Ouiss me!

Yohan:

Sokan kisgyerekkoruk óta álmodoznak arról, hogy híresek és gazdagok lesznek, nekem mást szánt a sors, az apám más utat akart nekem. Nem utáltam én a taekwondót, szerettem csinálni, motiváltak a versenyek, hogy egyre jobb legyek, és büszkévé tegyem az apám. Aztán, ahogy idősebb lettem, a motivációm csökkent, egyszer csak azon kaptam magam, hogy önmagamtól kérdezem: „Yohan, miért csinálod ezt?" Akkor szembesültem vele, hogy nem vagyok boldog, napról napra ismételtem ugyanazokat a mozdulatokat, és egyáltalán nem okozott már örömet. Amint betöltöttem a felnőtt kort, nagy elhatározásra jutottam, az apám elé álltam, és megmondtam neki, hogy nem akarok élsportoló lenni többé, mást szeretnék. Azt hittem, kiabálni fog velem, hálátlannak tart, csalódni fog, de nyugodt marad, az erős, kemény arcán nem látszott harag. Csak annyit mondott: „Rendben. De mit akarsz csinálni helyette?". Amikor azt mondtam, hogy idol szeretnék lenni, egy kicsit megrándult a szemöldöke, majd bólogatni kezdett. Féltem, hogy megtiltja, de miután anyával megbeszélték egymás között a dolgokat, alkut kötöttünk. Be kellett iratkoznom egyetemre, és cserébe elmehettem egy ügynökséghez „táncolni", ahogy apa hívta. Ha sikeres leszek, akkor elismeri a képességeimet, és mindenben támogat, ha nem sikerül, legalább megpróbáltam.

Nem gyakoroltam soha az éneklést, se a táncot, semmit, amit az idolok csinálnak, nem volt múltam egyik cég gyakornokaként se, úgyhogy nem álmodozhattam arról, hogy a neves ügynökségek felvegyenek. Keresgéltem a kis vállalatok között, elküldtem több helyre a videómat, és vártam. Amikor egy OUI Ent. nevű hely visszaírt, hogy megnéznének személyesen, gyorsan rákerestem, mit lehet tudni róluk. Fiúk terén, a Produce 101 műsort követően, az egyik gyakornokuk, Kim Donghan egy nézők által kívánt csapat része lett, majd szólózni kezdett, és azóta is sikeres előadó. Tetszett ez a renomé, de sohasem gondoltam volna, hogy azonnal felvesznek maguk közé. Mintha egy álomba kerültem volna.

Nem elég, hogy felvettek, de úgy döntöttek, mélyvízbe dobnak, és neveznek a Produce széria legújabb fordulójába, mint a cég egyetlen indított gyakornoka. Nem mondom, remegtem a lábaim, és iszonyatosan ideges lettem. Olyan számot kellett választanom, ami megfelel a képességeimnek, és hordoz magában valamit a humoromból és kitartásomból. Rengeteg időt öltem bele abba, hogy rábukkanjak a megfelelő számra, és végül megtaláltam.

Szorgalmasan gyakoroltam, régóta először újra éreztem a motivációt, bizonyítani akartam az apámnak. El akartam érni, hogy úgy érezze, megérte esélyt adni nekem, büszkévé akartam tenni. Minden megtettem, akkor is hajtottam magam, amikor már úgy éreztem, nincs több erőm.

A Produce x 101 meghallgatás egyre közeledett, és a cégem úgy gondolta, ideje tanfolyamra küldenie.

– Olyan ember segítségét kértük, aki hasonló cipőben járt mint te, és hasznos tanácsokkal tud ellátni – informált a cégigazgató, és megkérte az egyik segítőt, hogy nyissa ki az ajtót.

Amikor megláttam Donghan hyungot, a lélegzetem is elállt, munkából érkezhetett, mert smink fedte az arcát, a haját besütötték, ékszerek és menő ruhák fénylettek rajta, mintha egy igazi sztár lépett volna ki a tévéből. Mélyen meghajoltam, és hangosan bemutatkoztam, ő pedig megkért mindenkit, hogy hagyjanak magunkra minket.

Olyan ideges voltam, mint még soha. Kisembernek éreztem magam, a 181 centiméteremmel egy apró törpének. Nem tartottam elképzelhetőnek, hogy valaha olyan legyek, mint Donghan hyung. A kisugárzása letaglózott, ilyennel csak az igazi sztárok rendelkeztek.

– Gyere, Yohanie, üljünk le! – telepedett le a mentorom a gyakorló parkettájára, és kihúzott egy flaskát a kabátja zsebéből.

Miután csatlakoztam hozzá, felém nyújtotta az italt, és én jó gyerekként belekortyoltam. Mivel ittam már alkoholt nem köptem vissza azonnal a fémdobozba, de nem esett túl jól. Vártam, hogy a hyung beszélni kezdjen, de váratott, a vonásai fáradtságról árulkodtak, hagytam, hogy kicsit kifújja magát.