mielőtt

c h a p t e r o n e

Felejtés.

Valójában mindenki arra vár, hogy ez a fogalom beteljesüljön. Hogy valami, ami nem működött, akár elromlott, feledésbe merüljön. De vajon tényleg létezik ez a fogalom? A felejtés? Ami valaha fontos volt, elhalványul az emléke egy idő után. De eltűnni sosem fog. 

A felejtés nem létezik. Megtanulhatjuk elengedni azt, amivel nem tudunk mit kezdeni, de az emlékek mindig bennünk marad. 

Ezek a gondolatok jártak a fejemben egy szintén hosszú nap után, amikor a park felé lépkedtem. Már kínzott az éhség, mégis ismét látni akartam a titokzatos fiút. Még mindig nem szóltunk egymáshoz, pedig minden nap ugyanazon a padon osztoztunk.
Mivel a vázlatfüzetet otthon hagytam csak helyetfoglaltam a padon, és vártam. 
Vártam, és vártam. 
Fél órája ülhettem a padon, amikor futva felbukkant. Levágódott a pad másik végébe, és rám mosolygott. Viszonoztam a mosolyt, majd az ölemben lévő kezemet kezdtem szugerálni. Rengetegszer próbáltam már megszólítani valahogy, de bennem van a kétség, hogy csak elrontanám a varázst. Valószínű nem akar beszélgetni, mert akkor már hozzám szólt volna. 

-Szia! -köszönt rám. Tátott szájjal fordultam felé. Hozzám beszélt. 
-Hello! -viszonoztam szánalmasan a gesztust. Nem hiszem el, hogy valaki egy egyszerű köszönéssel zavarba tudott hozni. Sophie Smith vagyok, a megtestesült közömbösség. Vajon látszik mennyire zavarban vagyok?
-Clayton vagyok. Clayton Campbell. -mutatkozott be. Őszintén meglepődtem, hogy folytatta a beszélgetést. Túl sok ideje találkozunk beszélgetés nélkül, én pedig már elvesztettem a reményt, hogy valaha is beszélni fogunk.
-Sophie Smith vagyok. -nyújtottam felé a kezem, amibe egyből belecsúsztatta sajátjait. Kellemes bizsergés futott át a testemen. Francba is Sophie, még csak most mutatkozott be hány hónap után, ki tudja mikor fog legközelebb ismét akármit is kezdeményezni. 
-Mi lenne, ha elmennénk megenni valamit, mert nagyon siettem, hátha itt talállak még, és semmit nem ettem. -tiszta meglepetés ez a srác. Erre nagyon nem számítottam. 
-Persze, mehetünk. -mosolyodtam el sok idő után végre őszintén.