Egy teljesen más világ

/11/Anya lányai megbeszélés

Az ablaknál álltam és összefont kézzel bámultam kifelé.
-Sarah -szólt az anyám.
-Tudni akarom miért mondja Lucifer azt, hogy hozzá tartozom -suttogtam ránézve.
-Kérlek ülj le -nézett a szemembe. Egyenes háttal ültem le az egyik fotelbe.
-Várjunk ezt nem értem. Anya mikor voltál te terhes? Hogy sikerült eltitkolnod 9 hónapon keresztül? -járkált fel alá Rose. -Hisz Sarah csak 2 évvel fiatalabb tőlem -mutatott rám.
-Nehezen ment -ismerte el. -Nem akartam, hogy megtudja bárki is -suttogta.
-Ha annyira nem akartad, akkor miért nem vetetted el? -kérdezte Rose.
-Talán az lett volna a legjobb -motyogtam.
-Nem volt szívem hozzá -mondta Janine.
-Oké és ki az a Lucifer? -kérdezte Rose lehuppanva a kanapére.
-Az ex pasim -mondtam halkan.
-Micsoda? -kiáltott fel az anyám.
-Nem tudtam, hogy mi ő. Damon Lackwood-ként mutatkozott be amikor Covingtonba költöztünk. Ezt a levelet hagyta nekem -adtam oda neki.
-Csajszi neked a sátán az exed? -szaladt magasba Rose szemöldöke.
-Igen -bólintottam.
-Nem szabad vele menned Sarah. Igérd meg, hogy nem mész vele -nézett rám könyörögve.
-Miért akar engem? -kérdeztem.
-Mikor megszülettél komplikációk léptek fel. Lucifer megérezte, hogy különleges vagy így eljött és felajánlott egy alkult. Ő megment téged és cserébe amint te annyi idős leszel vele mész, hogy együtt uralkodjatok -suttogta. -Annyira ijedt voltam, hogy bármibe beleegyeztem volna így Lucifer áthelyezte beléd a lelke egy darabját -suttogta lesütve a szemét.
-Te eladtad a hugom lelkét az ördögnek? Hogy tehetted ezt? -pattant fel Rose dühösen.
-Nem volt más választásom -rázta meg a fejét az anyám.
-Mindig van más választás -dühöngött Rose. -Miért nem hívtad az apját? Az biztos tud varázsolni -fakadt ki.
-Az apja nem tud róla, hogy van egy lánya -mondta Janine.
-Hogy hívják? Ki ő? -kérdeztem.
-Magnus. Magnus Bane -mondta anya.
-Nem. Az lehetetlen. Magnus Bane nem lehet az apám -pattantam fel.
-De igen Sarah ő az apád -mondta csendesen.
-Nem, biztos, hogy nem. Méghogy Brooklyn fő boszorkánymestere az apám? -túrtam a hajamba.
-Ismerősen hangzik. Ő nem a Vlad Tepesbe tanít? -kérdezte Rose.
-De igen ott -bólintottam. -Komolyan Magnus? Bírom a tagot, de a fenébe is neki pasija volt -motyogtam.
-Magnus egy nagyon különleges férfi -mondta anya.
-Persze, hogy különleges hisz boszorkánymester -morogtam. -Szóval nem tudja, hogy létezem. Akkor mi lesz visszamegyek az akadémiára és tegyek úgy mintha nem ismerném? -érdeklődtem.
-Nem kell úgy tenned. Beszélni fogok vele, hogy vigyázzon majd rád -nézett a szemembe.
-Várjunk csak. Ugye nem gondolod komolyan, hogy hagyom, hogy visszamenjen az akadémiára? Egyértelmű, hogy Sarahnak itt kell maradnia ahol meg tudjuk védeni őt attól a Lucifertől -jelentette ki Rose.
-Rose ez nem a te döntésed -rázta meg a fejét Janine.
-Sarah is itt akar maradni. Komolyan Sarah, ő nem tud ide bejutni és ha mégis szétrúgom a seggét -fordult felém.
-Nem akarok még több embert bajba sodorni -jelentettem ki.
-Sarah. Lisa a legjobb barátnőm megkérhetem, hogy parancsolja meg neked maradj itt -nézett mélyen a szemembe.
-Nem Rose. Az olyan lenne mintha megfutamodnék. Damon nem tud bejutni az akadémiára amíg nem nézek a szemébe nincs semmi gond -mondtam.
-Miért mi van ha a szemébe nézel? -érdeklődött.
-Akkor...akkor vele akarok lenni, szinte betegesen vágyom rá -sütöttem le a szemem.
-A lelke miatt. Oda akar menni ahova tartozik -suttogta anya.
-Vele kell mennem akkor? Ha az a sorsom, hogy vele legyek -csuklott el a hangom.
-Nem Sarah nem kell vele menned. Találunk egy megoldást, hogy elszakadj tőle -mondta Janine hevesen.
-Elszakadjak tőle? Ha bennem van a lelke egy darabja akkor meghalok ha ő meghal. Sőt ami lehetetlen Lucifer nem halhat meg, ő egy angyal -hadartam. -Mi ez az Istenit? Egy átkozott Harry Potter? Én vagyok Harry Damon meg Voldemort vagy mi a szar? Neki kell megölnie, hogy elszakadjak tőle? -járkáltam fel alá.
-Sarah meg fogjuk oldani, ráveszem apádat, hogy segítsen -állt fel anyu is.
-Nem kell segítség -hátráltam el. -Egész életembe felém se bagóztál most meg úgy aggódsz értem mintha ismernél. De nem ismersz engem, senki sem ismer -üvöltöttem el magam.
-Sarah légyszives nyugodj meg -lépett hozzám Rose. -Tudom, hogy most úgy érzed mindenki ellened van én is voltam így vele -tette a kezét a vállamra. Ökölbe szorított kezekkel álltam és azt kívántam bárcsak valahol máshol lennék. Nathannel. Nathannel akartam lenni ebben a pillanatban. Aztán az egyik pillanatban még Rosékkal voltam a következőbe viszont már egy fürdőszobába álltam ahol Nathan épp borotválkozott.
-Jézus Mária -kiáltott fel ijedten és felém pördült. -Sarah te...basszus az előbb még nem...aztán a semmiből hirtelen itt termettél -dadogta.
-Én...én azt hiszem teleportáltam magam -néztem körbe csodálkozva.
-Teleportáltál? Újabb képesség? -érdeklődött.
-Azt hiszem igen -bólintottam.
-Minden rendben? Sikerült megbeszélnetek a dolgokat? -érintette meg az arcom.
-Fejezd be a borotválkozást aztán gyere ki -mondtam halkan és kiléptem a fürdőből. Egy ízlésesen berendezett hálószobába találtam magam. Lehuppantam a francia ágyra és belelapoztam az ágyon lévő magazinba.

○○○○

-Itt is vagyok -ült le mellém Nathan.
-Nos kiderült, hogy az apám anyád egyik alkalmazotta -néztem rá.
-Csak egy boszorkánymester tanárról tudok -ráncolta össze a homlokát.
-Igen Magnus Bane az apám -bólintottam.
-Hűha. Ez aztán a furcsa hír. Ne haragudj meg, de egyáltalán nem hasonlítasz rá -fürkészte az arcom.
-Még ki tudja? Lehet, hogy holnap arra kelek, hogy macska szemem lett -mondtam keserűen.
-Nekem tetszik így a hajad Sarah -tekerte az ujjára az egyik tincsem. Zavartan mosolyogtam rá.
-Azt is megtudtam, hogy miért nézett ki magának Lucifer -sütöttem le a szemem.
-Remélem csak azért mert gyönyörű vagy -nézett a szemembe.
-Nem. Mikor megszülettem komplikációk léptek fel és ha úgy nézzük Lucifer mentett meg. Tudta, hogy különleges vagyok így áthelyezte belém a lelke egy darabját, hogy amikor elérem a megfelelő kort értem jöjjön és magával vigyen -suttogtam.
-Nem -jelentette ki elhaló hangon. -Nem Sarah, nem hagyom, hogy elvigyen -nézett a szemembe. A homlokának döntöttem a homlokom és szorosan lehunytam a szemem.
-Romlott vagyok Nathan. Lucifer lelke van bennem -motyogtam.
-Nem Sarah. Ezt nem hiszem. Te túl jó vagy, képes vagy legyőzni. A kötelék közetetek hajszálvékony. Ő tele van gonoszsággal, te viszont szeretettel. Képes vagy legyőzni -hadarta.
-Köszönöm, hogy mellettem vagy Nathan és, hogy bízol bennem -suttogtam. Nathan két keze közé fogta az arcom és megcsókolt. Átöleltem a nyakát és viszonoztam a csókját. Nathan feljebb mászott az ágyon magával húzva engem is. Ledőltem a puha párnákra és felnéztem rá.
-Mindig melletted leszek Sarah -húzta végig az ujját az ajkamon majd lehajolt és megcsókolt. Az ajkunk forró csókba tapadt össze, kezünk egymás testét fedezte fel.
-Nathan azonnal nyisd ki az ajtót -dörömbölt be Rose.
-Óó, hogy az a...-húzódott el tőlem és az ajtóhoz ment.
-Sarah eltűnt, egyszerűen köddé vált -hadarta.
-Itt vagyok -morogtam.
-Sarah az Istenit. Mi a pokol volt az az előbb? -rontott be.
-Teleportáltam magam -vontam meg a vállam.
-Szóval teleportáltál? És eddig miért nem mondtad, hogy tudsz? Tudod mennyire megijedtünk? Azt hittük az a balfasz valahogy kijátszott minket és elvitt téged -járkált fel alá.
-Eddig én se tudtam, hogy tudok -motyogtam.
-Még mindig az lenne a legjobb ha itt maradnál. A saját érdekedbe -pillantott rám.
-Micsoda? -kapta fel a fejét Nathan. -Sarah...-nézett rám.
-Jajj légyszives hagyjatok már -húztam a fejemre a takarót.
-Nem Sarah ezt meg kell beszélnünk. Ideje fel nőnöd kislány. Ez egy piszok világ és csak akkor maradhatsz életben ha folyamatosan mozgásban vagy -rántotta le rólam a takarót Rose.
-De nem akarom ezt. Újra az az ártatlan gimis lány akarok lenni akinek az a legnagyobb gondja, hogy kit hívjon el a suli bálba -fakadtam ki.
-Hozzá kell ehez szoknod. A dolgok megtörténtek, nem tudod őket vissza csinálni -nézett le rám.
-És ha gyenge vagyok? Én nem vagyok bátor -ültem fel.
-Sarah ez nem igaz, te is tudod. Nem emlékszel? Mikor először találkoztunk rám ugrottál, nem féltél tőlem pedig kellett volna -mosolygott rám gyengéden.
-Dehogynem féltem csak nem akartam neked kimutatni -motyogtam.
-Sarah nem féltél nekem elhiheted -nevette el magát.
-Csak tudom, hogy mit érzek -csaptam az ágyra ingerülten. Rose csillogó szemekkel figyelt aztán elnevette magát. -Mi olyan vicces? -meredtem rá.
-Semmi csak nagyon emlékeztetsz magamra -mosolygott rám.
-Biztos családi vonás -vontam meg a vállam halvány mosolyal.
-Sarah örülnék ha itt maradnál velünk. Csak gondold meg -tette a kezét a kezemre.
-Rendben meggondolom -bólintottam. Rose elmosolyodott aztán felállt és magunkra hagyott minket.