↬ 01.

88 17 3
                                    

Egyesek azt mondják, megszállottan kutatta őket. Tudni akart róluk mindent, ismerni a viselkedésüket és a mélységeket, amelyben otthonra leltek. Nem tévednek, mert Chan ilyen volt. Nyughatatlanul követte a bálnákat. Kétségtelen: ha valamiért, értük feladta volna önmagát.

Reggel volt, talán még hajnal. Az öbölben játszadozó hullámok hátán visszacsillant a napfény, enyhe bíbor ragyogással terjeszkedett a zafírszínű víztömeg felett, aztán lopakodva felkúszott a móló mellett ringatózó hajó testére is. Az Octopus felirat betűit árnyékba vonták az elé lógó stégdeszkák, így csak emlékezetből tudtam, melyik bárkát látom. Kihalt volt minden, noha a halászok a pirkadat derekán bontanak vitorlát ― most mégis töretlen béke uralkodott a környéken. Mifelénk legalábbis biztosan; a falutól messzebb eső partszakaszon egy ház állt, a miénk, s a vízen sem sűrűn bukkant fel idegen hajó. 

A konyhaablakból figyeltem az idillit. Élveztem, hogy a nappali szélesre tárt üvegajtaján át beáramlott az egyelőre csípős, sós illatú levegő, s összekeveredett a kávé kesernyés aromájával, majd óvatosan megcirógatta az arcomat és testem fedetlen területeit. A helyiséggel egybenyitott konyha pultja mellett ücsörögtem, lábaimat lelógattam a magas bárszékről, és mindössze álmosan pislogtam a kicsiny domboldalra épült házból látható panorámára. Elnyomtam egy feltörni kívánó ásítást, aztán az újabbat megelőzve belekortyoltam a csészémben lötykölődő italba. Ezzel egyszerre a hátam mögül recsegés hallatszott; a lépcső legfelső foka könnyű talpak alatt szólalt fel, őt pedig egy másik is követte, jóval nagyobb súllyal.

Az ajkamat vidám mosolyra húztam, és nem foglalkozva a kimerültségemmel, hátrafordultam. Látni akartam az érkezőket, noha pontosan tudtam, kik azok ― ki közeledik az emeleti hálószobákból. A hajnali derengés a ház fehérre festett falai között is jelen volt; narancsos árnyalatban fürdette a fiatal férfit, s a kezét fogó apró fiúcskát. Képtelen voltam elvonatkoztatni a látványtól, amely ékesszólóan, ám hangtalanul tárta elém a tökéletesség definícióját, és én ismételten rádöbbentem, hogy Bang Channál aligha létezik páratlanabb személy. Woosung, a két és fél éves csöppség kihúzta az ujjait a gyengéd szorításból, s gyermeteg léptekkel hozzám sietett. Csupán összemosolyogtunk, a lágy görbület melegséggel töltötte el a mellkasom, mielőtt leszálltam a székről és a kiürült csészét a pulton hagytam. Szeretettel öleltem meg őt leguggolva a szintjére, s finom puszit hintettem a homloka közepére. Felkacagott, hangja fiatal volt és vidám, én pedig hasonló kedvvel keltem fel, hogy az etetőszékbe rakva, valamiféle reggelit készítsek neki.

Chan némán sétált a hátam mögé. Egy ideig tétlenül figyelte, ahogy a hűtőben kutakodok, zsemlét vágok, s a szendvicsek elkészülte után bébiételt keresek elő a szekrények egyikéből, majd a várakozást megunva a hátamhoz simult. Erős karok fonódtak a derekam köré, arcát pedig a nyakam hajlatába rejtette. Csendben keresett helyet a bőrömön néhány röpke csóknak, ami a napjainkat indító reggelt kívánságot helyettesítette. Szerettem vele lenni, nyugalmat keresni, aztán azonnal azt megtalálni a közelségében.

Átlagosak voltunk, de valamiben furcsák. 

Kissé kézzelfoghatatlanok. Érthetetlenek.

Odakint a távolban feltámadt a szél. A partnak verődő hullámok hangosan csapódtak a sziklákon, hogy millió sós csepp alkosson vízfüggönyt, amint a közeledő, hirtelen vihar szárnya alá vette őket. A nyílt óceán felől a mélység hangjait hozta a fuvallat.



Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


rövid részek várhatóak, de én 
előre is szerelmes vagyok ebbe
az egészbe, szóval... remélem,
hogy ti is élvezni fogjátok! <3


Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
whaleheart. ↬ bang chanWhere stories live. Discover now