Egy Holdgyermek jegyzetei

Hervadás

  Hanyatt fekszem rideg szobám ágyán
S elveszek a plafon semmit mondó színében.
Gondolatok ezrei támadnak most rám,
De nincs fegyverem egy ellen sem.

Életemre most, mint egy rózsára tekintek,
Mi vörös, mint a vér, talán mert abból született.
Lehet egyetlen szál ezer másik mellett,
Egy lélek őt választja, minden másik helyett.

Csend van most körülötte, hó, és jég, és fagy,
Halálhörgést nem hall már, se zajt, se bajt.
A vérből nyílt rózsa szebb, mint bármely' társa.
De miért is gyönyörű, ha a fájdalom a párja?

Szomorú a rózsa, megszeppenve sír. Kristályt könnyezik.
Megbánást mutatna, de semmi meg nem törheti.
Mi lesz vele, s érintetlen, üde szirmaival,
Ha tüskéit, egy nap az igazság lehántja?

Szomorú a rózsa, keservesen zokog. Vért könnyezik.
Nem tud róla beszélni, de nem képes elrejteni.
Nevetve kiállt, - haláltusát -, magányt,
Mikor jő el forrongó ideje? : a hervadás.