5. fejezet

981 53 3
                                    

Jókedvűen mentem be az első órára, az előbbi szituáció miatt. Olyan jó volt nézni, ahogy sok színbe játszódott az arckifejezése. 

Legjobb lány barátnőm, egyben osztálytársam mellé beültem a padba, aki épp egy könyvet olvasott. Haját szokásosan hátratűzte, mikor olvasni szokott, hogy ne lógjon az arcába. Igen jól ismerem már a szokásait. 

- Látom, jó volt a hétvégéd. - nézett fel a lapok közül.

- Jól látod. - vigyorogtam rá. - Egyszer velünk tarthatnál. - böktem meg.

Mélyen a szemembe nézett, majd mosolyogva a fejét megrázta. 

- Nem jó ötlet. - mondta ki egyszerűen

- Miért nem? - vontam fel a szemöldökömet. - Sose jössz velünk. 

- Emlékezz vissza a legutóbbi bulizásunkra. - csapta be a könyvét és letette padra, majd felém fordult.

- Jó, az tényleg túlzás volt, de rég volt. - vakartam meg a fejem. 

- Hát igen, durva volt. - bólogatott.

Hosszasan néztük egymást, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. 

- Szerintem egyre gondolunk. - vigyorogtam rá

- Igen. - nevetett.

A tanár hangos ajtócsapodással jelezte, hogy az óra megkezdődött. Szemüvege mögül szigorúan nézett körbe, ami valljuk be elég ijesztő volt. 

- Ella, gyere ki, te felelsz! - szólította ki a tanár, akivel az előbb beszélgettem.

Száját húzva rám nézett, majd felállt és kisétált a tanári asztal mellé. Nem voltam meglepve, mikor a múltheti történelem anyagot eldarálta szóról-szóra. Okos ez a lány. 

-  Ötös. - biccentett a tanár elégedetten. 

- Köszönöm. - ült vissza a helyére. 

- Nem robban fel a fejed a sok tudástól? - vontam fel a szemöldökömet.

- Nagyon vicces. - bökött oldalba. 

Óra után kimentünk az udvarra. Megcéloztuk az egyik üres padot, ahova épp a Nap sütött. Leültünk, majd ő a fejét a lábamra tette. 

- Kényelmes? - néztem rá ravaszul mosolyogva

- Persze. - mosolyodott el. 

Ez nálunk már természetes dolog, hogy egymáson fekszünk. Sokan furcsállják és azt terjesztik, hogy mi járunk, ami egyáltalán nem igaz. Másik fél meg elhiszi, hogy mi csak barátok vagyunk és ennyi.

Victoria pont mellettünk jött el, Molly-val, akik nagyon sugdolóztak. 

- Talán egy csaj nem elég neked? - vágta hozzám a csaj.

- Kettő se. - vigyorogtam el, majd hogy fokozzam a dolgot, megpusziltam Ella homlokát.

Victoria szikrákat szórt, majd elviharzott Molly-val. Ella értetlenül nézett rám, majd zavartan felült. 

- Ez mi volt? - vonta fel a szemöldökét

- Féltékennyé akartam tenni a csajt. - nevettem fel

- Ne csináld ezt. - rázta meg a fejét, majd felállt a padról és besietett az épületbe. 

Értetlenül néztem utána, hogy mi a problémája, mikor ez nálunk szokásos volt, hogy ha volt kiszemeltünk, akkor féltékennyé tettük. Nem értem Ellát, se Victoriát. 

Troublemaker /Luke Hemmings/Where stories live. Discover now