Pasztel kávézó

Part 1

A nyár kellős közepén munka után kutatni , valjuk be! Förtelmes. Későn kezdtem el pénzt gyűjteni, így nem lehetnek nagy elvárásaim a munkahely kapcsán. Rengeteg helyen voltam már és semelyik sem volta az igazi. Most is a laptopom előtt ülve nézem az álláshírdetéseket. Volt egy két kapós hely, de az egyik túl messze volt, a másiknál csak egy két hely volt mosogatni. Nem szeretnék mosogatni alacsony pénzösszegért. Tudom , ha előbb suhant volna mindez át az agyamon , már valami frappáns helyen lennék.
Már legalább két órája ültem a készülék előtt , amikor megláttam egy helyes kis kávézót. Színes pasztel színekben pompázott. A dolgozók képeit is áttekintettem és egy hatalmas nagy vigyor terült el az arcomon amikor megláttam , hogy pultos leszek. Úgy hiszem , jó viszonyt ápolok az emberekkel. Nem tartom magam azért nagy barátkozósnak , hisz egy igazbarátom van. Viszont pár percre a legjobb formám tudom nyújtani. Megláttam a sarokban egy telefonszámot. Ám mielőtt arra gondoltok , hogy felhívtam a kávézót és állásinterjúra kértem időpontot , el kell szomorítanom titeket. Kiváncsi voltam a kávéjukra. Bepötyögtem a telefonomba a számot és tárcsásztam.
-Light coffé kávéház! Miben segíthetek?-egy kedves fiatal női hang szólalt meg a vonal tulsó végén.
-Jónapot! Szeretnék kérni egy málnás frappuccinot!
-Rendben hölgyem. Milyen neven lesz?
-Lucy-mondtam kedvesen.
-Már csak a pontos címre lennék kiváncsi.-mondta kis szünet után az idegen.
-Oh, nagyon sajnálom.-kuncogtam , majd lediktáltam a pontos címet.
-Rendben hölgyem. Pár percen belül kiszállításra kerül a rendelt itala.
-Köszönöm!- a telefon letétele után egy mondtad zengett vissza a fülemben(pár percen belűl). Le se ellenőriztem , hogy mégis helyileg hova fogok járni dolgozni. Persze , ha minden jól megy.
A laptopom felnyitottam és rákerestem a pasztel kávézóra. Oh igen! Két utca van köztünk. Kicsit még instagrammoztam a telefonomon , majd a csengő orbitális rezgésére pattantam fel a kanapéról.
Gyorsan az ajtóhoz siettem , hogy azt minél hamarabb kitudjam nyitni.
-Hölgyem ! Parancsoljon!- nyújtotta át a hideg italt egy fiatal fiú. Szőkés haja össze vissza ált tökéletes alakú fején . Arcélével papírt lehett volna vágni. Nagyon vastag papírt. A laza szürke melegitőalsó és a fehér poló valahogy nem azt tükrözte , hogy félistenünk valójában ottdolgozó. Pedig nagyon örültem volna.
A szőkeség rám emelte tengerkék íriszeit. Azok a szemek...
Amint láttam nem csak nekem tetszett a látvany. A fiú alaposan végig mért, majd egy hatalmas kacér mosoly jelent meg arcán. Egy ideig nem esett le , hogy vajon mi is tetszhet főhősünknek majd lenéztem. Otthoni öltözet volt rajtam. Egy apró short és egy szürkés kicsit feszülősebb poló. Alatta pedig semmi. Basszus! A nagy instázás közepette nemsikerült átöltöznöm.
-Amúgy Colton vagyok!-nyújtott kezet az adonisz.
-Lucy-mosolyogtam rá.
-A kávézó ajándeka!-pillantott Colton a kezemben lévő italra.
-Nem , igazán nem szükséges!-húztam elő a pénztárcám a hónom alól.
-Ellenmondást nem tűrök!-nevett-Remélem látjuk még egymást! - megfordult majd elindult. Útközben visszanézett és beleharapott dús ajkaiba. Én ettől olyan zavarba jöttem , hogy jobbnak tartottam becsukni az ajtót.