Kalandok Szigete

A Harc

Kezdetét is vette a harc! Nem akartam én támadni először ezért csak körbe sétáltunk és figyeltük mit lép a másik. Elég magabiztosnak tűnt, biztos sok harcot megélt már. Őszintén nem hiszem hogy nyerhetek ellene. Sokkal nagyobb a teste és izmosabb is, ha azzal a bunkóval bekapok 1 ütést minimum eltörnek a csontjaim, de lehet bele is halok. Persze a legrosszabb kardot kaptam, valamit azért csak lehet ezzel is csinálni. Mivel nem vagyok valami erős megpróbálom a mozgékonyságom használni. Megindulok gyorsan felé, erre ő felemeli a pajzsát és készül ütni. Valószínűleg a fejemet fogja célba venni, ezért amikor ütési távba érkeztem egyből hátra vetettem magam. Így elütött fölöttem és így lett egy rés rajta, gyors felpattantam és megvágtam a lábát, vagyis csak akartam. Ennek a kardnak semmi éle nincs, még a bőr páncélját se vágta át. Valahogy szereznem kell egy másikat. De hogy?.. Amíg ezen agyaltam nem figyeltem és oda került mellém és ütött is. A kardot próbáltam használni védekezésképp és így azt ki ütötte a kezemből, a ringen kívülre repült. Maradt a puszta kéz, így tuti meghalok. Ezután az akció után megszólalt az ellenfelem "Héj kölyök, ha feladod akkor úgy ölünk meg hogy ne fájjon, jobb mintha agyon vernélek Hah." Én csak nevettem egyet és csak annyit mondtam "Mi van öreg be ijedtél vagy mi, játsszuk le most!" Eléggé beszartam, nem tudtam hogy most mit is kéne csináljak. Nincs kardom, még az az életlen bökő se. Nekimentem újból de most nem dőlt be a cselnek mint az előbb és a pajzzsal kaptam egyet mellkasba, szerintem pár bordám el is tört. Így kicsit be voltam görnyedve a fájdalomtól. Ahogy meglátta hogy nem tudok rendesen felállni egyből nekem esett, de előtte lerakta a fegyverét és a pajzsot. Ahogy közel ért egyből kaptam egy állast és utána elkezdte az egész testemet sorozni.  El is ájultam, és valaki a nevemet mondogatta és hogy ébredjek fel. Nem tudtam ki beszél hozzám és mozogni se tudtam, csak a szemem tudtam kinyitni. Annyit láttam hogy mindenki örül az ellenfelemnek fent van mindkét keze, gondolom akkor vesztettem. De az a hang még mindig beszélt hozzám. 'Higgy magadban és gondolj egy fegyverre amivel le tudod győzni' Elképzeltem egy katanát, nem túl nagyot egy olyat ami pont jó a testemhez. Éreztem hogy a testem könnyebb mint volt és fel tudok állni. Elkezdtem szép lassan felállni és mindenki hirtelen rám nézett. Az ellenfelem így szólt "Még mindig fel tudsz állni? Van benned harci szenvedély, de most tényleg véged kölyök." Megfogta a bunkóját mindkét kezével és elindult felém. Már az is furcsa volt hogy fel tudtam állni, de olyan érzésem volt mintha lenne valami a kezemben, pedig nem volt ott semmi. A hang újból szólt 'Higgy a fegyveredbe, markold meg és használd. Ha hiszel benne ott lesz amikor kell neked' és így megmarkoltam a levegőt és egy ellencsapást mértem az ellenfelem ütésére aminek hatására a bunkója kettévágódott. Majd még egy csapást mértem a mellkasára majd a lábaira, így összecsuklott. Mindenki csak nézett hogy mi történt, én se értettem hogy mi volt ez, de ezután el is ájultam. Egy ágyban ébredtem fel, tetőtől talpig be voltam kötözve. Nem emlékeztem semmire azután hogy össze estem. Nemsokkal miután felébredtem bejött a törzsfőnök. Azt kérdezte hogy tudom-e hogy hogyan győztem? Elmondtam neki hogy hallottam egy hangot és azt csináltam amit mondott másra nem emlékszek. A törzsfőnök nevet eggyet majd így szól: "Kölyök benned még nagy remények vannak, hívj csak
Rinkan-nak és nyugi ha felépültél tanítunk téged egy kicsit". Megörültem hisz látszott rajtuk hogy nagy harcos nép, így sokat tanulhatok tőlük. Rikan azt mondta aludjak még majd holnap beszélünk a harcról, elöbb jöjjek rendbe egy kicsit, ezzel ki is ment.

Bocsi a nagy csúszással, sok minden történt és sokat gondolkodtam hogy hogy legyen majd a történet és mit tudjunk meg már most és mit érdemes majd később. Látom van azért aki olvassa😁, majd írjátok meg a tanácsaitok hogy jobbak legyenek a részek a jövőben.