Érthetetlen érzelmek

# 1

Derek az ajtó előtt állt és várta, hogy felvegyem végre a dzsekimet és a cipőmet. Láttam az arcára kiülő izgatottságot. Már két hete tervezzük ezt a mai kiruccanást. Rajtunk kívül még pár barátunk is eljön velünk a mai koncertre. Az egyik helyi szórakozó helyen lesz ahova előszeretettel szoktunk járni. 

-  Szonja gyere, már biztosan mindenki minket vár.

Felkaptam a kabátomat a fotelből és kivágódtam a szobámból.

- Nyugi Derek mehetünk. 

Kiléptünk az ajtón a sötét lámpákkal megvilágított éjszakába. Egymás mellett sétáltunk és a csend már-már fülsüketítő volt. Nem vagyok ehhez hozzászokva hiszen Derek tipikusan az a  fajta ember aki be sem bírja fogni a száját. Ránéztem a mellettem sétáló magas rövid hajú széles vállú fiúra aki most már teljesen más lett mint négy évvel ezelőtt. Hiszen még akkoriban költöztek a szomszédba és akkor még csak egy nyeszlett fiúcska volt. Tudtam, hogy most valami nem stimmel vele. 

- Ki vagy te és mit csináltál Derekkel?

kacagtam fel.

- Hogy mi? Hagyd mar. 

- Baj van?

Néztem rá komolyan. Egy pillanatra vissza nézett rám de utána rögtön visszaszegezte tekintetét az előttünk lévő semmibe. 

- Nincs semmi bajom. 

- Nekem  nem tudsz hazudni. 

Kifújta  a levegőt és végre rám nézett. 

- Tényleg nincs baj, csak tudod a srácok elhívták Lolát és éppen erőt gyűjtök.

- Mégis mire?

- Hát egy ideje bejön nekem. Ma végre elmondom neki hogyan érzek iránta. 

- Szurkolok. Remélem összejöttök. 

Böktem oldalba a könyökömmel. A szája mosolyra rezzent. 

- Köszi. Nem tudom mi lenne velem az én törpém nélkül.

- Héj! Kit neveztél te törpének?

- Hát téged. Nem egyértelmű?

Kacagott fel. 

- Nem!

Majd közbe vágott egy ismerős hang. Simon volt az kezében a jegyekkel. Odasiettünk hozzájuk mire a fejemre támasztotta a karját. 

- Hol voltatok, már  mindenki rátok várt. 

- Kérdezd Szonját. Neki tartott ilyen sokáig a készülődés. 

- Nem is tartott olyan sokáig. 

Néztem fel Simonra aki nálam egy fejjel magasabb. szokás szerint sötétbarna haja az arcába lógott és kék szemeit  csak akkor látta az ember ha hátrasimította a haját. 

- Azért megborotválkozhattál volna. 

- Miért a csajoknak bejön ha egy pasi borostás. 

Emelte fel a fejét és megsimogatta pár napos arc szőrzetét. 

- Csak hiszed. 

kacagtam fel. 

- Na jól van most már induljunk be. 

Szólalt meg Krisztián két csók közben a barátnője mögül.

- Na akkor indulás. 

A klub felső részébe mentünk és azonnal be is foglaltunk a biliárd asztalt. Én Derekkel és Simonnal voltam egy csapatba. A másik csapatban Lola Barbara és Kevin volt. Krisztián és a barátnője Szandra persze a párkánynál álltak és le se szálltak egymásról szokás szerint. Dereket nézem aki elpirult arccal nézte Lolát. Odamentem hozzá és kicsit megböktem a vállát hogy figyeljen rám egy kicsit majd a kezemmel intettem hogy hajoljon lejjebb. Kicsit lejjebb hajolt. 

- Menj oda hozzá.  

- De...

- Nincs semmi de. Elhatároztad akkor menj oda és mond el neki. 

- Rendben.

A kezembe nyomta a dákót és elindult felé. Ám amikor már csak néhány lépés volt köztük a semmiből egy ismeretlen srác bukkant fel. Átkarolta Lolát és magához fordította majd megcsókolta. Szinte azonnal lesokkoltam. Derek megdermedt. Erre nem számított egyikünk sem. Lentről megszólalt a zene és Simon Krisztián hátára csapott. 

- Mennyünk még lemaradunk a koncertről. 

Mindenki levonult. Csak ketten maradtunk a teremben Derekkel aki teljesen elsápadtan imbolygott a biliárdasztalhoz hogy neki támaszkodjon. Még sosem láttam őt ennyire megzuhanni egyik pillanatról a másikra.  Nem tudtam mit kellene tennem. Odamentem hozzá a vállára tettem a kezemet és magához húzott szorosan átölelt. alig kaptam levegőt úgy magához szorított. 

_________________________________________________________________________

Folytatása következik.  Remélem tetszett idáig. :)