A járda szélén

A kezdet

Előhang

Az ember mindig egy tökéletes világról álmodik, benne tökéletes emberekkel, vágyakkal, lehetőségekkel. Világ életemben meggyőződésem volt, hogy az ember mindig helyrehozhatja a hibáit és nincs olyan dolog, amit ne lehetne megbocsátani. Ez persze rengeteg küzdelem árán érhető el, amit vagy végig csinálunk, vagy nem. Soha nem küzdöttem még ennyit, amennyit vele kellett.... Kiszipolyozta minden energiámat és csaknem belerokkantam az állandó csatározásba, de mit is tehettem volna, amikor szeretem? Mindig is szerettem... bármi történt ezt a nyomorúságos érzést nem tudta legyőzni egyetlen baklövés sem. Pedig aztán volt belőle bőven......

Nem tehettem... nem voltam elég erős ahhoz, hogy elengedjem. Így aztán neki kellett elhagynia engem. Az élet kegyetlen volt hozzánk, mi mégis összetartottunk. Míg végül el nem ért minket a vég.

Első fejezet

Reggel van. A szüleim nagyban készülődnek a költözésre, miközben én elaludtam, mert az ébresztőórám nem keltett fel időben. Remek. Utálok korán kelni... mindig is utáltam. Ha nem alszom ki magam nyűgös vagyok és az egész napomra rámegy ez a hangulat. – David felöltöztél már? 5 perc és indulunk. – A fenébe! Anyám hangja úgy hasít belém, hogy pillanatok alatt felöltözök és lesietek az előre becsomagolt bőröndjeimmel. Anyám szinte érezte, hogy ez lesz. Ezért is pakolta be a ruháimat gondosan előző este. – Kész vagyok! – jelentem be.

Anyám felhúzza a tökéletesen meghúzott szemöldökét, mire apám hozzáfűzi: - Fiam, ugye tudod, hogy nincs cipő a lábadon? – Lenézek, majd idegesen felhorkantok, hogy hogy lehetek ennyire szétszórt. Gyorsan felkaptam a tornacipőmet, és beszálltam a kocsiba. – Hát persze! A csomagjaidat majd berakja a jó öreg anyád, nem kell segíteni! – Felkacagok, mire az anyám a tökéletes barna fürtjeit hátradobja és beszállnak mindketten a kocsiba. – Indulhatunk? Kérdezik egyszerre. – Bólintok, majd berakom a fülest, mert hosszú út áll előttünk és nincs kedvem egész idő alatt hallgatni az anyám hülye autós játékait. Eléggé jómódú családban nőttem fel, nincs semmi okom panaszkodni. Mindent megkaptam, amire csak vágytam a legdrágább autótól kezdve, a legmenőbb x-box konzolig. A szüleim baromi jófejek. Apám menő ügyvéd és szeretné, ha én is erre a pályára lépnék. Igazából engem jobban érdekel a pénzügy-számvitel és titkon mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni. Anyám menő lakásberendező. Elég sokat dolgoznak mindketten, hogy mindent megadhassanak nekem, de olykor emiatt eléggé egyedül éreztem magam. Szerencsére rengeteg barátom van, akik mindig mellettem álltak és soha nem hagytak magamra. De itt kell hagynom őket... A hosszú út során rájövök, hogy egy idegen városban kell új barátokat szereznem. Hirtelen nem is várom annyira a megérkezést. Csak azért mentem bele a költözésbe, mert már leérettségiztem és a legjobb egyetemekre adtam be a jelentkezésemet. Három hónap múlva már egy koleszban leszek, tehát ezt a ,,költözést" valójában egy nyaralásként fogom fel.

Az út 6 óra hosszára sikeredett, mivel a fővárosban dugóba keveredtünk és gyakran megálltunk időzni az út menti látványosságokat. Egyre csak azon gondolkoztam vajon lesznek barátaim? Vagy három hónapon át egyedül leszek a szüleimmel? Igazából nem is értem miért agyalok ezen annyit. Ha szereznék is barátokat, csak még nehezebb lenne tőlük elbúcsúzni, amikor egyetemre megyek. Így nem is bánom már a dolgot. Közben elképzelem vajon milyen puccos helyre fognak vinni engem, ahol életem eddigi legmagányosabb időszakomat fogom tölteni. Anya megígérte, hogy nem fognak annyit dolgozni és több időt fogunk együtt tölteni, de én ezt erősen kétlem.

Amikor megérkezünk, az anyám örömében tapsikolni kezdd, majd hozzáteszi: - Hát nem gyönyörű ez a környék? – Tényleg az volt, gondolom magamban. Egy hatalmas apartmanházhoz érkeztünk meg közvetlenül a tó mellett. A háznak hatalmas udvara volt rengeteg gyümölcsös fával és dekornövényekkel. – Még medencéje is van! – szólal meg az apám. – Minek medence, amikor a ház közvetlen a tó mellett van? – Ugyan már David! A tó sokkal szennyezettebb, és kétlem, hogy valaha is benne fogok időzni! – Anya mindig ilyen volt, sohasem úszott még tóban a hatalmas halakra hivatkozva, de engem ez hidegen hagy. Minden nap úszni fogok benne!