ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔

epilógus

"and no one else can fix me, 
only you..."

*3 évvel később*

Az élet egy nehéz és bonyolult folyamat. A megfelelési kényszer, a hibákkal való együttélés, a váratlan pillanatok megszokása, a felfoghatatlan dolgok felfogása, a kapott pofonok megerősítése, a lehetetlen küzdelmek legyőzése és még sok minden tartozik bele, amivel szemközt kell nézned. Kaptál egy remek lehetőséget, hogy élj, megvalósítsd az álmaidat és megírd a saját történetedet. Kapsz szeretetet, utálatot, sírást, mosolygást, boldogságot, szomorúságot, szerelmet és fájdalmat. Az összes érzést megtapasztalod, azokat is, amikről azt hitted, hogy sohasem fognak a közeledbe kerülni. Leckéket kapsz, mert valamit elrontottál és egy büntetésként kell túlélned a feladatot. Igazságtalanságnak tartod, hogy pont veled történnek meg rossz dolgok, míg mások csupa jót kapnak. De fel kell fognod. Ez az élet.

Lesznek időszakok, amikor neked kedvez, de a sötét pillanatokban, csak te maradsz, a gondolataid és az emlékeid. Keresed azt a pontot hol rontottad el és sírva könyörögsz egy újabb lehetőségért. De itt egy hiba; az elmulasztott pillanatok sohasem térnek vissza. Nem búcsúztál el valakitől, nem mondtad neki utoljára, hogy szereted, nem néztél a szemébe, éppen összevesztél vele, vagy csak fontosabb dolgod akadt és azt hiszed, hogy lesz még lehetőséged bepótolni.

Elmondom, hogy nem lesz.

A fejedbe vettél valamit, akkor tedd is meg, mert sosem látod az élet következő lépését, amit neked szán. Te sem leszel mindenre felkészülve és utána megrökönyödve fogod fogadni, hogy milyen gyorsan irányt váltott az életed. Amikor éppen azt hiszed, hogy minden jóra fordul, ne örülj meg olyan hamar, mert egyszerre az ellenkezőjére fordulhat. Élvezd az életet, de a megfelelő korlátok között. Ne vesztegesd el a pillanataidat, amikből azt hiszed, hogy lesz még rengeteg.

Ebben a világban semmi sem biztos.

De egy valami igen; ami eljön, az el is megy. Nincs megmondva az ideje, hogy milyen hosszú lesz vagy meddig is kellene kiélvezned. A percek évekre is elnőhetnek vagy kitarthat az életed végéig, ha szerencsés vagy. De valaki nem az. Nincs igazság a lapok között, amit az emberek kapnak. Nem tudhatod meg, hogy mit hoz számodra az élet, mert egy fekete foltként látod és meg kell élned, hogy megtudd mi vár rád.

Sok mindent akarsz? Vagy keveset, de még ezt sem kapod meg? Még a legkisebb kívánságok is olyan nehezen valósíthatók meg. Legtöbbször megvalósíthatatlan marad. Te meg csak azt tudod kérdezgetni, hogy miért? Miért olyan nehéz az élet? Miért nem lehet ezt a kis semmiséget megadni? Egyszerűen, csak miért? Ez a legjobb kérdés az életnek, amire a választ csak magadtól fogod megtudni.

Én is csak egyet kértem. Megígértem, hogy semmi másért nem fogok könyörögni vagy hisztizni, hogy nekem ez meg az kell. Esküt tettem, hogy leélem az életemet boldogságban és szeretetben, ha ezt az egy kívánságomat teljesíti. De nem.

Nem kaptam meg még egyszer utoljára Shawn Peter Raul Mendest.

- Anya, mondtad, hogy nem sírsz - rázza meg a Kisfiam a kezemet. Gyorsan a szemem alá kapok és letörlöm a kósza könnycseppjeimet, aminek nem szabadott volna látszódnia, mert megígértem. Ez már a sokadik ígéretem, amit megszegek.

- Sajnálom, csak tudod, nagyon hiányzik az Apukád.

Tovább sétálunk, míg el nem érünk oda, ahol Shawn emlékét őrizzük. Csak mi voltunk itt és a kutyánk, Baby, aki már az ismert úton sokkal előbbre tartott, mint mi. Nem sietettem a Fiamat. Lassú léptekkel haladtunk, én közben próbáltam rendbe rakni az érzelmeimet, ami sosem ment.