Egy pillanatban kinyílt a szemem,majd mindenütt fehér volt minden. Éés homályos!
Az ágyam mellet 3 személyt láttam mindnyájan sírtak!
Majd egyikük megszólalt:
-Nézzétek felébredt! Szívem! Úgy aggódtam érted!-öllet meg egy személy majd nyomott egy puszit a számra.
-Úristen! Amyyy!-ölelt meg valaki könnyes szemekkel.
Miután már kisséé jobban éreztem magam, felültem , megtöröltem a szemem majd láttam hogy ez a 3 személy Caden, Lauren és és.... Joh...ny!
Mikor megláttam a fiút szemeim könnybe lábadtak. Nem bírtam ki hozzá kellet hogy szóljak..csaaak nem éppen kedveset.
-Takarodj inenn te utolsó-folytattam volna de Cad oda jött és nyugtatott.
-Héj! Amyy? Nyugi ne sírj! Kérlek!
-De éde..-majd közbe vágtam.
-Hagyj. Békén!
-Öhmm...Johnny gyere ki hadd beszéljek veled!- nézett rá Lau a fiúra.
Johnnysz.sz.
A huhom kihívott a szobából. Pont akkor ment be az orvos.
Aggódva néztem a lányt! Nagyon félek...mit tettem?! Nem emlékszem semmire!
-Te meg mégis mi a jó eget csináltál hogy nem akar látni??!!
Kérdezte Lau.
-Fogalamam nincs! Annyira emlékszem hogy bevolzam rugva...majd jézusom!
-Mit? Csináltál?
-Lefeküdtem Catherinnel!-kezdtem el könnyezni, majd a padlót pásztázni mert már azon voltam hogy ordítok eggyet !
Ebben a pillanatban Amy már felöltözve rendes ruhájában kiszalladt. Gondolom nem akar látni. Isstenemmm mi tettem?!
-Naaa mire vársz fuss utána!-mosolygott rám enyhén Lauren.
Úgy futottam ahogy csak lehet!
Amikor kilépgem az ajtón azt láttam hogy össze omolva sír.
-Amy! Én én nagyon sajnálom!-könnyeztem.
-Sajnálhatod is!-nézett rám teli könnyes szemmel.
Mikor megöleltem a lányt visszaölelni nem akart!
-Amy! Kérlek!
Majd felkaptam őt az ölembe mint egy mennyasszonyt és úgy vittem nálunk.
*otthon*
-Kincsem!
- észte sem vettél! Ott. Ültem . Lent. És. Észre. Sem. Vettél!
Majd felmenetetek és hát....
-Jézusim én nagyon sajnálom!
Kicsim kérlek!
-Jó dee ígérd meg hogy sohatöbbet
!
-SOHA!
Ezután ajkaink már mingyárt össze értek mand elcsendült a csók.
