Az életem veled

~1. rész~

~Réka szemszöge~

Az ébresztőm visszataszító hangjára ébredtem ami természetesen a telefonomból szólt. Nyöszörögve, sőt inkább nyögdécselve kinyomtam a rettenetes zajt. A fejemet vissza döntöttem a párnámra és próbáltam összeszedni az erőmet hogy, véglegesen felkeljek.
-Mi a jó retkes francért kelek én ilyenkor??- akadtam ki amikor realizáltam magamban hogy én nem szoktam hajnalok hajnalán felkelni. Aztán elkiáltottam magam:
-BAZKII, MEGYEK AMERIKÁBA!!!!!- kiabáltam torkom szakadtából. Szerencse hogy egyedül élek.
-Vááááá- sikítottam miközben a fürdő felé sprinteltem. Igen. Szó szerint, mivel neki baszódtam az ajtófélfának. Cifrán káromkodtam egy keveset és rohantam tovább. Igen, hát nem én vagyok az aki a saját hibáiból tanul.

~reptéren~

Miután elfoglaltam a gépen a saját helyemet (az ablak mellett volt yee) elővettem a telefonom és gyorsan írtam egy üzenetet Haleynek. Mert hát mégis csak nála fogok lakni.

Nem sokkal az üzenet váltásunk után Haley, egy nő (40-50 körül lehetett) ült le mellém. Zavartan rámosolyogtam és folytattam az igazán érdekesnek tűnő elfoglaltságot, szóval bámultam ki az ablakon.
-Előszőr repülsz?- kérdezte barátságosan a mellettem ülő nő.
-nem-mosolyogtam vissza rá-És Ön?
A nő elnevette magát és talán még nagyobb vigyorral folytatta.
-ugyan kedvesem hívj csak Kerinek!- vigyorgott.
-Sajnos igen. A fiamat látogatom meg Los Angeles-ben. Habár hol máshol, hiszen oda tart a gép.- nevette el magát amit én is követtem.
-és hogy-hogy a fia kint él LA-ban?-mosolyogtam miközben elraktam a fülhallgatót. Úgy látszik nem lesz szükség rá. Keri egy nagyot sóhajtott és folytatta.
-A fiam egy bandában játszik másik 4 fiúval.
Szerintem egy paradicsom megirigyelte volna a fejemet. Úgy látszik hogy Keri is észrevette mert aggodalmasan nézett végig rajtam.
- kedvesem jól vagy??
-I..ig...igen, csak... várjunk-esett le- Neeeeeeee... Neeeee... Úristen- fangörcsöltem.- véletlenül a fia nem a Why Do...- kezdtem bele.
-de igen a Why Don't We-ben-nevetett-Látom szereted őket.
-Miazhogy-vigyorogtam.
-Jajj de buta is vagyok.A nevem Réka Szabó -mosolyogtam.
-Örülök Réka.Milyen furcsa név-gondolkodott.
-Hát Igen,magyar-nevettem

~Los Angeles~
A repülői lépcsőn(az a lépcső amin az emberek szállnak le a gépről Xd)lesétálva körbenéztem és hitetlenül elkiáltottam magam.
-MEGJÖTTEM LOS ANGELES!!!!!-kiáltottam nevetve.
Úgy látszik, hogy csak nekem tetszett ez,mert a következő pillanatban egy lökést éreztem a hátamon.Azaz lelöktek...(na ne mondd Réka 😂~szerk)
Vártam,hogy a fejem vagy a hasam érintkezzen a régi barátommal a talajjal.
De ez sem úgy történt ahogy elképzeltem.
Két erős kezet éreztem a derekamnál.
Óvatosan kinyitottam a szemem és két kibasszott gyönyörű kék írísszel találtam szembe magam.
Várjunk.....Ezek a szemek miért annyira ismerősek??!!
Kitágultak a szemeim és megint full piros lettem.Most komolyan DANIEL JAMES SEAVEY állt (guggolt?)elöttem??!És igen ő mentett meg ,hogy ne érintkezzek a barátommal azaz a talajjal.
-Jól vagy?Istenem,szerencse, hogy nem ütötted meg magad.Jó nagyot eshettél volna!-állított a két lábamra.
Istenem élőben sokkal szebbek a szemei...
Aztán leesett hogy válaszolnom is kéne.
-Öhm igen....kö-köszönöm-dadogtam full pirosan .Ja még mindig...
Halványan elmosolyodott és az én szemeimet fürkészte,ami engem is mosolyra késztetett.Nagyon úgy tűnt ,hogy ő is felvette a piros egyik sötétebb árnyalatát.MI A RETKES FRANC!!Daniel James Seavey elpirult!!!
Méghozzá miattam...Ássatok el....
Már mutatkoztam volna be ha egy ismerős hang nem zavar meg.
-Hé tubicáim!!!-kiabált Haley.Odarohantam a legjobb barátnőmhöz aki mellesleg az unokatesóm is egyben.
-Haleyyyyy!!-ugrottam a nyakába.
-Hyyy-ölelt vissza-Öhm látom találtál magadnak társaságot-fordult Daniel felé miközben egy sokat sejtő pillantással ajándékozott meg.Daniel erre a kijelentésre még jobban piros lett ,habár én sem panaszkodhatok.
-Neem mi neeem-mutogattunk egymásra szinte egyszerre,ami valljuk be elég furán nézhetett ki.
-Ahha persze ,persze...Na menjünk mert van még egy kis dolgunk-húzott maga után Haley.Zavartan hátra pillantottak Danielhez és intettem egyet.
-Várj a nevedet megtudhatom ,kedves ügyetlen lány?-vigyorgott.
Mielőtt még válaszolhattam volna , Haley már beszélt is.
-Nem akarod azt tudni-vigyorgott ,mire Dani egy csalódott pillantást küldött felém .Szomorúan elmosolyadtam és egy utolsó pillantást vetettem életem szerelmére.Mert valószínű ,hogy soha többé nem fogom látni.