ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔

12.

Már az is hagyománnyá vált, hogy mindig szervez nekem egy meglepetésbulit, ami így hét év után már nem meglepő, de örülök, amikor kis család-barát körben összegyűlünk. Tavaly mondjuk annyival kijátszott, hogy egy nappal korábban szervezte össze a partit és így tényleg meglepetés volt. Most meg nem tudom mit tervez, mivel teljesen kiment a fejemből, így nem figyeltem a szervezkedésére.

- Nagyon, nagyon boldog születésnapot, Pam! - Nevetve néztem vissza a kamerába, ahol a húgomék vigyorogtak rám. - Boldog születésnapot, Pam néni! - teszi hozzá még egyszer Mike, amit meghatódva figyeltem.

- Köszönöm szépen! Koraiak vagytok - jegyzem meg mosolyogva az időre pillantva. Még csak tíz óra volt, így tényleg megleptek ezzel. Meg nem szoktak felhívni, ha délután úgyis átjönnek a bulira, így tényleg meglepődtem.

- Te meg egy évvel öregebb - nyújtja ki a nyelvét Stella. - Az ajándékodat majd megkapod. Valamikor összefutunk és akkor odaadom. Ma nem akarunk zavarni, szóval holnap vagy a héten, amikor mindkettőnknek jó lesz, rendben?

- Persze - felelem furcsán. Kerestem a tekintetében, amikor végül elröhögi magát, mert nem tudja tartani a száját ilyen rendezvényekről. De nem történt semmi ilyen. Fél órán keresztül még elbeszélgettünk, majd bontottuk a vonalat.

A furcsább az volt, hogy utána Aal is írt egy üzenetet, amiben ezerféle jókívánságot leírt majd vele is megegyeztünk, hogy elmegyünk valahova. Karen és Manuel is egy telefonhívás keretében adták át a születésnapi üdvözletet, szóval már tényleg furcsa volt. Sosem írtak nekem, mert tudták, hogy találkozunk, de most annyira természetes volt az egész, mint egy megszokott szülinapon, amikor az emberek jó szívből felköszöntik a másikat.

Boldog születésnapot, Öreglány! Esküszöm, azon vagyok, hogy áttoljam valamikor a képem! - Brian ezt az üzenetet írta, aminek az első felén mondjuk felháborodtam, de a másodikon meg kicsit elszenderedtem. Nagyon úgy tűnik, hogy itt most nagyon melléképzelem a dolgokat.

A munkába így már kevesebb jókedvvel mentem el, de azért elmosolyodtam a munkatársaimon, akik szintén felköszöntöttek és, akik szintén ott szoktak lenni az ilyen meglepetéseken. Nem tartoztak a legjobb barátaim közé, de nagyon sok időt szoktam velük tölteni, ami miatt kialakult közöttünk valami kapocs. Elnézve, hogy a barátaim listáján is csak Stella meg Aaliyah neve szerepel, nem valami nagy terjedelmű az ismeretségi köröm. Inkább Shawn részéről van nagyon sok ember, akikkel az évek folyamán én is jóba lettem.

Azt már egy fokkal jobban vettem tudomásul, hogy Shawn elém jött délután, amikor végeztem. Ő már egy fokkal rosszabbul nézte, hogy Art társaságában távozok, de mindig kifogja azokat a pillanatokat, amikor épp vele vagyok. Vagy csak Art érzi meg, amikor Shawn elém igyekszik és csak húzni akarja az agyát, de én a mai napon már semmit sem tudok.

- Szia, Szépségem - egy hatalmas mosollyal az arcán üdvözöl Shawn, majd a kocsijának dőlve, a derekamat elkapva magához húz és hosszasan megcsókol. - Ez hiányzott egész nap - mondja, miközben az ajtót kinyitja nekem, hogy szálljak be az autóba.

- Nekem az egész lényed hiányzott - válaszolom még épp időben, aztán csukta be az ajtót és kocogott át a másik oldalra.

- Ez mind a tiéd - egy magabiztos vigyorral mutatott végig magán, amit én csak egy szemforgatással díjaztam. Egy-két téren sosem fog megváltozni és az a magabiztossága meg a testi adottságai, amivel feltud vágni. Nem tagadom. Az évek folyamán ő csak egyre jobban és jobban néz ki, ahogy elmélyülnek a férfias vonásai és ez minden nőnek feltűnik az utcán is, nem csak nekem.

A házig nem nagyon beszéltünk. Shawn koncentrált a vezetésre, de közben a kezével végig a combomon dobolt. Én meg elvoltam a saját kis világomban, mélyen elmerengve mindenen. Mégiscsak huszonhét éves vagyok és semmivel sem dobtam fel ezt a napot. Mármint a saját magam részéről, mert Shawn bőven ad nekem boldogságot, amivel egy életig elélek. De én ahelyett, hogy magamra fordítottam volna egy kis időt, csak azon szomorkodtam, hogy nem kapok ismételten egy meglepetésbulit, amit mindig úgy várok. Kit érdekel, hogy nem meglepetés?