ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔

12.

- Minden rendben? - kérdezi meg Shawn a bejárat felé sétálva és gyors elkapja a kezemet, hogy összekulcsolhassa őket. Bólintottam egyet válaszként és továbbra is kicsit hátrébb maradva vártam, hogy kinyissa az ajtót. Ezután maga elé engedett és egy fáradt sóhajtás kíséretében dobtam le a cuccaimat a fogasra meg a földre. A cipőmet is lerúgtam magamról és a nyakamat masszírozva léptem a nappaliba, nyomomban Shawnnal.

- MEGLEPETÉS! 

Olyan szinten meglepődtem, amikor egy kisebb tömeg ugrott fel előttem és elkiabálták magukat, hogy Shawn mellkasának ütköztem. Nagyokat pislogtam az előttem álló vigyorgó arcokra, akik csak nevetnek a döbbent arckifejezésemen. Nagyon bedőltem a tudatnak, hogy nem lesz itt semmi, az egyszer biztos.

- Azta... - ennyi volt az első reakcióm, ami kitudtam nyögni. Nem kéne kételkednem abban, hogy egyszer ez elmaradna. Mert Shawn tesz róla, hogy ne így történjen.

- Ismételten meglepődtél - suttogja a fülembe Shawn, majd egy puszit is nyom alája. A derekamat átkarolva rántott be az emberek közé, hogy fogadjam a rengeteg születésnapi köszöntést. Stella, Theo, Aal, Karen és Manuel nevettek a legjobban, hogy ismételten sikerült túljátszaniuk az eszemen. Hát, elég hitelesen előadták, hogy majd valamikor összefutunk ünneplésként. Annyit elárultak, hogy ez is Shawn fejéből pattant ki, csak a színészi tehetségüket kellett bevetniük az előadásukba. Sikeresen levizsgáztak a szememben.

Az első két órám elment azzal, hogy mindenkivel külön beszélgettem egy kicsit, vagy csoportokat alkotva. Shawn csak néha futott oda hozzám egy gyors csókért meg, hogy kicserélje a kezemben lévő üres poharat. Amikor elértem az utolsó emberhez is nem volt szó semmilyen nyugalomról, mert Aaliyah a kezemnél fogva rántott oda a kis kör közepére, miszerint most az ajándékok kibontása következik. Lazán összegyűltünk negyvenen és csak azoknak mondtam hálát, akik egy üveg borral kívántak nekem szépeket. Mert a többivel meggyűlt a bajom, míg kinyitottam.

- Brian - nevetek fel, ahogy kibontottam a tőle kapott ajándékot. - Te nagyon elakarsz minket tüntetni Torontóból. 

- Ez nem igaz - mutat rám a sörösüvegével, de elneveti magát. Minden évben valami kiruccanást ad nekünk ajándékban, amit persze nagyon szívesen felhasználunk, de huzamban az ötödik éve küld el minket Kanada területéről, így már vennünk kéne a hátsó szándékát az üzenete mögül.

- Ilyen könnyen nem szabadulsz tőlünk - nevet fel Shawn is, ahogy mellettem ülve nézi az ajándékot. Fejben már el is kezdhetjük tervezni, hogy mikorra is tervezzük beváltani ezt a tengerparti nyaralást.

Stelláék egy hatalmas dobozba csomagolták be az ajándékukat. Mike egy rajzot tett bele, nagyi szokásosan valami főzéssel kapcsolatosat, ami most egy szakácskönyv volt, Theo a szokásos hülyeségével töltötte meg, amin csak röhögtem és Stella egy kisebb fotóalbumot kettőnkről, amibe a könnyeimmel küszködve néztem bele.

- Nem mondod? - nézek Aaliyah-ra, ahogy a koncertjegyeket a kezemben tartva meredtem rá. - Ezt honnan szerezted? - Ámuldozva bámultam a Taylor Swift koncertjegyeket a kezemben, amiket kaptam. Aal nem válaszolt, csak annyit, hogy úgy, mint ahogy mi szereztük az ő hokijegyét. Ennyivel bőven megelégedtem. - Azt hiszem ez lesz a kedvenc napom - lóbálom meg Shawn előtt a jegyeket, aki mosolyogva csókolta meg az arcom.

- Most jön a legjobb - Manny elém rakta a tőlük származó ajándékot. Amit tudni kell, hogy ők minden szülinapomra egy közös felsőt adnak, amit Shawnnal tényleg hordani is szoktunk. Olyasmik, mint a ronda karácsonyi pulcsik, csak ezek ronda szerelmes pulcsiknak nevezhetők. Stella kezében már ott volt a fényképezőgép, hogy megörökítse ezt a pillanatot, ahogy minden évben teszi, amióta ezeket kapjuk ajándékba. - Ja és ezt most fel kell vennetek! - teszi hozzá nevető szemekkel Manny és visszalép Karen mellé.

- Szerintem életünkben nem néztünk ki ilyen jól - jegyzi meg Shawn nevetve, ahogy próbál elhelyezkedni a pulcsiban, amit nagy nehezen felszenvedtük magunkra. Ez már annyira közös ruhadarab volt, hogy tényleg csak egy darabból állt. Az egyik kezünk volt kint belőle és a fejünknek volt két lyuk a tetején és az egész össze volt kötve. A világ legrondább szívecskéivel voltak kidekorálva, amin mindenki nevetett. Ez volt a cél. Attól függetlenül, hogy csak a fél kezemet tudtam használni, ahogy Shawn is, mert a másik a ruha alatt volt, nem győztem ismételgetni a Mendes szülőknek mennyire imádom. - Így könnyen kibontod az én ajándékom.

- Melyik az? - kérdezem kíváncsian. Amúgy sem halmozott még el elég ajándékkal, így nagyon érdekelt mi az. Aal elénk rakta a dobozt, amit most fél-fél kézzel próbáltunk kinyitni. Nem is kellett sokáig bajlódnunk vele, mert az ajándék szó szerint kiugrott belőle. - Egy kiskutya? - kérdezem meglepetten, mintha nem ismertem volna fel a jószágot. A világ legaranyosabb kiskutyája lapult ebben a dobozban. - Ezt miért? - fordulok Shawn felé. Nem az, hogy nem tetszik, de az évek folyamán mindig ellenezte, amikor felvetettem, hogy lehetne egy háziállatunk. Most meg itt a kezemben egy és nem tudom, hogy sikerült rávennem.

- Elsősorban, mert te kérted és szerettelek volna ezzel is boldoggá tenni - kezd bele. - Másodszor meg mondta Claudia, hogy a veszekedéseink nem tesznek jót a későbbi családtagoknak és kell valami próba. Így gondoltam a kutyára, hogy ameddig nem jön össze a baba ez a dög lehetne a harmadik tag. Ezzel talán segítünk is a dolgokon - halkan beszélt, hogy csak mi halljuk, de a többiek továbbra is körülöttünk voltak. Meghatódva néztem Shawn szemeibe és végül megcsókoltam köszönetképp. Mert ez egy eszméletlenül csodálatos ajándék.

- Asszem kimaximalizáltátok a legcukibb képet - szólal meg Stella és felénk mutatja a képet. A szőnyegen térdelve, a ronda szerelemes pulcsival rajtunk tartom a kezemben a kutyát, míg Shawn a szabad kezével fogja az arcomat, mert pont az a pillanat lett lefotózva, amikor megcsókolom. Tényleg ez lett a legcukibb kép, nem vitatom.

Tíz óra után járhattunk, sőt közelítettünk tizenegyhez, amikor az utolsó ember is eltávozott a házból a délutántól tartó buliból. Fáradt voltam, várt rám még a takarítás és a kutyának is épp elkészítettem a fekhelyét. Egyből megbarátkozott a helyzettel és letéve a fejét el is aludt. 

Shawn karjai hátulról öleltek át és az ajkait a hajamba nyomva adott egy puszit. Mosolyogva fordultam meg a karjai között és átkulcsoltam a nyakát, játszadozva a tarkóján lévő tincsivel.

- Még valami hátravan - néz rám csibész mosollyal az arcán. Megforgattam a szemeimet a kijelentésére. Brian és ő nem vonták meg maguktól a piát és a kezdeti sört később whiskyre cserélték, ami látszik a szemein is, mert csak úgy csillognak.

- Részeg vagy. - A szája sarkára nyomtam egy puszit. Elhúzódni nem tudtam, mert túl szorosan fogott magához.

- De azért tudom, hogy mit szeretnék.

- Ezt sosem tudod elfelejteni - végigsimítottam a vállán. A részeg Shawn elég vicces tud lenni és rengetegszer emlékeztet a hét évvel ezelőtti önmagára, amikor a perverz mondatok, mint a vízfolyás, szaladtak ki a száján.

- Amúgy nagyon dögösen áll ez a ruha - mondata közben már a hátamhoz nyúlt, hogy a cipzárt le tudja húzni. - De most mond azt, hogy nem nézne ki jobban a szoba padlóján - a végére már mormolásba váltott és lassan megcsókolt. Még mindig éreztem a whisky ízét, hiába mosott fogat, de így is tetszett. Már egyből a vad kategóriába ugrott és a levegőnket kapkodva próbáltuk megszabadítani egymást a ruhadarabjainktól.

Égett a bőröm minden egyes centimétere, amit Shawn ajkai hagytak maguk után. A kezem mindig a hajában kötött ki és húztam meg egy-egy tincsét, ezzel kiváltva belőle egy morgást. Csókjai megsokszorozódtak, az érintése újra és újra végigjárt a testemen, a szerelmes mondatai megduplázódtak az alkohol hatásának köszönhetően. De nem bántam, mert én is akartam őt.

- Sokszor mondják... - megakadt a mondatában, mert újból megcsókoltam és az alsó ajkát megszívva váltam el tőle.

- Sokszor mondják, hogy? - kérdezek vissza vigyorogva, mert látszik, hogy totálisan elvesztette az eszét és valószínűleg nem is rémlik neki, hogy mit akart mondani. Gyors váltott a helyzetünkön és a puha ágyneműk közé préselte a testemet.

- Sokszor mondják, hogy a részeg alkalmakból lesznek a legjobb emlékek - a fülemhez hajolt, majd beleharapott a fülcimpámba, mire a hátába mélyesztettem a körmeimet. - Szerintem meg ez a meggondolatlanság fogja megadni nekünk a legnagyobb boldogságot. - Nem tudtam megszólalni, de nagyon reméltem, hogy igaza van.