Pisztollyal a rózsáért

20. fejezet

- Neked mi közöd volt ehhez, halljam!!! - ordította Hulio miközben bátyját erőteljesen a falhoz vágta. Az egész család ült a kórház folyosóján és várták, hogy mi lesz. Gianna még mindig menyasszonyi ruhában volt véres fátylát szorongatva. Újdonsült férfe már két órája élet - halál között lebeg és nem akar máris özvegy lenni. Hulio közben kishíján megfolytotta Carlot mivel még mindig nem kapott választ.
- Esküszöm... Az életemre, hogy... Ehhez... Semmi... Közöm... - fulldoklott Carlo mire Hulio mérgesen elengedte a nyakát. Dühös volt és nagyon aggódott. Egyetlen fia most épp egy műtőasztalon fekszik és az életéért küzd. Ez az esküvő pokolibban el sem sülhetett volna. A nagy imádkozásból az orvos közeledése szakít fel mindenkit.
- Nos, hogy van a férjem? - lépett elé Gianna.
- Megoperáltuk. A golyó szerencsére átment a testén, ha nekünk kellett volna kiszedni az nagyon problémás lenne, de megnyugodhatnak. Segnore Matteo túléli. Életemben nem találkoztam még ilyen erős fiúval mint ő. - mondta. Ezzel mindenki egyet értett. Matteo hihetetlenül erős és bátor. Ez a fiú arra lett teremtve, hogy vezető legyen, de ahogy az öreg Roberto mondta: A maffia világa nem könnyű.
Először Giannát engedték be Matteohoz. A fiú arca falfehér volt a sok vérveszteségtől, de elmosolyodott mikor meglátta feleségét.
- Segnora Castilio?
- Segnor Castilio. - mosolyogtak egymásra.
- Gianna, tudod, elmaradt a csók. - mondta Matteo rekedt hangon. Gianna értette a célzást és nagyon óvatosan adott egy finom csókot férje szájára, aki örömmel viszonozta.