✔ || 𝘁𝘄𝗶𝘁𝘁𝗲𝗿

𝟏𝟏 || let go

- daewon. - köszörültem meg a torkom, mire az előttem álló csak érdeklődve figyelt engem.

- igen? - kérdezett vissza pillanatokkal később.

- voltak kisebb-nagyobb nehézségek a kapcsolatunkban, de úgy hiszem, hogy ezeket hamar meg tudtuk oldani. tudom, hogy eljön lassan az az idő, amikor be kell vonulnod. rossz lesz nekem, de úgy gondolom nagyon ügyes vagy, hogy megbírkózz ezzel. és remélhetőleg én is ügyes leszek ezalatt az idő alatt. - ejtettem meg egy halvány mosolyt. - ha most elkezdeném sorolni azokat a dolgokat, amiket szeretek benned, és amiért hálás vagyok, félő, hogy nem érnék a végére. - vigyorodtam el. - park daewon, lehet egy kérdésem? - szólaltam meg percekkel később, szemeibe nézve. daewon vonakodva bólintott, majd rám mosolygott.

farmerem hátsó zsebében megmarkoltam a kis dobozkát, és ahogy előhúztam nagyon lassan, óvatosan fél térdre ereszkedtem előtte. daewon értetlenül állt előttem. látszott rajta, hogy zavarban van. térdemen megtámasztottam a karom, majd kinyitottam úgy a dobozt, hogy ő is lássa mi van benne.

- park daewon, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - pillantottam fel rá, ő pedig megtörölte szemeit, és folytott hangon válaszolt.

- igen.

- tudod.. - álltam fel, ahogy kivettem a gyűrűt eddigi helyéről. - nem gondoltam volna, hogy valaha is egy férfi mellett leszek boldog.. - néztem szemeibe, ahogy ujjára húztam a gyűrűt. - de tévedtem. - mosolyogtam, daewon pedig ez után szinte az ölembe ugrott és közben sírva ismételgette, hogy mennyire szeret.

____________
azt jelezte piszkozat.