Fénytelen éjszaka

Szeptember elseje

Miután reggel hajnali ötkor felkeltem a telefonom ébresztőjére azonnal lenyomtam és kikeltem az ágyból. Tudtam milyen nap van és világok omlottak bennem össze, amikor újból és újból belegondoltam.
Átnéztem a szobám ablakán, a Nap egyenesen a szemembe sütött. Olyan jó suli kezdetekor egyből megvakulni. Összeszedtem magam, belenyomtam csupasz lábam a papucsomba és kócos hajamat igazítva kicsoszogtam a fürdőszobáig.
Levettem a ruháimat és bedobtam őket a szennyes közé. Megengedtem a kádba a vizet, öntöttem hozzá habfürdőt majd vártam, hogy elég magas legyen a vízszint. Elkezdtem keresni a fésűt, mert ki akartam simítani hajam mielőtt megmosom. Ezernyi gubancot találtam és mindegyiket borzalmasan fájdalmas volt kifésülni.
Elzártam a csapot és beletettem a jobb lábamat, hirtelen éreztem mennyi hab vesz körül. Óvatosan beereszkedtem a víz tetején úszó habzó tusfürdő alá és felsóhajtottam, mikor végre a mellkasommal is éreztem a melegséget.
A sampon rengetegszer belement a szemembe, lassan azt hittem, már sosem jön ki az összes. Utoljára leöblítettem a hajam, kihúztam a dugót és gyengéden letettem lábam a hideg csempére.
Testem köré törölközőt csavartam és visszasétáltam a szobámba. Elővettem a szekrényemből fekete-fehér ünneplőmet, felvettem aztán elkezdtem szárítani a hajam.
Miután végre mindennel készen voltam meghallottam anyu hangját.
-Margó! Félix! Gyertek le, kész a reggeli!
-Jövünk már! -szólt vissza bátyám rekedtes, mély hangon majd hallottam ahogy a lépcső nyikorgott lábai alatt.
Mikor leértem megéreztem a piritós illatát, de volt valami, ami elnyomta. Fokhagyma. Sosem tudtam, hogy hogy bírja a testvérem az ízét, nem hogy még a szagát. Menten hányingerem lett, de leültem mellé a székre és egy biccentéssel jó reggeltet mondtam.
Vörös nyakkendő lógott nyakából, fehér ingje szorult a felkarjánál és a fekete nadrágján még látszódtak a hajtásból keletkezett vonalak. Mikor arcára néztem megpillantottam a szeme alatti karikákat és, hogy a pupillája kitágult zöld szemén belül. Haja még kócos volt, bizonyára nem fésülködött, ami nagyon rá vall.
Megettem 3 piritóst és felmentem a lépcsőn, vissza a fürdőbe. Belenéztem a csap fölötti tükörbe, sóhajtottam egyet és anélkül, hogy odanéztem volna felemeltem a fogkefémet, nyomtam rá fogkrémet és megmostam a fogam. Befogtam a hajam egy kusza kontyba, ügyeltem arra is, hogy lógjanak ki tincsek és hulljanak a vállamra. Készen álltam az indulásra.
Anyáék már a kocsiban ülve vártak a ház előtt. Mikor beültem Félix ülése mögé becsatoltam a biztonsági övet és anyu egyből indította is a motort.
Mikor kikanyarodtunk a kapuból csak bámultam ki a fejemből, néztem a tájat, mert sosem voltam arrafele azelőtt.
-És... hogyan érzed magad Margó?
-Izgulok... és félek. Mivan, ha nem fognak kedvelni?
-Biztosra veszem, hogy fognak. Újak lesztek mindannyian kilencedikben és hidd el, mindenki ettől parázik.
-Remélem igaz, amit mondasz.
Kb. 30 perc kínos, néma csenddel telt volna el az idő, míg oda nem érünk, de hála, hogy ment a rádió.
Mikor odaértünk anya bejött velem a gimnázium épületébe, bejelentkezett velem, adtak egy papírt, hogy hányas szoba, hova pakolták a cuccaim, amiket beküldtünk és, hogy mikortól lesz tanítás.

Kedves Margó Roberts!

Üdvözöljük a William Blake Gimnáziumban! Örülünk, hogy bejutott és az egyik legsikeresebb felvételiző volt nálunk!

Fontos információk:
1. Minden szobához külön fürdőszoba található,
2. A női és a férfi osztályok hálóterme külön van választva,
3. A tantermekben ott kell lenni óra kezdete előtt minimum öt perccel,
4. Az ellenkező nem hálókörletében csak és kizárólag nappal szabad tartózkodni,
5. Alkoholok, kábítószerek, intim kapcsolat másik diákkal, cigaretta használatára nem szeretnénk rábukkanni,
6. Amennyiben a fentiek közül valamelyiket megszegi fent áll az esélye, hogy kicsaphatjuk vagy nagyon súlyos büntetésben részesítjük,
7. A hálókörleteket este tíz óra után elhagyni szigorúan TILOS!
8. Szobájának száma: C72
9. A beküldött holmiját a szobájában lévő szekrény mellé helyeztük.
Kívánunk egy igazán boldog tanévet és egy sikeres jövőt!

                   A William Blake Gimnázium   
                      tanárai és az igazgatóság

Miután végeztünk a portán anyával eljött velem a tornaterembe és közben begyömöszöltem a tornazsákomba a papírlapot.
Beértünk a terembe, több ezer hömpölygő gyerek járkált és kereste a helyét. Én úgy döntöttem, közel maradok az ajtóhoz, ha vége van ki tudjak jutni gyorsan és ne kerüljek a tömeg közepébe.
-Legyél jó! -mondta anya és egy lágy puszit nyomott arcomra. Letörölte a könnyeit, kinyitotta száját, mondani akart valamit, de végül mégsem. Nem kellett mondania, tudtam, arra gondol, hogy milyen büszke rám és, hogy üres lesz nélkülem a ház.
-Vigyázz magadra és Félixre is, mikor mentek tovább! -bólintott egyet majd kiviharzott a teremből, visszasietve bátyámhoz, akit az autóban hagytunk addig. Tőle nem kellett elbúcsúznom, egész életemben vele nőttem fel és úgyse tudnánk mit modnani.
Egyedül ültem a tornateremben az egyik széken, néztem az ajtót és próbáltam találgatni, ki lenne jó barát. Szőke hajú lány sétált be kézenfogva egy vörös, rövid hajú lányt. Mellém ültek le, nevetgéltek kicsit majd az egyik megszólított.
-Szia! Te vagy az egyik új gólyánk ügye? -nagyot nyeltem- Még nem láttalak itt ezelőtt.
-Szia! Igen, -kezet nyújtottam- Margó vagyok.
Megfogta a kezem, megszorította, de nem annyira, hogy fájt. Szemkontaktust is tartott, bizakodóan mosolygott látván, hogy milyen szerény egyéniség vagyok.
-Ruby. -kezet nyújtott a szőke hajú lány is- Én pedig Sophia vagyok. Puszit nyomott Ruby szájára, rám nézett...
-Ugye... elfogadsz minket így is?
-Persze! Nem ítélkezem... inkább örülök, hogy nem mindenki egyforma ebben a suliban.
Megvannak az első barátnőim. Úristen mindjárt felrobbanok a boldogságtól... ÉS LESZBIKUSOK!
Ebben a pillanatban elkaptam a fejem, az ajtó felé fordultam és besétált ő... Úgy jött, mintha lassított felvétel lett volna. Fekete haja lágyan lobogott, kék szemei vakítóan ragyogtak és felém jött. Leült a lányok mellé, köszöntek egymásnak. Ismerték egymást. És van egy őrületesen helyes fiú ismerősük. Bemutatkozott nekem is és lehajolt hozzám egy ölelésért.
-Alexander. -széles mosoly jelent meg arcán.
-M-Margó. Úristenem, ez tényleg megtörtént?