Testvérek vagyunk [Átírás alatt]

12. rész - Büntetés

Hazaérve egyből a szobámba kezdtem felrohanni, nem is törődve azzal, hogy egy-két házimunkát még nem végeztem el, ami anyunak egyből fel is tűnt...

-Larina, hova a menet?-kérdezte utánam, miközben a lépcső közepén tartottam.

-A szobámba..-válaszoltam avval a tudattal, hogy anyu most nincs jó kedvében.

-Mégis minek?

-Dolgom van...

-Igen?! Még is mi lehet a házimunkák elvégzésénél fontosabb, hm?! Most azonnal lejössz a lépcsőről és elvégzed a munkádat!

-Oké...-fakadtam majdnem sírva-Mit kell csinálnom?

-Ezt is tudnod kéne, de elmondom... 1. Bodzát rendezd el, hiszen már jó ideje  nem foglalkoztál vele! Ha azt akarod, hogy a háznál maradjon akkor rendezd! 2. csináld meg a vacsorát, mivel egész délután Zsuzsi néninél leszekés csak este jövök haza! 3. Nem ártana ha megpucolnád az ablakokat kívülről-belülről! És a 4. feladatod mára, pedig az, hogy: a garázsban rendet tegyél! Jó munkát!-s ezzel a mondat ki mondatával anyu elment a szomszéd Zsuzsi nénihez.

Tudom, hogy önzőnek tűnhet most ez, de szerintem az elmúlt viselkedésem miatt talán meg is érdemlem ezek a "rabszolga" teendőket.

*A takarítás után*

-Rendben, a tisztítás készen van, már csak a vacsora van hátra!-tettem a seprűt a helyére-Hm... de vajon mit kéne főznöm? Minek örülne anyu? Ó, megvan! Pizza! Az tuti boldogságot csal az arcára-S hozzá is fogtam tésztájához.

Tudom, hogy anyának a kukoricás a best, ezért épp megakartam szórni vele a félkész pizzát, de sajnos...

-Jaj ne... elfogyott... El kell mennem a boltba...-s rögtön húztam fel a dzsekim, mert már kezdett esteledni. Sietnem is kell, mert anya bármelyik pillanatban hazaérhet. Szerencsémre még nyitva volt a sarki kisbolt mikor odaértem...

-Más valamit kér-e esetleg?-kérdezte tőlem a kasszás, miközben pötyögte be a kasszába a dolgokat.

-Más semmit-feleltem.

-Rendben...-kezdte el megint a kasszát babrálni, aztán így szólt-Jaj! Elromlott a kassza, nem működik... Sajnálom kislány, de most várnod kell egy 10-15 percet!

-Tessék?-döbbentem meg-Nem lehetne az, hogy kifizetem és én elkapom a kukoricát?-próbáltam menteni a menthetetlent.

-Őszintén bocsánat, de muszáj számlát is adnom, ami kassza nélkül nem lehetséges.

-Értem...-Hát igen, mivel ez egy kisbolt, ezért csak 1 kassza van, s pont most tud ez is elromlani... Anya biztosan már otthon van,már előre tudom, hogy kifog akadni... Legalább már megérkezett a szerelő... Csak siessen!

*15 perc után*

-Parancsoljon kis hölgy a kukorica, elnézést, hogy megvárattam-fizethettem ki végre.

-Köszönöm és nem gond-Mit beszélek? Még jó hogy nagy a gond! Amilyen gyorsan is tudtam, csak úgy rohantam haza, már sajnálom, hogy nem biciklivel jöttem... Hazaérve az előszobában megpillantottam anya cipőjét, innen már egyből tudtam, hogy haza ért. Óvatosan és lassan surrantam ki a konyhába, de anya épp ott volt. És éppen szendvicset étkezett... rögtön észrevett, ahogy betettem a lábam a főzőhelyiségbe...

-Jó estét drágalátos kislányom, megtudhatom, hogy hol voltál?! Szó nélkül mentél el itthonról és ilyen későn s értél haza, s ráadásul még a vacsora sincs kész! Mi okod van ezekre?!

-Anyu, nagyon sajnálom, de jó okom van erre. Kukoricás pizzát akartam sütni neked vacsira, de elfogyott a kukorica, ezért hát elmentem a boltba venni. Ott pedig elromlott a kassza és 15 percig vártam arra, hogy megjavítsák.

-Lara... ezt nem veszem be! Volt itthon kukorica, látod?!-ekkor jutott az eszembe, hogy elfelejtettem megnézni a kamrában, hogy ott van-e tengeri-Mivel ilyen feledékeny voltál, ezért egy hétig szobafogságot fogsz kapni! Csak iskolába és temploma mehetsz a héten! És most pedig mars a szobádba!

-És mi lesz a félkész pizzával, amit neked szántam anyu?

-Azt majd megcsinálom én holnap reggelinek! Jó éjszakát kislányom-a szemem könnyekkel tele voltak, ahogyan rohantam fel a lépcsőn a szobámba... Jó szándékú akartam lenni és ez lett a vége... hülye kassza... Nem bírtam ki a fájdalmat... sírva fakadtam... bebújtam a paplanom alá, s a telefonomon próbáltam a YouTube-on videókat nézni, ami hátha jobb kedvre derít, de hiába... Nem tudtam lenyugodni... a kisírt szemeimnek köszönhetően hamar elfáradtam, s így könnyen el is tudtam aludni. De csak egy dolog érdekelne engem igazán: Miért bánik anyu így velem? Megértem, hogy flegma voltam vele mostanság, de még ez előtt is ilyen goromba volt velem, de miért...?

Most újra álmodok szerintem, de olyan hasonlóan érzem magam, mint amikor álmomban Benedekkel álmodtam... És itt is mintha, újra látnám őt. Sőt! Megint mondani akar nekem valamit...

-Larina-szólított meg.

-Beni-öleltem meg nyomban.

-Larina-ismételte, de vissza ölelt.

-Igen?

-Anyu nem azért bánik így veled, mert flegma voltál múlthéten.

-Akkor meg miért?-kíváncsiskodtam.

-Én miattam...

-Hogy?-lepődtem meg-Veled nem lehet baj.

-Sajnos igen.. mikor apáék elváltak, akkor anya engem is megutált, ezért viselkedett olyan furán Bécsben.

-Ez nem lehet igaz.

-De, ezért is fél attól, hogy mi megtudjuk, hogy testvérek vagyunk és...

-Lara!-alig vártam már, hogy lássalak!-szakította félbe valaki a bátyámat.

-Bálint? Te meg hogy kerülsz ide?-ámultam.

-Álmodsz és úgy, de valami fontosat szeretnék mondani.

-Én is, épp azért álmodok vele-állt Bálint elé Benedek-és én voltam itt előbb.

-Nem tudom, hogy kivagy, de ez ezerszer fontosabb a te mondanivalódnál-fordult felém Bálint-Larina én.. én... szeretlek téged!-ilyen hangsúlyban még sohasem mondott nekem semmit, a hangjában komolyságot lehetett érezni.

-Ezt komolyan gondolod?

-Igen..-s megpuszilt.

-Ha már itt tartunk... én is téged, csak eddig nem mertem elmondani neked!-s visszapusziltam és összeölelkeztünk.

-Elnézést, hogy megzavarom ezt a romantikus pillanatot, de nekem is fontos mondanivalóm van. Egyébként Larina bátyja vagyok-fogtak kezet Bálinttal.

-Persze mondjad csak-figyeltem rá.

-Azért félt anyu, hogy megismersz, hogy újból jóba leszünk.

-Evvel már elkésett anyukád, nem?-kérdezte Bálint.

-De, de mi összefogjuk hozni újra a családunkat apával együtt!-jelentettem ki, de Beni elszontyolodott-Mi az?

-Apu...

Felriadtam.

-Mennyire egy furcsa  álom volt ez-mondtam miközben visszafeküdtem szép lassan. S nemsokára ki is reggeledett...

Folytatjuk...

(Elnézést a nagy kihagyásért, de az iskola lekötött)