Your Savior Is Here

1. Fejezet

Belegondolva, valóban egész pofás kis ötletnek tűnt, ám azzal nem számolt, hogy túl keveset tud ezekről a halandókról és hiába próbálkozna, túl sok feltűnést keltene. Most pedig a meggondolatlansága miatt, egy közel öt éves kislány fekszik, halálos sebbel a mellkasán, vérbefagyva, körülötte pedig három kivégzett, férfi. Na igen, elég sok minden történt az elmúlt két hónapban, itt az ideje, hogy ezt is elmeséljem...

************************************

Csak úgy mint az elmúlt másfél hónapban, Loki ismét a cellájában töltötte tömérdek szabadidejét. Hol olvasott, hol elmélkedett, hol pedig csak úgy, meditált. Rengeteg ideje volt, mégsem tudta teljesen kihasználni az egészet. Persze voltak akik dicsőítették a hősiessége miatt, így volt, hogy kapott néhány látogatót, persze csak olyankor, mikor kevés őr tartózkodott odalent a börtönben. Ilyenkor hozzájutott némi erő főzethez, illetve normálisabbnak mondható ételhez. Egy idő után pedig már azt vette észre, hogy vágyik a társaságra és volt, hogy azon kapta magát, hogy valóban hálás az ajándékokért. Néha ifjú varázsló tanoncok lepték meg kérdéseikkel és minduntalan bőséges válaszokkal, néhol hasznos tanácsokkal látta el őket. Néha úgy érezte, hogy elpuhul és azzal, hogy ezt az oldalát mutatja az embereknek a gyengeségét ismerteti el másokkal. Ilyenkor cellájának legtávolabbi zugába húzódott és elfoglalta magát, ezzel teljesen kizárva a külvilágot. Néhány tanoncot sikerült néha rávennie, hogy hozzon el neki egy bizonyos tárgyat, persze sosem mondta el, hogy pontosan mire is kell neki. Az össze gyűjtögetett hozzávalókból erő főzeteket készített és kis adagokban fogyasztotta el őket, egészen addig míg meg nem elégedett a hatásával.

Némi félre tett elemózsiát el csomagolt, majd az egyik rejtett zsebébe süllyesztette azt, egy régi varázskönyvel együtt. Még Friggától kapta annak idején, ebből tanulta meg az első varázsigéket és kisebb trükköket, apró semmiségeket. "Gyakorlás teszi a Mestert" És Loki mindig is kész volt eleget tenni ennek a mondásnak.

Gyertyát gyújtott a félhomályban, kört alkotott a fényforrásokból, majd egy kis táskával az oldalán, leült a kör közepére. Koncentrált, majd halkan varázsigét mormolt, először suttogott, majd hangosabban, sokkal kivehetőbben kántálta a furcsa szavakat. Nem sok idő kellett, míg a lángok megnőttek, és magasabbra nyújtózkodtak. A lángok furcsa mód egymáshoz nyúltak így alkotva egy Tűzgyűrűt. Kezdetben csak óvatosan áramlott a tűz egészen addig, míg Loki hangosabban nem folytatta a kántálást. A hőmerseklet változás érezhető volt a kis kalitkában, ahogy a hatalmas erő is, miképp a szobában körözött. Loki érezte, ahogy ereje fogyni kezd és a felhasznált mágia a lángok foglyává válik. Nem sok kellett míg a tűz gyűrű lassú forgásba kezdett. A kántálás erőteljesebb és gyorsabb lett, saját ritmust keltett és lassan érthetetlen dallammá vált. A lángok nőttek, a gyűrű forgása pedig egyre csak gyorsult, ezzel szelet keltve a gyűrű közepén. Lokit mintha hirtelen felkapta volna egy áramlat, lebegni kezdett, eltávolodott a talajtól, hajába bele kapott a hirtelen jött légáramlat és össze vissza cibálta azt. A kántálás ismét hangosabb lett egészen addig, míg a hang tulajdonosa egy húzást nem kezdett el érezni. Gyorsított a tempón. Kezdetben csak fekete pontok homályosították el a látását, majd a hangja berekedt és minden elsötétült előtte.

****

-Had emlékeztessem magam... Miért is nem szoktam csinálni ezt gyakrabban? Ja igen, mert iszonyatosan fájdalmas egy eljárás!!-nyögte Loki a kupac hóba, ahogy az oldalához kapott fájdalmában, miután vissza nyerte az eszméletét.-Soha többé nem csinálok ilyet-fogadta meg magában, persze a legutóbbi alkalommal is ezt mondta és nézd hol vagyunk most. Egy fájdalmas sóhajjal feltornázta magát ülőhelyzetbe és körül nézett. Régi, kissé elhanyagolt tömbházak sorakoztak egymás mellett, itt-ott egy-két bárral, vagy egy kis bolttal az alsó épületben. Nem sok élet van ilyenkor a város szélén, az éjszaka közepén pedig pláne nincs. Az utcai lámpák halovány fénye pislákolt a jég borította utakon. Néhol az út szélén magányosan parkolt egy autó, vagy egy ott felejtett bringa hevert a betonon. Miután kissé összeszedte magát, két lábra egyenesedett és elindult jobbra, be a városba.

Oldalán táskája limbálózodt, maga mögött lazán lengedt a tunika alja, haja pedig immáron megigazítva hullámzott vállán, ahogy olykor bele kapott a lenge szellő. Egyre több autó sorakozott az utak szélén, ahogy egyre beljebb sétált a városba, olykor szembe jött vele egy-egy idegen és nem kerülte el a figyelmét, hogy igen jól megbámulták. "Valószínű, hogy az öltözékem miatt" Gondolta magában, ahogy meg lendítette maga előtt a kezét, ám nem történt semmi. Ismételten megpróbálkozott, ám az eredmény ugyanaz maradt. Halkan sóhajtott egyet. Fenn állt a lehetősége, hogy egy darabig képtelen lesz majd használni az erejét a teleportálás után, ám, hogy még egy egyszerű varázsigére se fussa... Ezzel sajnos nem számolt, pedig jelenleg a feltűnéstől kellene, hogy a leginkább óvakodjon. Nem igazán tudja, hogyan mennek errefelé a dolgok, így most muszáj kihúznia valahogy ezt az éjszakát. Úgy döntött, hogy inkább nem megy beljebb a városba. Be fordult egy sikátorba és leült a sötétbe.

-A nagy, és hatalmas Asgardi herceg, a Csínytevések Istene és hazugságok mestere, egy eldugott sötét zugba rejtőzik... Szánalmas.-mormogta maga elé, keresztbe font karokkal "Bár... Volt már rosszabb." Adta hozzá magában, ahogy felnézett a csillagos égre. A képet csúfította a látterébe nyúló ocsmány tűz létra, bár nem igen panaszkodott. A már-már fojtogató bűz, melyet a hatalmas konténer árasztott magából mellőle is elfogadhatónak tűnt. Legalábbis jobb mint *Jormungard gyomrában sínlődni éjjeken és nappalokon át, bár ez egy másik történet. Térdeit felhúzta és táskáját szorosan magához ölelte. "Mibe keveredtem már megint?" Erre a gondolatra hunyta le szemeit, s hagyta, hogy ez az egy gondolat lehúzza magával a mélybe.

Hatalmas ablakokon keresztül figyelte a naplementét, gyönyörű volt, mint mindig, nem keveredtek benne csillagok és nem szúrták ki szemét más galaxisok, mint Asgardban, egyszerű volt és tökéletes, egyszerű szépség. Nem igazán törődött vele, hogy mi van körülötte, csak figyelte és élvezte a csöndben játszó halovány gyönyört és az ablakon túli szépséget, egészen addig, míg egy negédes kacagás meg nem zavarta a kellemes csendet. Meglepve, ám önfeledt, már-már túl csordult örömmel fordított hátat az ezidáig szemlélt tájképnek. Pillanatok alatt megpillantotta a hang forrását. Egy kislány szaladt feléje, gyönyörű zöld ruhájában, mely tökéletesen passzolt a smaragd zöld szemekhez. Olyan mosoly ragyogott a hibátlan, piros pozsgás arcon, melyre még a legborongósabb napokon is csak azért előbújna a Nap, hogy megvilágítsa, eme csöpnyi kis teremtést. Vörös haja csak úgy szikrázott körülötte, ahogy a rohanásban lobogott a lány után. Loki azon kapta magát, hogy letérdel a lány elé és széles mosollyal az arcán zárja karjaiba a csodás teremtést, melynek párját nagy valószínűséggel, még ha keresne sem találna az egész Kilenc Világban. Az önfeledt, gyermeteg kacagás vissza verődött a falakról, még csilingelőbb hatást adva, az amúgyis gyönyörű hangnak. A lány elhúzódott Lokitól és széles mosolyával megvilágította tökéletes fogait. A látvány szemet gyönyörködtető volt, ám Loki csak el mosolyodott és kezével bele simított a rendezetlen, selymes fürtökbe. A mozdulaton a lány csak felkacagott és ha lehetett még szélesebben mosolygott. A kép kezdett elmosódni, a tökéletes mosoly is fodrozódni kezdett,  majd Lokit akaratlanul is elkapta az aggodalom és halovány félelem vegyült a megannyi, hirtelen jött érzés közé.

~End Of First Chapter~

Halihó Midgard!

*Jormungard: Ismertebbb nevén, a Világkígyó. A mitológia Loki egyik gyermekeként tartja számon, kitől az Istenek igencsak "rettegtek". A monda úgy tartja, hogy Odin a halandók világába száműzte a kigyót, gondolván, hogy ott úgysem maradhat sokáig életben, ám igencsak tévedett. A kígyó ugyan is hatalmas méreteket öltött a vízben, olyat, hogy körbe érte az egész földet és végül már alig fért el az óceánokban, saját termetének köszönhetően. A hiedelem úgy tartja, hogy hatalmas termete miatt mozog a vízben, ezzel létrehozva az óriási hullámokat a vizeken. A mitológia szerint, mikor bekövetkezik a Ragnarök, Jormungard és Thor vérre menő csatát vív, melyben mind a ketten meghalnak. (Persze ez az MCU-ban máshogy történik, de mindeeegy)

Elég hosszú szó magyarázat volt, sorry😅
A későbbiekben is lesznek majd hasonló magyarázatok, érdekességek, remélem ezek is lekötnek benneteket ^^

Köszönöm, hogy elolvastátok! Jövőhét pénteken hozom a következő fejezetet. ☺

I assure you guys, the Sun will shine on us again! 😘

By.: Ni'irti