Nem tehetsz róla! (Peter Parker ff) //Befejezett//

1. Fejezet

És.... 3......... 2........ 1.....
Gondoltam magamban, majd nagy lendületet vettem és elrugaszkodtam a 10 emeletes épület tetejéről. Ezután csak zuhantam, és zuhantam... Már éppen arra gondoltam, végre sikerült itthagynom ezt a szörnyű világot. A következő pillanat azonban romba döntötte a terveimet. Vagyis nem is a pillanat, hanem inkább Queens "csodás" védelmezője: a "barátságos és közkedvelt" pókember. Egy másodperc alatt a karjaiban landoltam, és már száguldottunk is légvonalban New York városa felett. 2 perc múlva egy gyár kéménye felett suhantunk át, aminek egy kissé megcsapott a szaga. Azonnal krahácsolni kezdtem. A megmentőm egy magas épület tetejére tett le.

-Kösz...-mormogtam a szememet a földre szegezve.

-Szívesen. Miért akarsz folyton öngyilkos lenni? -kérdezte, közben teljesen elengedett.

-Miért akarod állandóan megakadályozni, hogy öngyilkos legyek? -kérdeztem vissza, mivel úgy gondoltam semmi köze hozzá, hogy miért akarok magammal végezni.

-Ez a dolgom. -mondta. Éreztem a hangján, hogy elmosolyodott.

-Jajj tényleg, el is felejtettem, kivel beszélek... Köszönöm szépen városom megmentője, hogy ahelyett, hogy a bűnözőkkel foglalkoznál engem próbálsz megmenteni, annak ellenére, hogy én ezt nem is kértem... -gúnyolódó hangom, és szemforgató tekintetem nevetésre késztette a szuperhőst.

-Na gyere, segítek lejutni innen. -mondta kedvesen, majd karját nyújtotta.

-Nem kell, megoldom! -próbálkoztam tovább mire ő csak jobban nevetett.

-Nem kérdés volt, hanem parancs.

Szemforgatva odasétáltam hozzá, majd éreztem ahogy bizonytalanul a derekamra helyezte kezét. Én finoman átkaroltam a nyakát. Egy pillanat alatt, újra az utcán voltam, méghozzá pont a ház előtt ahol lakom.

-Te honnan tudod... -kezdtem bele, de félbeszakított:

-Aaaaz legyen az én titkom.

-Hát rendben... Akkor gondolom majd holnap... -feleltem majd mosolyogtam.

-Mondanám, hogy meg se próbáld... De nem hinném, hogy meg tudnálak akadályozni... Meg amúgy is.. Mindig öröm, ha látlak. Mondjuk, jobban örülnék, ha egy igazi randira mennénk..

-Aha... Inkább majd keress meg holnap ugyanekkor. -ráztam le.

-Rendben. Akkor holnap. -még intett egyet a kezével majd hálóját kilőve elhúzta a csíkot. Észre sem vettem, hogy időközben teljesen elpirultam.

***

A lifttel felérve a 6.-ra, a táskámat a mellkasomhoz szorítva nyitottam be az ajtón. A mosolyt képtelen voltam letörölni az arcomról. Az ősrégi penészszagú lakásba érve azonban szívszorító fájdalmas érzés fogott el. A szívem újra összeszorult, a lábaim újra remegni kezdtek. Ezzel jelezte a szervezetem, hogy hazaértem. Gyorsan a szobámba rohantam. Ez az egyetlen hely ahol nem kap el egyből a sírógörcs. Én magam rendeztem be:
Világosszürke falak feketés polcokkal, amiket még a bátyám csináltatott nekem, amíg Queensben lakott. Most valahol Dél-Amerikában van. Ott dolgozik és egy évben egyszer láthatom majd. Ezeken a polcokon képek támaszkodnak a szüleimmel. Mind a ketten autóbalesetben haltak meg. Ekkor mégcsak 10 éves voltam. Most sajnos a nevelőszüleimmel élek. Ők: apa féltestvére Harry és a felesége Mary. Harry nagyon durván alkoholista. Minden este 10 és fél 11 között állít be hullarészegen. Ilyenkor ordibál, csapkod, késsel fenyegetőzik, összeokádja a wc-t, vagy éppen erőszakoskodik Maryvel. Mary alapjáraton kedves, csak sajnos nagyon csendes ezért nem tud semmit tenni az alkesz férje ellen. Ezért inkább ilyenkor bezárkózom a szobámba és bőgve zenét hallgatok. Most van olyan 10 óra. A barnafekete fiókos ágyamra dőlve a szürke plafonomat bámultam, majd az íróasztalomra néztem, ahol a félkész matekházim terült el. A tekintetemet visszaszegesztem a plafonra, és hallgattam a bejárati ajtó hangos csapódását.

-MEGJÖTTEM! -ordított Harry. Engem azonnal elkapott a sírógörcs. Könnyes szemmel átöltöztem a pizsimbe, elraktam a füzeteim a táskámba, és feltettem a fejemre a fejhallgatóm. Gyorsan beindítottam az első grandsont ami beugrott, majd visszadőltem az ágyra. Még néhányszor hallottam ahogy dörömbölt az ajtón, majd álomba merültem.

Hello olvasók! Ez lenne az első fejezet. Egy kicsit elég depis lett de mindegy... A kövi fejezeteket megpróbálom kedvesebbre... Pusziii ❤❤❤