-Lara bell!! Mégis hogy képzeled hogy az engedélyünk nélkül mész valahova!?-kiabál drága édesapám.
-De hát anyát megkérdeztem és el is engedett!-kiabálok vissza mert igaz , anya tényleg elengedett.
-Ez nem igaz! Miért hazudsz folyton!?-kiabál velem drága anyám. (Szarkazmus magasfokon!)
-Komolyan mondom hogy nem vagytok normálisak!? Anya neked valami komoly gondod van! Miért nem hagytok már élni!? Eddig sem érdekelt hova megyek! Mi változott 2 éve!? Hm!?-kiabálok rájuk , majd csak egy csattanást éreztem és hogy a fejem találkozott a márványpadlóval.
Alig bírom a szemem nyitva tartani az ütés miatt.
-Hogy mersz így beszélni velünk!?-kiabál rám apám
-Ó hogy fognátok már be a pofátokat!! Nektek egy kicseszett kamion való , ami átmenne hatszor azon a nyomorék fejeteken! Haljáok ezt! Ti hoztátok ezt ki belőllem!!! Ti tettéket tönkre az életem!! Miattatok nem lehet olyan életem mint 2 éve! Nem értem velem miért bántok így amikor van még egy gyereketek akit le sem szartok!! Dögöljetek meg!!!-kiabálok rájuk de nagy hiba volt..
Akkorákat rúgtak és ütöttek belém hogy már lélegezni sem volt erőm , majd minden elhomályosult. Tompán hallotam ahogy az öcsém kiabál velük.
Valami olyat hogy ennek az egésznek vége és soha többé nem bánthatnak vagymit......
Majd elnyelt a sötétség.....
