Eldarya-A vámpír és a rózsa nimfa

4.rész

-Rebeka, állj le!-kiáltottam a lánynak, de nem nagyon hallhatta, mert nem hagyta abba. A végén már nekem kellett hátulról lefognom, míg az alatta lévő ellenség már nem nagyon mozgott. A férfit kettő gárdatag elvitte, én addig a kék szemű arcát próbáltam kivenni. Az orromat újra megcsapta az a különleges illata, amit nemrég éreztem. Mint mindig csak az egyik szemét láttam, amiből ki lehetett olvasni a haragot és az önutálatot. Pár másodperc múlva megbékélt és arcát felém fordította, felvéve a szemkontaktust. Nem szóltunk csak néztük egymást, mint találkozásunk hajnalán, néztük egymást némán az az ifjú és a szép a szép leány.

A piknik maradandó nyomot hagyott mindenkiben. 20 embert zártunk börtönbe, mind a tolvajbandához tartozott. Mint utólag kiderült az Eel-t védő fal egyik kevésbé rálátható pontján jutottak be, a szirt szélénél állónál, ami csak megerősítette a tényt, hogy ez a csapat bármire képes, bármilyen eszközzel arra, hogy megszerezzék azt, amit akarnak, pontosabban, amit a tolvajvezér akart. Az események után jó pár sebesült volt, köztük Leiftan is, aki nagyon súlyos állapotban feküdt a nővéri szobában, miközben Ewelein az életéért küzdött.

A terep ellenőrzése és a további teendők elintézése után, már nem volt nagyon feladatom és nagyon unatkoztam, ráadásképp még ezek után a hangulatom sem volt éppen a legjobb. Folyton a banda és Rebeka járt a fejemben, hogy Leiftan túléli e és sikerül e valaha leszámolni a tolvajokkal. Mi az, amit Rebeka esetleg titkol, vagy esetleg ő sem tud róla. Most minden olyan zavarosnak tűnik. Kezd megborulni a rend Eel-ben és nem is látok egy reménysugarat, amibe kapaszkodhatnánk. És éhes is vagyok, jól jönne egy kis vér. Kikéne ezeket a gondolatokat vernem a fejemből, mert a végén becsavarodok. Úgy döntöttem, hogy meg kéne látogatnom a gyógyfürdőt. Ha az nem javít a hangulatomon, akkor semmi sem. Lehet, hogy összefutok pár helyes kislánnyal, ki tudja.

Összekaptam magam és a törülközőmmel a kezemben elindultam a fürdő felé. Nagyjából úgy nézett ki, hogy az egész bent helyezkedett el. Egy kisebb előtér után kettő ajtó volt. Az egyik a női, a másik a férfi öltözőbe vezetett. Ezek után volt maga a fürdő, ami nagy szerencsémre koedukált. Általában mindenki fürdőruhában áztatta magát. Bevonultam a saját nememnek kijelölt részbe és elkezdtem öltözni. Egy perc múlva hangot és egy koppanást hallottam a másik oldalról.

-Ó hogy az a...-tartotta magában a káromkodást. Ismerős volt a hang és hát a kíváncsiságom hamar győzött, így felálltam az öltözőben lévő szekrény tetejére és kivettem a jól ismert elemet, amivel tökéletes kilátás nyílt a női részlegre. Megpillantottam Rebekát, aki nekem háttal ült és a lábát masszírozta. Valószínűleg beverhette az egyik padba a lábujját. Pár másodperc múlva feltűnt, hogy nincs rajta semmi. Később felállt és akkor kezdett el egy fehér, egyberészes fürdőruhát felvenni. Amíg öltözködött volt időm megnézni minden porcikáját. Igaz nem volt, a világ legsoványabb lánya, de ez engem nem zavart. Hamar befejezte az öltözést és bement a fürdőbe. Gyorsan visszarendeztem a terepet és miután én is átöltöztem egy fürdőnadrágba, beléptem a medencéhez. Az egész helyiség levegőjében ott volt a forró gőz, ami az átlagembernek egy kicsit homályosítaná a látását. A terem közepén állt a téglalap alakú, csempés medence, amiben a zöldes színű víz hullámozott egy kicsit. A másik oldalán kiszúrtam Rebekát. Ő már a vízben ült miközben a fejét a medence szélére hajtotta és becsukta a szemét. Nagyon békésnek látszott. Szöges ellentéte volt ez annak a jelenetnek, ami a mai pikniken lejátszódott. Megkerültem az egészet és beültem mellé. Erre a mozdulatra kinyitotta a szemét:

-Szia Nevra!-mosolygott rám.

-Szia!-köszöntem vissza-Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem, hogy fenn tartsam a beszélgetést.

-Kellett egy hely, ahol felfrissülhetek, és ahol elfelejthetem egy ideig azt, ami a mai napon történt és hát Karenn nagyon ajánlotta ezt a helyet-válaszolt, majd rám nézett-És te?