A kard éle: 1. fejezet (language: hungarian)

A Kard Éle: Part 1

Az erdőben csend honolt. A sűrű sötétségben egyetlen állat sem volt látható. Jesse lassan vágott át a durva aljnövényzeten, hiszen nem lehet tudni, mi lapul a növények alatt. Lehetnek ott veszélyes csapdák vagy éppen gödrök. A lány a fejébe húzta a kapucniját. Hallotta, hogy csepereg az eső, de a hatalmas faóriások levelei felfogták a víz nagy részét. Szépen lassan esteledett. Az erdőbe bejutó kevés fény sötétvörösre változtatta a fák törzsét és a leveleket. Olyan volt, mintha vérzett volna a táj. Jesse már meglehetősen kimerült volt, de még mindig kénytelen volt folytatni az útját. Lábain mintha ólomsúlyok függtek volna, egyre nehezebben bírta felemelni őket. Ekkor megzendült az ég. A sárga fénycsóva átcsapott az éjjeli erdőn, majd egy szempillantás alatt ismét sötét lett.  A bokrok zörögtek, odafent pedig hatalmas ágakat tördelt le a szél. A lány rohanni próbált, de megbotlott egy gyökérben, és arccal a sárba zuhant. Erőtlenül próbált felkelni, de az energiája már csak arra volt elég, hogy megforduljon. A kolosszális fák tetejét figyelte. A szél egyre erősebben borzolta őket, és letépett egy hatalmas darabot ez egyik lombos óriásról. Az ág pörögve zuhant Jesse felé, de ő az utolsó pillanatban arrébb gördült a talajon, így az ág mellé fúródott a sárba. De nem ez volt az egyetlen. Ágak tucatjai zuhantak egyszerre Jesse arca felé, mintha rengeteg kilőtt nyílvessző repülne a cél irányába. A lány megmaradt erejével húzni kezdte magát a földön. Ez az utolsó dolog, amire tisztán emlékezett, mielőtt minden elsötétült volna..........................................................................................................................................................................................................................................................................................................................Egy kis szobában tért magához. A szájában sár ízét érezte. A szemei fájtak és könnyeztek, emiatt egy kicsit homályosan látott. Körülnézett. A falak fekete kőből épültek. A szobában volt egy kandalló, ami kellemes meleget sugárzott mindenfelé, annak ellenére, hogy éppen csak világított egy kis parázs a hamuban. Jesse egy szalmaágyon feküdt, ami meglehetősen szúrta. Lassan felült, de hirtelen szédülés fogta el. Óvatosan felállt, és kisétált a szobából, hogy körülnézzen. Négy másik helyiséget talált. Az egyikben kizárólag könyvespolcok álltak, megpakolva különféle könyvekkel. Voltak zöldek, sárgák, pirosak, lilák és fehérek. Némelyikük borítója bőrből, míg másiké textilből készült. A következő szoba már jóval érdekesebb volt. Szintén barna polcok sorakoztak, ám ezeken színpompás kötetek helyett üvegcsék sorakoztak. "Talán mérgek. Talán valamiféle varázsitalok. A legjobb, ha sohasem tudom meg." - gondolta Jesse, és a következő helyiségbe sietett. Az lehetett az éléskamra, ugyanis telis-tele volt sült húsokkal, kenyérrel, sajttal és italokkal. A lány már farkaséhes volt, éppen ezért leemelt egy szelet sajtot, és elfogyasztotta. Többet nem akart enni, nem akarta megfosztani minden eleségétől a házban lakókat. Végül elért a negyedik szoba ajtajához. Odabentről vad morgást hallott. Kezét a kilincsen tartotta, és habozott. "Talán csak egy kutya. De mi van, ha valami teljesen más?"...A morgás egyre erőteljesebben hallatszódott az ajtó túlsó oldaláról. "Csak így juthatok ki az épületből." - gondolta, ujjait szorosan ráfonta a kilincsre, és gyorsan kinyitotta.  Odabentről egy fekete, izzó szemű, vicsorgó fenevad ugrott ki és a lányra vetette magát.....

(Kedves olvasó! Még nincs vége az első fejezetnek. Ha tetszik neked a munkám, kérlek jelezd. Ezzel pedig a tudtomra adhatod, hogy érdemes folytatnom! Köszönöm, hogy elolvastad!)