Jack Drebin naplója - I. ügy

Csendes volt az iroda. Nagyjából 1 hónap telt el, hogy a fivérem, Jack eltűnt a Bermuda szigeteknél.
Hosszú napokon át kerestük, de semmi nyomát nem találtuk és egyszerűen nem tudtuk elhinni, hogy Jack nincs többé. Ám a kutatás abba maradt.
1 hónap telt el a temetés óta. Ott volt mindenki, aki számított.
Sissy, Verocina, én és a testvéreim, még Norbert is eljött, aki a mai napig nem hiszi, hogy Jack meghalt volna.

Most itt állok az irodában a könyvespolcot nézve. Akkor akadt meg a szemem egy bőrkötéses könyvön, melyen Jack Drebin név szerepelt.
Felnyitottam a bársonyos fedelét és beleolvastam. 

"Kedves naplóm!

Nem is tudom, hogy hogyan álljak neki a dolognak. Talán jobb lenne, ha bemutatkoznék?
A nevem Jack Drebin. Hadnagy vagyok a New York-i rendőr kapitányságon. Kitüntetett hadi tengerész .
S mit írjak beléd, kedves könyvem?
Első kanyarban annyit, ha ezt olvasod, akkor vagy elég bátor vagy ahhoz, hogy bele olvass, vagy elég bolond. Esetleg én már nem vagyok az élők sorában. A helyedben az utolsóra tennék, mert akkor csak kísérteni tudnálak.
Azt most mondom, hogy nem érzelmes dolgokat fogok írni. Hanem a személyes ügyeimet, nem azokat, amiket Verocinának és Norbertnek mesélek el. 

Nos, akkor kezdhetem is...

Épp Londonban voltam, amikor is a Temze partján és ott találtak egy holttestet. A test egy fiatal, szőke lányé volt, akit megfojtottak.
A lány neve Hope volt. 
20 év körüli, bájos teremtés volt. A halottkém megerősítette, hogy megfojtották. 
De, egy valami furcsa volt az egészben. Még pedig a gyilkos...
A gyilkos egy polip volt. 

Eleinte nem hittem a fülemnek.
Londonban egy polip meggyilkolt valakit Londonban?! Túl abszurd volt.
Sok állatkereskedéshez mentünk el, de sehol nem tartottak polipot. Akkor hogyan támadott meg valakit egy polip?!

Később, a halottkém hívott fel azzal, hogy az áldozat agya hiányzik . 
Hova lett az áldozat agya? 

Kérdés kérdést szült, de választ semmit. 
Pár órás eltéréssel később történt egy hasonló eset. Egy szemtanú látott egy polip fejű embert elfutni. Temérdek sok kamerát átnéztem, mire megtaláltam "a lény" rejtekhelyét.

Sok kellemetlen ügyem volt, de ez túl tett mindenen.

Kicsit kellett várnom csak, amikor valaki sikított a raktárban. Óvatosan közelítettem meg a raktárat, amikor újra felhangzott a nő sikolya. 
Berúgtam az ajtót és beordítottam a szokásos "Állj! Rendőrség!" mondatot.

Ami ott fogadott elborzasztott.
Egy nő volt kifeszítve az asztalon, miközben valaki fölé hajolt.

- Hmm... A nagy Jack Drebin hadnagy... - hallatszott a hang a fejemben.
Nem fordult felém, de éreztem, hogy apró kezek százai matatnak a fejemben. Éreztem, hogy keresnek valamit.
Ekkor jutott eszembe egyik mesterem bölcsessége.

-Jack! Az életben sok meglepetés fog érni téged, de egyet soha ne felejts el... Elméd legyen olyan, mint egy vár. Védelmezze erős fal és maradjon mindig zárva.

Megacéloztam elmémet és erősen koncentráltam. Éreztem, ahogy a kezek folyamatosan tűnnek el a tudatomból és ekkor hallottam meg azt a belső hangot újra.

-Minden tudásuk! Minden titkuk az enyém lesz és ezt neked köszönhetem, Jack Drebin. - mondta újra a hang. 

Éreztem, hogy agyamra újra nyomás nehezedik. Nem hagyhattam, hogy újra megtörténjen ez és az alak felé fordultam és nagy nehezen lőttem.

Habár, célt tévesztettem éreztem, hogy csökken a nyomás a fejemben. Ekkor láttam meg valamit, amit lidérces álmaimban sem éltem volna meg. Az ember ekkor fordult felém, aki embernek ember volt, de a feje... A feje nem e világi volt.
A feje helyén egy halovány színű gömb ült, melynek a szájából jó néhány polip kar nyújtozott felém. 

-Jack! Tudni fogom minden titkodat velük kapcsolatban! - 

Volt már részem sok félelmetes ügyben, de erre nem találtam szavakat.
A lény egyre inkább felém közeledett, miközben éreztem, hogy megbénított a félelem...
Egyszerűen nem tudtam mozdulni. Próbáltam kitörni az engem tartó béklyóból, de nem igazán sikerült. A lény folyamatosan közeledett felém...

- Koncentrálj, Jack!  Találd meg a belső bátorságod! - hallottam egy ismerős hangot a lelkem mélyéről és ez adott nekem erőt, hogy felemeljem a kezemet és lőjek. 

Az egészből annyi maradt meg számomra, hogy a földön fekszem... Az asztalon a nő már nem volt sehol és a lény is eltűnt... Csak egy hatalmas vértócsa maradt a földön. Jelezve, hogy valaki vagy valami a földön feküdt...

Pár nappal később, amikor egy másik ügyön dolgoztam Angilában, mint külsős ember, egy kis fiú szaladt oda hozzám és a kezembe nyomott egy papírt...

A papíron ennyi állt..
" Szép volt, Jack... Hála neked a városban egyre kevesebb a szörny szülött... Az illithidet elkaptuk. A közös titkunk köztünk marad... Üdvözlettel: V. "

Arra néztem amerre a fiú mutatott és ekkor láttam valakit, aki közel 2 méter magas lehetett és a vörös csuhába öltözött. Kezében vörös botot tartott...

Tudtam, hogy ő volt az, aki segített nekem abban a pillanatban... Ez nem volt kérdés... Az ügyet lezárták azzal, hogy egy maskarába öltözött sorozatgyilkost fogott el a rendőrség...
Jobbnak láttam én is, hogy ne tegyük közkincsé ezt az egészet..."

Viszont, én mint a testvére, úgy éreztem, hogy jó az, ha látja más is...
Üdvözlettel: Mike Drebin

UI: Norbert! Neo és James is üdvözöl téged, remélem, hogy jól vagytok.