A látszat bizony csal

Prológus

Rengeteg bölcs, mugli idézetet hallottam már a 13 év életévem alatt amelyek közül a kedvenceim ezek voltak; 

"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Az első látszat sokakat megtéveszt. Ritka tapasztalások meglátása az, amit gondosan elrejtettek."-Gaius Iulius Phaedrus. 

"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."-Tim Bruno. 

"Az igazság nem mindig a látszat."-Az Álmosvölgy legendája c. film.

Hogy miért? Akárhol voltam eddig mindig a látszat alapján ítéltek, sosem volt az, hogy valaki tojik a kinézetemre és belülről akarna megismerni. Egyszerűen mindenkit elijesztett a feketés-zöldes-kékes hajam, és a smaragdzöld szemem. Gonosznak ítéltek, pedig nem is ismertek. Azt gondolták nincs helyem közöttük, pedig sok olyan dolog volt amellyel tudatukon kívül egyet értettem velük. Az iskolámban, négy ház működött; A Viharmadár, ahova a kalandorok kerültek, a Szarvas Kígyó, ahol a tudósok kotyvasztottak, a Vampuszmacska, ahova a vérbeli harcosok vívtak, és a Puckwudgie, ahol a gyógyítók szorgoskodtak. A beosztás minden iskolában máshogy zajlik ez alól pedig mi sem voltunk kivételek. Az Ilvermorny főbejáratánál a két alapítót ábrázoló márványszobrok álltak. Az ajtók egy kör alakú terembe nyíltak, amely a plafonon üvegkupolában zárult. A terem emeleti részét körbe faerkély szegélyezte. Egyébként a terem maga szinte teljesen üres volt, csak a négy házat képviselő, méretes fafaragványok álltak ott: a Szarvas Kígyó, a párduchoz hasonlító Vampuszmacska, a Viharmadár és a Puckwudgie. Miközben a régebbi diákok az erkélyen gyülekeztek, az újak a bejárati csarnokban sorakoztak. A falak mellett álló gyerekeket egyenként szólították, akiknek a terem kőpadlója közepére festett Gordiuszi Csomóra kellett állniuk. Ezután, az egész iskola csendben várta, hogy a faragványok hogyan reagálnak az új jövevényre. Ha a Szarvas Kígyó választja a diákot, a bestia homlokának közepén található kristály felvillant. Ha a Vampuszmacska szeretné a diákot, a faragvány párduc módjára üvölt. A Viharmadár szárnycsapkodással jelzi, ha az ő házában szeretné tudni a tanulót, a Puckwudgie pedig a levegőbe lövi a nyílvesszőjét. Amennyiben egynél több faszobor jelzi, hogy kiválasztaná a diákot, a döntést a tanulóra bízták. Nagyon ritkán–talán évtizedenként egyszer–az is megtörtént, hogy a tanulót mind a négy ház kiválasztaná. Így történt ez Seraphina Picquery esetében is, aki a MACUSA elnöke volt 1920 és 1928 között. Korának egyetlen, ilyen megtiszteltetésben részesült boszorkánya volt, és ő akkor a Szarvas Kígyót választotta. Vannak, akik szerint az Ilvermorny házai egy boszorkányt, illetve varázslót teljes egészében szimbolizálnak: az elmét a Szarvas Kígyó, a testet a Vampuszmacska, a szívet a Puckwudgie és a lelket a Viharmadár jelképezi. Mások szerint a Szarvas Kígyó a tudósokat kedveli, a Vampuszmacska a harcosokat, a Puckwudgie a gyógyítókat, a Viharmadár pedig a kalandvágyókat. Miután a diákokat beosztották a házakba, egy nagy terembe vezetik őket, ahol kiválasztják maguknak a pálcájukat (vagy éppen a pálca választja ki őket). Amíg 1965-ben hatályon kívül nem helyezték a Rappaport-törvényt, a Titoktartási Szabály szigorú rendelete alapján egyetlen kiskorú sem rendelkezhetett varázspálcával, amíg Ilvermornyba nem érkezett. Hovatovább, a pálcát ideiglenesen elvették minden diáktól a vakáció idejére egészen addig, amíg be nem töltötte a tizenhetedik életévét, azaz törvényesen nagykorúvá nem vált a varázsvilágban. Mai napig emlékszem, ahogy gólyaként álltam a Gordiuszi Csomón. Kíváncsi természetű voltam világ életemben, így érdeklődve szuggeráltam a faszobrokat, melyek mozdulatlanok maradtak. Lehajtva fejemet vártam, hogy elráncigáljanak onnan, azzal a felszólalással miszerint téves az egész, én nem vagyok abba az iskolába való. Ám ahogy egyre elbizonytalanodottam, nem vettem észre azokat a jeleket, melyek rám vártak. A termet pedig hirtelen hatalmas párducüvöltés rázta meg. A Vampuszmacska. Attól a naptól kezdve pedig a harcosok házába kerültem. Mégsem itt végeztem a harmadikat, ugyanis második év végén átirányítottak a Roxfortba. A két suli mindig is jóban volt egymással, ettől függetlenül azonban a világért se tudtam volna megmondani miért volt ez. Aztán szépen lassan válaszokat kaptam. A Roxfortban tanít egy animágus, aki megoldás lenne arra a problémámra ami, 11 éves korom óta gyötört engem. Trianimágia lakozik bennem, ami névbők eredően azt fedte, hogy három állat alakját is feltudtam venni. Összpontosítás, és hatalmas önkontroll kellett hozzá, ami nekem nem mindog volt meg. Bármikor leleplezhettem magam, az pedig olyan tárgxalásokba ment volna át, aminek a végén tuti az Azkabanba béreltem volna magamnak egy jó kis "lakosztályt". Én pedig nem akartam odáig jutni.

Így történhetett az, hogy most a kilenc és háromnegyedik vágánynál állok, teljes harci szerelésben. Mellettem Mily a fehér színű fekete pötyökkel rendelkező macskám foglalt helyet. Azt hiszem....készen állok!