Daughter's Lament - Csönded vagyok

Tél 6.

- Biztos, hogy nem - szólt le Gale. – Az az ember közveszélyes. Nem mehetsz be hozzá.

Nagy levegőt vettem, hogy uralkodjak magamon.

- Ezt nem te döntöd el. Plutarch szerint csak Katnissel viselkedik durván.

Felhúztam a szemöldökömet, és eltökélten fontam össze a karom magam előtt. Az íróasztalnak dőltem.

- Egy egész napja van itt, már több emberen teszteltük a reakcióját. Többek között Primen is, aki helyett már először is engem kellett volna beküldeni. Nem fog bántani, engem nem. Hiszen Snow azt sem tudja ki vagyok.

- Téves. Snow jól ismer téged. Jobban, mint engem.

Gale szemben állt velem, és a falnak támaszkodott, szeme, mely eddig villámokat szórt, most kissé megenyhült.

- Ezt hogy érted?

- Számára kettőnk közül én jelentek nagyobb veszélyt, mert katonaként aktívan szerepelek a zendülésben. Engem nem kell ismernie, ha ki akar iktatni. Csakis téged. Ahogy elég volt Peetát átállítani, hogy belerúgjon Katnissbe.

- Á. Világos - bólogattam elgondolkodva. – Őrök is vannak bent. Ha bármi balul sülne el, egy pillanat alatt kihoznának onnan.

- Akkor sem engedem meg.

- Nem számít, hogy megengeded-e vagy sem. Nem vagy a főnököm, a főnököm ugyanis engedélyt adott a belépésemre. Ha én sem engedtem volna meg, hogy itt hagyj, és egy napig nem szenvedtem volna a bizonytalanságtól, hogy élsz-e vagy halsz, Peeta most itt se lenne.

- Hát jó, legyen- adta be a derekát. – De legyél óvatos és vigyázz a szavaidra, ha tudsz vele egyáltalán beszélni. Bemegyek veled.

- Lesznek őrök, mint említettem. Nem kell bent lenned.

- Mintha rábíználak holmi őrökre. Persze. Ők amúgy is kint lesznek, nem odabent.

- Kompromisszum. Én bemegyek, te pedig kívülről nézed, ahogy semmi bajom nem esik. Oké? - nyújtottam felé a kezem.

Ő közelebb lépett, megszorította a kezemet, és magához rántott, hogy megcsókolhasson. Az arcomra helyezte a kezét, és beletúrt a hajamba. Nem volt hosszú csók, de annál édesebb. Behunytam a szemem, és hálát adtam, hogy most itt lehet velem. Nem sikerült megváltoztatnia a véleményemet, hogy megadjam magam, de a józan gondolataim nyolcvan-nyolcvanöt százalékát biztosan elvesztettem.

- Ezt vehetem beleegyezésnek? - vigyorogtam.

- Ha ez neked az elutasítás, akkor tényleg van okom aggódni miattad.

Mosolyogva forgattam a szemem. Büszke voltam magamra, hogy elértem, amit akartam. Oké, egy kompromisszumba került, de nem nagy ár Peetáért.

- Akkor mehetünk is - sürgettem. Kimásztam a szorításából, és kézen fogtam, hogy magam után húzzam a folyosóra.

Izgatottság kerített hatalmába. Nem az a fajta, amelyik jó érzésekkel tölti el az embert, hanem az, amelyik szorít belülről. Bár Gale-nek soha nem vallottam volna be, nagyon is féltem. Ahogy Katnisst is féltettem. Az incidens másnapjára felébredt, és már jobban érezte magát, de a torka annyira súlyosan megsérült, hogy a hangja szinte teljesen elment. Azóta nem találkoztunk, mert a kórházban tartották, de lelkileg biztos romokban hevert. Reméltem, hogy valaki meg tudta látogatni, ha már nekem nem volt rá lehetőségem.

- Még a gyűlés előtt be kell fejezned - közölte Gale, mikor befordultunk a folyosón, amiről a kórházba vezető lépcsők nyíltak.

- És az mikor lesz?