Én és a történeteim

Internetes ismerkedés/hobbik

Lányoknak ismerős lehet a helyzet, talán fiúknak is bár arról én nem tudok nyilatkozni, amikor rád ír egy szerzemény az ellenkező nemből. Erre mindenki máshogy reagál. Személyiség és hangulat függő... meg ne legyünk álszentek a reakciónkhoz sokat hozzá tesz, hogy milyen a megjelenése az adott "zaklatónak". 

Én általában érdeklődő típus vagyok és valamilyen módon reagálok, persze az már hangulat függő, hogy milyen lesz a megnyílvánulásom. 

Az ilyen ismeretlenekkel való beszélgetéseim nem szoktak hosszú éltetűek lenni. Vagy azért mert sikeresen elérte az adott személy, hogy lerázzam, vagy azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ellaposodott a beszélgetés, nem érdekes már. De az elején még olyan érdeklődőek. Jönnek a "milyen hobbijaid vannak?" ,"mit szoktál csinálni szabadidődben?" ,meg a hasonló sablon, nyelvizsgákon is előforduló kérdések. Persze nem feledkeztem meg az elsők között is a legelsőként feltett kérdésről: "És akkor neked van barátod??" Na persze, ha közlöd, hogy van nem feltétlen akadályozod meg azt, hogy aztán folytassa a kérdezősködést. Tudom-tudom, jön a kérdés, hogy ha van barátom akkor minek írok vissza... természetesn az elsőnek említett kíváncsiság ösztönöz eme tetre. Nem adódott még problémám az ilyenekből, mivel, mint említettem hamar lecseng az érdeklődésük, ha megunják  passzivitásod. Persze akkor megint meglehetne kérdezni, hogy de ha még aztán így is reagálsz rájuk, akkor tényleg mi a páratlanujjú patás, négy lábú emlősnek a 7 méteres hím nemiszervének kell már tényleg az ilyenekre reagálnom és egyáltalán később erről írni is. A válasz egyszerű és lényegre törő, de az igazság az, hogy én sem tudom.

Viszont az ilyen emberek akik valamiért rám írnak, aztán én valamiért elkezdek velük beszélgetni azok ugye várják a választ azokra a kérdésekre amiket, feltettek és amiker már be is mutattam. Nem igazán tudok túl bőszavú lenni a hobbit illetően. Mivel sok minden érdekel, sok mindent szeretnék csinálni, de nincs rá időm a sok semmit tevés közben. Elveszi az ember idejét az ahogyan tervezi, hogy mit csináljon. De azért nekem is vannak ám olyan szenvedéjeim amit az ilyen nehéz és gyötrő feladatok mellet (mint a hobbim kigondolása), amire azért csak-csak szánok időt. Mondjuk az összet... néha még a hobbi keresésemet is feláldozom. Na az ilyen én hobbim.. amit mások nem hobbinak hanem függőségnek hívnak (a gonosz emberek és a nővérem), na az a sorozat nézés és a játék. 

Érdekes életem van amúgy, szóval nem kell menekülni... Tényleg...

Az elején még kedvesen megkérdezik, hogy milyen sorozatokat nézek. Én válaszolok és talán ha kedves akkor még a játékra is rákérdez, bár azt már néha kihagyják nagy bánatomra.De ugye aztán kíváncsiak, hogy valami produktívabb "hobbit", vagy elfoglaltágot nem szoktam-e űzni...Ami már remélem más szemében is hobbi és én is szívesen szánok rá időt. Sok időt. Na az, az olvasás. Este amikor már minden elcsendesedett elkezdeni, aztán hajnali 3-kor befejezni. Isteni érzés, kivéve akkor ha nem a kedvenc könyved tartod a kezedben, hanem a másnapi iskolai megméretettésre készülsz, legyen az Tz, vagy Zh, vagy bármilyen egyéb lény. 

Az olvasásról megosztó vélemyényeket szoktam kapni: Valaki megörül, hogy van rajta kivül más elvetemült akit még érdekel egy terjedelmesebb szöveg, ami nincs tele helyesírási hibával és még talán lapra lett nyomtatva (bár én az e-bookot is preferálom, meg... na hát itt vagyok a wattpadon). És ugye a másik fajtát ismerjük, amikor így szerényen és visszafogottan nyilvánítja ki az ellenvéleményét felénk, hiszen tudja , hogy a kedvenc elfoglaltságunkról van szó és nem akar megbántani. Tudjuk milyen az ilyen ember. Most az esetemben az olvasásról van szó, szóval a reakció: "Hát szerintem az olvasás szar". "Vagy unalmas". "Értelmetlen", és társai. Komolyan én jobban tisztelem az olyan embert, aki finoman ki tudja fejezni a nemtetszését, olyan módon, hogy ne bántsa meg a másikat, mint azt aki ténylegesen lelkesül ugyan azért a dologért, mint én. Jó az evidens, hogy az utóbbit is tisztelem és mellé imádatomból is részesül, de egy normális megnyílvánulástól a fellegekben érzem magam.

Aztán ha még mindig nem találja elég produktívnak és aktívnak az elfoglaltságaimat, akkor jön a kérdés, hogy nem sportolok-e. Nem. Kész vége. Fel vagyok mentve tesiből. Emiatt is mindig megy a hiszti, de azt ráérek szeptemberben leírni. Viszont az aktív mozgásaim közé tartozik amikor a macskámmal játszok. Jó azt ne úgy képzeljétek el, hogy ülök és húzogatok előtte valamit. Az én kis Életemmel teljes beleéléssel játszunk, nagymotorikával fűszerezve. Néha még egy picit futok is, mert szalad utánam- most remélem meghatódtatok eme képességemen.-Néha a cicám úgy érzi játék közben, mert ő még erre is tud figyelni, hogy a Chi nem áramlik rendesen a lakásban, na ilyenkor teljes jóindulattal ugrik teli izomból neki valaminek és dönti le, hogy az energia megfelelő szögbe sugározzon belénk. Természetesen ezért, és még véletlenül sem azért, mert egy vadállat, akinek ráadásul aztán hajnalban is eszébejut szétbarmolni mindent. Aztán, macskásoknak gondolom mind ez ismerős, amikor végre azt hinnéd, hogy lenyugodott, melléd fekszik. Pontosabban a lábad mellé és te pofátlanul megmozdítod ama végtagod. Amikorra már kifradt szegény macska és te felébresztett egy lábmozdulattal. Ilyenkor a legtermészetesebb reakció a macska részéről, hogy foggal, körömmel a lábadnak esik.

Még a sporthoz tartozik nálam a buszra sprintelés, de az úgy keményen. Nem akarom lelőni a poént, hogy igazából a túloldalon van a sarkon a buszmegálló és még sétálva is nagyon maximum másfél perc odaéreni... na jó kettő (tudom ebből nem magyarázom ki magam és még a poént is lelőttem). Szóval talán ez az amit én midnen reggel csinálok iskolaidőben. A kedvencem amikor ugye, egy egész percet sem futok a buszra, de aztán vagy tíz percig fulladozok az ülésen. 

#healthlife