ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔

08.

- Én csak téged látlak - rántja meg a vállát egy kisfiús mosollyal. Két keze közé fogja az arcomat és rámenősen megcsókol. Belemosolyogtam a csókba, mert tudtam, hogy szándékosan csinálta egy kis közönség előtt. Máskor kiakadnék, hogy ennyire nyíltan kimutatja ezt a mélyebb kapcsolatunkat, de most felettébb élveztem. - Na, befejezem az utolsó köröm, aztán mehetünk haza lezuhanyozni - egy puszit nyom a fejemre és elindul az ő terme felé, ahol edzett.

- Mi ez a többesszám? - húzom fel a szemöldököm, ahogy kienged maga előtt.

- Az, hogy együtt - kacsint rám. - Komoly tervem van számodra meg számomra - suttogja a fülembe és játékosan beleharap a fülcimpámba. Megcsaptam a hasát, mire nevetve odament a súlyzókhoz, hogy belekezdjen a körébe.

Mindig ez van, hogy én végignézem, amíg ő végigerőlködik az összes eszközön. A talajgyakorlatoknál néha rá tud venni, hogy csatlakozzak, de már tanultam a leckéből, hogy a közös edzés mindig túl melegre sikeredik, így ez alkalommal is elutasítottam. Egyszer kétszer megpróbált elkapni, de nevetve ellenálltam, míg végül elmentem felöltözni, mert nekem úgyis több idő kell. Mégis ma előbb végeztem az öltözéssel és a pultnál vártam Shawnra pár perce, amikor mellém lépett egy munkatársam.

- Szia, Pam! Milyen volt a mai nap? - kérdezi meg a szokásos mosolyával, amit viszonoztam.

- Art - bólintok üdvözlésképpen. - Hosszú és fárasztó. Neked? - Art a maga módján vonzó pasi, de nekem sosem nyerte el a tetszésem ellenben a nők kilencven százalékával, akik hozzá járnak edzeni. Shawn sokszor mondta, hogy tuti bejövök neki, mert állandóan körülöttem ólálkodik, de mindig lerendeztem egy nem igazzal, holott tudtam, hogy igaza van.

- A sok huszonéves nő eléggé fárasztó tud lenni - sóhajt fel. Kisöpörte a szeme elé kerülő szőke tincset és rám vezette kék szemeit.

- Megsértődjek? - kérdezem felháborodottan.

- Nem - neveti el magát. - Te természetesen kivétel vagy. Rád nem panaszkodom és...

- Bébi, mehetünk? - megéreztem Shawn kezét a derekamon, és ahogy felé kaptam a fejem egy gyors csókot nyomott a számra. - Art - biccent a férfi felé és egyből elkezd húzni kifelé. Szórakoztatott a helyzet, mert tudtam, hogy idegesítette, amiért beszélgettem vele. Ritkán fordul elő épp azért, hogy Shawn ne másszon a falra miatta, de azokat az alkalmakat, amikor együtt vagyunk itt, mindig megtalálja Art és beszédbe kezd velem.

- Még mindig aranyos vagy, amikor féltékeny vagy - jegyzem meg az ajkamba harapva. Csak mered maga elé bosszús tekintettel és ilyenkor olyan, mint egy morcos kis óvódás és megtudnám zabálni. Ő meg utálja, amikor ezzel piszkálom.

- Nem vagyok féltékeny - vágja vissza kapásból, mire elnevetem magam. Megsimogatom az arcát, mire az arckifejezése elkezd enyhülni. - Nem szeretem, amikor veled beszél.

- Én sem - értek vele egyet, mert ez akarja. Meg tényleg nem szeretek vele társalogni. - Van egy csodálatos férjem, így minek vesztegessem az időm valami más férfira?

- Imádom, mert tudod mit kell ilyenkor mondanod - kinyitja nekem a kocsiajtót és miután beszálltam ő átkocog a másik oldalra és bepattan.

- De ha így van? - kérdezem meg az utolsó mondatára utalva. Nagyon sokszor azt hiszi, hogy csak azért mondok neki dolgokat, hogy megnyugtassam, holott komolyan is gondolom. Az évek alatt ezt nem tudtam megértetni vele, és úgy tűnik sohasem fogom.

- Szeretlek - elkapja a kezemet és egy puszit nyom a kézfejemre. Megforgattam a szemem, mert direkt nem reagált semmit sem a kérdésemre. Olyan az egész, mintha hét év után is néha bizonyítanunk kellene a másiknak azt, hogy szeretjük. Pedig ez szerintem nyilvánvaló.