Karma x Reader

2. Rész

-Gratulálok! - tapsolt Karma fensőbbséges vigyorra húzva száját. - Tudtommal még csak én sebesítettem meg már az első nap a vigyorit.
-Akabane Karma, igaz? - mértem végig a fiút.
-Nahát! Már a nevemet is tudod? Ennyire érdekellek? - kérdezte, miközben kihívóan nézett rám.
-Hah! Az kéne még... De mindenki hurrogott, hogy "Karma-kun helyén ülök", más hiányzó pedig nincs, tehát egyértelmű volt, hogy csak te lehetsz. - vezettem le neki.
-Nem csak szép, manipulatív, de még okos is! Ezt szeretem a lányokban! - mosolygott még mindig önelégülten.
-Ahhoz, hogy elcsábíts ennél több kell! - mosolyodtam el magabiztosságán.
-Gyerekek! Folytathatnánk az órát vagy még flörtöltök egy kicsit? - kérdezte Koro-sensei, miközben a már visszanőtt csápját szorongatta.
-Ha ezt a dumát folytatja, hamarabb fog meghalni, mint terveztem. - Vetettem oda neki kissé dühösen. - És elárulná kérem, hogy mégis hova fogok ülni? - kérdeztem.
-Hátul van egy szék és egyenlőre azt hiszem a padon osztoznod kell Karma-kun-nal. - gondolkozott el sárga tanárunk.
-Nem szeretek osztozni. - mondta az említett.
-Már pedig még egy ideig kell. Nincs vita. - tolt minket tanárunk hátra.
-Ne merészeljen még egyszer hozzám érni, másképp addig fogom kínozni, amíg saját maga nem könyörög, hogy megöljem. - ütöttem el dühösen csápját. Nem szeretem, ha az emberek hozzámérnek, mert van valami amit csak az ifjabb Asanonak mondtam el.
-Oké. Én shippelem őket. - kiáltott fel egy szőke hajú lány. Azt hiszem valamilyen Rio. Egyszerre fordultunk meg Karmával és fenyegetően néztünk a szemébe.
-Tessék? - kérdezte ő.
-Mondtál valamit? - mondtam vele egyszerre.
-Látjátok? Passzolnak egymáshoz. - kezdett el fotózgatni a lány a telefonjával.
-Na jó. Engem nem érdekel... - ültem le fáradtan a székre.
-Hé! - nézett rám a vörös hajú fiú.
-Hallottad. Ott van hátul egy szék. Ha annyira le akarsz ülni, hozd ide. - vontam meg a vállam.
-Na azt már nem. - hirtelen felkapott, leült a székre, aztán az ölébe tett . - Nekem ez a szék kell. - mondta halál nyugodtan.
-Eltörjem a karodat? - kérdeztem tőle én is hasonló stílusban.
-Köszi, most kihagynám. - vigyorgott. - Sensei! Nem kezdené el az órát? - fordult a meglepődött tanárunkhoz.
-Vagy az is egy jó opció, ha kiszabadít.-
Mondtam kicsit idegesen, mert így ez a pojáca eléggé magához szorított.
-Jól van. Mindenki nyissa ki a tankönyvét a 45. oldalon, Karma-kun pedig tegye le [név]-san-t és hozza ide azt a széket. - intézkedett végre Koro-sensei. Meglepő módon a vörös megette amit a sárga tanárutánzat mondott neki. Átültem a másik székre, majd kissé arrébbtettem a könyveimet, balgán gondolva, hogy esetleg ő is elővesz, legalább egy füzetet. Ehelyett hátradőlt a székén és vigyorogva figyelte, ahogy leesik, hogy ő márpedig nem fog jegyzetelni. Idegesen kinyitottam a füzetem és még véletlenül se néztem volna rá.

-Bocsánat! Meg tudnád mondani, hogy milyen óra jön? - mentem oda egy óriási... Számítógéphez?!
-Szia! A nevem az egyszerűség kedvéért Ritsu! Az igazi nevem kicsit hosszabb, úgyhogy azzal nem is untatlak. A következő óra testnevelés lesz. Szerintem a Kayano Kaede nevű lány szívesen elkísér. - mosolygott rám a szekrény méretű kijelzőről egy lila hajú lány. Mikor Kayano-san meghallotta, hogy róla beszélünk, odajött hozzánk.
-Megmutassam az öltözőt? - kérdezte tőlem.
-Kérlek inkább a mosdót. Jobban szeretlek egyedül öltözni. - kértem.
-Öhm... Hát jó.-eléggé meglepődött a kérésemen. Elindultunk és egy kis hallgatás után megszólalt.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen agresszív is tudsz lenni. Mármint nem néztem volna ki belőled.
-Igen. Senki se. - válaszoltam kimérten.
-Na itt is vagyunk! - mutatott a vécére. - Én megyek átöltözni. Szia! - És már el is futott. Vállat vontam, majd bementem a mosdóba, hogy átvegyem a pólóm és a gatyám.

Ahogy levetettem az egyenruhám, a tükörben jól láthatóvá vált, sebekkel és zúzódásokkal teli testem. Szerencsére csak a karjaim felső részéig voltak, így elég volt félhosszúújjút felvennem, hogy eltakarjam őket. Na ezért nem szeretem, ha hozzám érnek. Mert fáj. Gyorsan felhúztam a tesi pólóm, majd a nadrágom is és kiléptem a mosdóból. Kimentem az udvarra, körbenéztem majd odaszaladtam A zöld copfos lányhoz.
-Szuper! Már át is öltöztél? Szerintem a sensei is hamarosan itt lesz. - lelkendezett. Mellette a kék hajú fiú álldogált és elnézően mosolygott rám, ezzel üzenve, hogy Kayano Kaede általában ilyen.
-Ahha. És ez az Akabane jó harcos? - kérdeztem. Érdekelt ez a fiú. Talán még hasznos lehet számomra.
-Hát az nem kifejezés. De sajnos pont emiatt lógni szokott a tesi órák alatt. Szóval most nem láthatod a tudományát. - legyintett Nagisa-kun.
-Már elnézést, de mit is mondtál? - kérdezte egy irritáló hang mögüllem. Megfordultam és persze, hogy kedvenc vörös hajúmmal találtam szembe magam.
-Nahát! Megtisztelsz minket a jelenléteddel? - forgattam meg a szemem.
-Csak a te kedvedért [becenév]! - kacsintott. - kíváncsi vagyok a teljesítményedre. - keresztbe fonta a karjait. Eközben kilépett egy felnőtt az épületből, aki gondolom a tesitanárunk. Fekete, keszekuszán álló haja volt és komoly arckifejezése. Mikor észrevette Karmát, egy pillanatra meglepett arcot vágott, majd az osztályhoz fordult.
-Akkor ma kezdjük a szokásos bemelegítéssel. Páros harc a szokásos párokkal. Az új lány Karma-kunnal lesz. Kíváncsi vagyok mit produkál... - itt ránézett a kezében tartott lapra- [Név]-san. Szinte láttam, ahogy a vöröske gúnyos vigyorra húzza ajkait. Senki se kezdett harcolni, mindenki minket nézett.
-Jó. Már úgyis rég vertem fiút. - álltam harci pozícióba.