótától hogy hirtelen nekiugrottam.
Elkezdtem ütni Levit aki a földre esett.
Na igen. Én és a hülye ötleteim. Nyilván fordult a kocka, vagyis inkább azt mondom hogy mind a kedten vertük egymást.
Na erre már Vilmos és Lia is felszaladt.
Mivel ezerszer vékonyabb vagyok Levinél (képletesen) nilván nagyobbat tudott ütni rajtam mint én őrajta.
Vilmos és Kristóf megpróbáltak közénk állni több-kevesebb sikerrel.
Netti furcsállva nézett ránk Lia pedig csak nevetett. Hát ha tudnám mi ebben a vicces...talán mondjuk az hogy két hülye a földön veri egymást és másik kettő pedig ott szerencsétlenkedik.
-Higgadjatok le! Száljatok le egymásról MOST AZONNAL!- üvöltött ránk Netti.
Megfagyott a levegő a teremben. Kristóf és Vili arrébb ment majd Levi után én is felálltam a földről.
Csöndben álltunk egymás mellet. Pár perc mulva Levi ideges és komoly fejjel kisétált a teremből.
Nah hát ez a nap is jól indul...
•
•
•
Már elmúlt 12 óra amikor lehívtak minket kajálni. Hát most a legkevésbé sem voltam éhes. Inkább irritálló lenne ha Levivel kéne egy légtérben lennem. De legalább egy ideig el volt terelve a figyelmem Adélról.
Éppen a szobámban ültem és gondolkodtam. Hogy min? Valójában nem tudom. Talán azon hogy szar az egész életem. Az emberek pörgős életre vágynak? Nah a helyzetem után már senkinem sem hiányozna a pörgés.
Lépteket hallottam a szobám felé. Vagyis inkább futást. Vilmos nyitott be a levegőt kapkodva.
Értetlenkedve néztem rá majd végül megszólalt.
-Felébredt.!-

Jó olvasást!😁😅
(Yap ennél hosszabb részek szerintem nem lesznek🤷🏽‍♀️)