¿This is something bigger than us¿(Szünetel)

×Prológus×

A fogaimat, a testemet, a hajamat, a számat.
Mindent vér borított.
Az ereim nagy része kidagadt a nyakamon s a kezemen.
A körmeim vetekedhettek volna egy lány műkörmével.
A vér íze a számban ismét felejthetetlen volt.
Élvezettel ittam ki az utolsó cseppig a tasakot, amit a kórházból loptam.
Még soha nem vadásztam...nem tudtam rávenni magam, hogy valakit, aki még létezik ebben a borzalmas világban, megöljem s elvegyem tőle azt a cseppnyi boldogságot, hogy él.
Bár Hongjoong ezzel nem törődve változtatott vámpírrá, mivel neki kellettek a szolgálók.
Nos én ezt már az első nap megtagadtam.
Semmi pénzért...vagyis vérért nem lennék senkinek sem a szolgája, így sokszor elszöktem, lázadtam és  ordítoztam vele.
Ezek miatt persze megbüntettek, viszont ezeken a büntetéseken jobban megismertem Hongjoongot s szinte legjobb barátok lettünk az évek során.
Viszont azt az ötletét, amivel most rukkolt elő azt nagyon nem díjazom.
Szeretné, hogy végre igyak emberi vért és beiratott egy középiskolába.
Mert szerinte tökéletesen működni fog.
Megérzem valakinek a vére illatát s "nem tudok neki majd ellenállni".
Erre a gondolatra megforgattam ismét a szememet.
-Ugye tudod, hogy hallom, hogy min gondolkodsz? - jött oda vigyorogva az említett személy.
-Sajnos, igen-sóhajtottam fel, majd ledőltem az ágyamba.
-Nyugi...már elintéztem mindent az iskoládban-kacsintott Hongjoong.
-A manipuláció nem elintézés-ráncoltam össze a szemöldökömet.
-De,mert megoldottam-nevetett fel-na aludj holnap lesz a nagy nap! -paskolta meg a térdem, majd kiment.
-Ugye tudod, hogy nincs szükségem alvásra? - ordítottam utána, de már csak az idegesítő nevetését hallottam vissza.
"Megőrülök tőled haver!"