Latata

1. rész

Yuqi szemszöge

Reggel van, és én még mindig fekve bámulom a plafont, közben szótlanul.

Napok óta ez van este... Nem tudok aludni. Hiába próbálok, de nem megy.

-Yuqi, siess! Elkésel! - kiabál nekem anyám. Én pedig gyorsan fel is kelek az ágyból, majd a mosdóhoz veszem az irányt.

-Anya nyugi, sietek! - bámultam a tükröt ami előtt majdnem a szemem is becsukódik.
Kiengedek a csapból egy kis vizet és azt pedig az acromba dörzsölöm.

-Ma új suli Yuqi - mondom magamba, az előző iskolámba mindig kiközösítettek, remélem ebben nem fognak... Csak sírni tudok mikor vissza gondolok... Arra a napra, nem tudtam vissza fogni a sírást, a gyomrom szorult össze mikor vissza gondolok arra...

-Kicsim jól vagy? - kérdezi az anyám aki kint a szobám ajtaján kopog.

-Igen anya. És mindjárt megyek.

-Rendbe.

Erre pedig kimentem felöltözni, azútán kimentem a konyhába.

-Jó reggelt nektek - mosolyogtam a családomra, ők pedig vissza mosolyogtak rám.

-Jó reggelt kincsem - mondja apa - Egy kicsit késésben vagy szóval gyorsan edd meg a reggelit és utána el is viszlek a suliba mert ma arra felé van dolgom.

-Oké - rávágtam gyorsan, hisz nem szereti ha kérdezgetem arról mi lesz a dolga.

Apám befejezte a kaját, én viszont még mindig nem ettem egy harapást sem..

-Ahj, most miért nem ettél? - kérdezett rám, amire én csak vállat vontam.

-Majd a suliban ha megkérhetlek rendesen egyél - mondja anya.

-Rendbe, na de akkor apa menjünk. Mert tényleg elfogok késni - mondom miközben felülök.

-Jó jó, na menjünk - mondja, aztán kimegyünk az autojához. Én pedig gyorsan be is ültem

                          oda értünk...

Kinyitottam az ajtót, majd kiszálltam. - Viszlát apa - és utána el is hajtott. Pont akkor mentem be  az új suliba mikor már becsengettek, nem is tudom... Nagyon szép hely.

-Gyerekek! Van egy fontos bejelentésem! Ma új tag érkezett hozzánk. Gyere be! - mondta az osztályfőnöke, majd be is indultam.

-Oké Yuqi most az egyszer ne legyél béna - mondja magában

Yuqi kérlek mutatkoz be az osztálynak - megkéri nekem a tanár.

- Sziasztok! Az én nevem Song Yuqi. Ööömm a hobbim a rajzolás, de az is lehet, hogy a jövőben majd ezzel szeretnék foglalkozni, öm... - Itt most komolyan elakadok mert nagyon ideges vagyok...

És ott volt egy lány... Aki csak úgy nézett engem. Végig mér engem, én pedig már semmit sem tudok mit mondami...

Esetleg még valamit Yuqi? - kérdezi a tanár, de erre csak a fejem kicsit megrázom azzal jelezve, hogy semmi.

-Akkor most kérlek tessék helyet foglalni, ott Choi Miyeon mellé - mutatt arra a lány felé aki végig mért engem, és még most is nézz...

Lassan elkezdek ahoz az asztalhoz menni, ahol az a lány is ott van, majd szótlanul leülök mellé.

Ez a lány még pármásodpercig bámult engem, majd levette rólam a tekintetét. Óra közben és is rá ejtettem pár pillantást.

            Mikor kicsengettek...

Végre kicsengettek. Hisz elég unalmas volt ez az óra... Na mindegy, akkor menjünk ki, csakhogy a lány is pont akkor indult ki mikor én és ellökött.
-Ezt most miért? - kérdem tőle, amire ő csak egy üres tekintetet ad vissza