Cápa vigyor { Kirishima x Reader }❤

1. A múlt

Anyukám éppen lehozott a játszótérre, hogy kicsit jobban érezzem magamat. A képességem az alakváltás volt. Bármilyen állatá át tudtam változni, ha azt a bizonyos élőlényt megérintettem. Illetve nem csak az egész testemen, hanem külön részeken is tudtam alkalmazni.A hátránya viszont az volt, hogy iszonyatos hányinger, vagy fáradtság jön rám. Mivel még csak 1 éve lehet meg a képességem, nem igazán tudom használni. Ebben általában szüleim segítettek. Anyukámtól örököltem a képeségemet, apukámtól meg a kinézetemet. Annyi különbséggel, hogy rövid helyett hosszú szőke haj, és zöld szemek. Édesapámnak a képessége, az oroszlán volt. Így mikor használta a képességét, sokszor játszottunk, míg én kis macska alakot váltottam. Ez volt a kedvenc állatom, és egyszer ki könyörögtem egy kiscicát. Nagyon sokat játszottam a kisállattal, egyszer használtam a képességemet is, hogy ne érezze magát annyira egyedül. Amikor észbe kaptam már vagy 4-5 órája négylábú lehettem. Ekkor jött rám a hányinger, és ilyenkor mindig friss levegőre kellett mennem. Anyukám gyorsan kapcsolt és már vitt is ki a házunk melletti játszótérre.

Amikor már fél órája lent lehettünk, meg jött a kedvem egy kis játékhoz. Odaugráltam anyukámhoz, és boci szemeim kérlelően nézték kék szemeit.

- Szeretnél maradni egy kicsit? - kérdezte, azzal a lágy és megnyugtató hangjával. Én csak bólintottam egyet, és vártam a válaszát. - Jó egy órát leszünk, de utána megyünk fel. A bátyád nem fogja tudni, hogy hol vagyunk ha felébred. - kuncogott a mondata végén. A bátyám 3 évvel idősebb mint én. Az ő képessége az árny volt . Ő az erejét a nagypapánktól örökölte. Képes volt bármilyen árnyékká átváltozni, vagy ő maga is árnyékká válni. Harc szempontjából, meg elő tudott idézni számomra démonokat, de valójában azok kis árny felhők voltak, ezekből az árny felhőkből, képes volt magának fegyvert készíteni. Eleinte féltem ettől a képességtől, de idő közben már meg is szoktam. Mindig fel néztem rá, hogy ilyen nagy erőre tehetett szert.

Gyorsan kihasználva az időt a homokozóhoz siettem. Ez volt a kedvenc játékom. Éppen elterveztem, hogy egy szép nagy homokvárat fogok készíteni, amikor meghallottam egy ismeretlen nő hangját, közvetlenül az én anyukám mellet. A nő egyidős lehetett édesanyámmal, fekete haja volt és cápa fogai. Gondolom valami cápához hasonló ereje lehetett. A nő leült anyukám mellé és elkezdtek beszélgetni. Eddig a pillanatig nem is vettem észre a nálam talán kicsit idősebb fiút, aki a nőnek a szakasztott mása volt. Csak hát persze fiúban. Cápa fogait megvillantava mosolygott rám, amire én is elmosolyodtam.

- Szia a nevem Kirishima Eijirou. Téged hogy hívnak? - kérdezte még mindig egy tündéri mosollyal az arcán.

- Szia. Az én  [teljes név] vagyok, de hívj nyugodtan csak [név]-nek.- mondtam mire a kisfiú kezet nyújtott nekem.

-  Örülök a tálálkozásnak [név]. Te is hívj Eijirounak, vagy ahogy szeretnél.- kuncogva elfogadtam a kezét, és kezetráztam vele.-Láttam a TV-ben, hogy a felnőttek így üdvözlik egymást.- mosolygott zavartan.

- Gyerekek játsszatok együtt. Messze van még az egy óra. - mondta anyukám és vissza is fordult a nőhöz, hogy tovább folytassák csevegésüket.

- Nem zavarna? - kérdezte boci szemeket mutatva, és izgatottan várta a válaszomat.

- Nem dehogy. Gyere, minél többen vagyunk annál jobb. - mondtam és vissza fordultam a félig megkezdett homokvárhoz. Eijirou csak bólintott, és követve az én példámat, velem együtt elkezdte építeni a homokkastélyt.

                             ~•••~

- [név] ideje lassan haza menni. A bátyád már biztosan felébredt. - nézet rám kedvesen az anyukám.