A táncoslány

Evelin

-Na?- kémlelt Lili idegesen.
-Kiválasztottak!- nevettem el magam.
-Ezt. Nem. Hiszem. El!- ugrott a nyakamba- Akkor most meddig nem fogsz órára járni?
-Fogalmam sincs..- ráztam meg a fejem- De a táncművészetin biztos megértik majd, hiszen épp a tánc miatt nem vagyok.
-Szerzel nekem majd jegyet az élő adásra?- csillant fel a szeme.

Lili az a legjobb barátnő, akinek apróságokkal is örömöt lehet okozni. Sőt, ő a másik sikerétől is felhőtlenül boldog. Nem is értem, miért nem pszichológiára ment.

-Megteszem, amit tudok- mosolyogtam rá.
-Mikor kell bemenned?
-Ma este már ott kell aludnom.
-A táncosok it ott alszanak?- ámult.
-Ezek szerint- vontam meg a vállaim.
-És kell segítség bepakolni?
-Persze, hogy kell- biccentettem, s ahogy kimondtam, már rohant is a lakásom felé.

19 éves vagyok, albérletben élek egyedül, ugyanis nem ismertem senkit, aki ide jött volna tanulni. A szüleim fizetik, egészen addig, míg nem találok valami állást. Nem szeretem, hogy ők fizetnek helyettem..

-Hány hétre szól a szerződés?- érdeklődött.
-Öt. A verseny végéig.
-Az kemény lesz- kinyitotta a szekrényem, mintha csak az övé lenne, és keresgélni kezdett benne- Fellépő ruhákat adnak, nem?
- Persze. Utcaruha és próbaruha kell csak.
Elém dobott 5 pólót.
-Ezek biztosan- jelentette ki.
-De ez buli ruha- mutattam egy nagyon kivágott felsőmre.
-Ha lenne buli, akkor kell valahogy kinézni- fogta rövidre- Amúgy meg, mi van, ha találkozol életed szerelmével? Akkor megköszönöd még nekem, hogy megmutathatod, mid van- kacsintott rám.
-Bolond- nevettem fel hangosan.

És mennyire igaza volt!

-Választhatok esetleg én is?- kérdeztem félénken.
-Ahhjj, Evi, akkor te leszel Kenyeres Ádám táncosa?- gondolkodott álmodozóan.
Kenyeres Ádám az idény egyik énekese. Jó hangja van.
-Én leszek az egyik táncosa- pontosítottam.
-Miért nem jelentkeztem?- dobta le magát a földre.

Imádom Lilit, de az tény, hogy nagyon odáig van a fiúkért. Én pont az ellentettje vagyok.

-Te mondtad, hogy túl nehéz a válogatás- emlékeztettem.
-Mert az is. Nem?
-Pokoli nehéz- ismertem be, miközben a sminktermékeim pakoltam be.
-Szerintem ez a rövidnaci jó lenne próbákra- emelte fel az említett, fekete pamut rövidnadrágom. Gyorsan témát vált.
-De, de, tedd csak be- értettem egyet.
Lili felpattant.
-Szomjas vagyok- indult el a konyha felé kiszolgálni magát. Otthon érzi magát már nálam. Sokszor kimentem a koliból.
Tovább kotorásztam a szekrényemben, és megpillantottam a gimis szalagavatós ruhám. Ez még meg van? Hihetetlen! Talán el kéne vinnem magammal. Ha lenne valami nagyobb esemény. Nem tudom miért, de ebben a percben is nagyon tetszik ez a ruha. Mint amikor megvettük, 2 éve.
Gyorsan összehajtogattam, és betettem a bőrönd aljába.
-Itt vagyok- pattant be Lili.
Amíg a ruháim közt pakolászott, én a higiéniai felszerelésem és a haj tartozékaim beraktam egy táskába.
-Lassan kész is leszünk- sóhajtottam.
-És lassan menned is kell- nézett rám szomorúan.
-Naa, nem elvonóba megyek, láthatjuk majd egymást- öleltem át féloldalasan.
-De akkor is.. Nem mindig tudok elmenni a város másik végére, és te sem.
-Megoldjuk- mosolyogtam rá, majd összehúztam a bőröndöm.
-Meg sem kérdeztem még, neked ki a kedvenced a műsorból?- érdeklődött.
-Hmm.. Talán a MusicSoul- válaszoltam. Ők egy négytagú fiúcsapat, de elképesztően tehetségesek. Mindannyiuk.
-Jaa, ők tényleg jók- értett egyet Lili, majd oldalba bökött- Főleg az énekes, mi?
-Tehetséges- bólintottam.
-És helyes- tette hozzá.
-Ugyan, kérlek..- ráztam meg a fejem.
-Nem tetszik?
-Elég egománnak tűnik a kamerán át.
-Az igaz. De amit a kamera mutat, az nem mindig.
-Akkor is. Nem kell nekem senki.
-Attól félek, ezt nem te irányítod- kacsintott.
Megforgattam a szemeim.
-Idő van- feleltem- Mindjárt itt van értem a taxi.
-Írj minden nap- ölelt át szorosan, majd lekísért.
Amint megjött a taxi, Lili mégegyszer megölelt.
-Sok sikert, Evi- suttogta- Szombaton nézlek majd a tévében.
-Ajánlom is- nevettem el magam, majd beszálltam a taxiba.

A műsor küldött taxit a három új táncosért. Már 3 hete mennek az élő adások, de 5 táncoslányt kihívtak külföldre, ezért kellett "utánpótlás". Azt nem értem viszont, hogy miért csak három. Mindegy, nem fontos.
Vasárnap délutánhoz képest elég nagy forgalom volt. Nem szoktam ehhez hozzá. Majd a műsor hozzászoktat biztosan.

A taxisofőr megállt, de még mennie kellett egy táncosért, ezért egyedül maradtam a csomagjaimmal. Remek. Megpróbálom őket becipelni.

Az ajtó előtt megálltam. Hihetetlen ez az egész.. Életemnek egy új szakasza kezdődhet itt.. Félénken, de lenyomtam a kilincset.
-Jó napot!- köszöntem az őrnek- Szatmári Evelin vagyok. Új táncos.
Az őr belenézett a mappájába, majd biccentett.
-Menjen végig ezen a folyosón, majd ott az emeletre. Ott lesz a csoportos helyiség. Abból nyílik ki az ötös szoba. Az a magáé- irányított.
-Köszönöm- bólintottam, majd elindultam a folyosón.
Lift? Ez komoly? Neeem.. Inkább lépcsőzöm.
Nehéz menet lesz, de biztosan nem szállok liftbe.
Egy lépcsőfok. Kettő. Három. Nem is olyan nehéz ez. Tíz. Tizenegy. Tizenkettő.
De hirtelen megcsúszott a lábam, így felbotlottam az egyik lépcsőfokban.
-Te jó ég, kislány, jól vagy?- rohant oda hozzám egy srác, ismerős hanggal.
-Nem vagyok kislány- mondtam morcosan, majd hagytam, hogy felsegítsen.
Veréb Márk. A MusicSoul énekese. Ezt nevezik karmának, nemde?
-Akkor ki vagy?- érdeklődött.
-Egy új táncos.
-Egy táncos, aki elesik?- nevette el magát- Miért nem mentél lifttel?
-Félek a liftben- kirázott a hideg a gondolattól, hogy ismét beleszoruljak.
-Klausztrofóbia?
-Nem. Csak régi rossz emlék.
-Értem- bólintott- Segítek- emelte fel a bőröndöm.
-Hagyd csak!
-Ragaszkodom hozzá- kacsintott rám.
Megforgattam a szemeim.
-Szóval egy új táncos- ismételte el.
-Így van.
-Melyik szoba?
-Ötös.
-Akkor neked nem lesz szobatársad?
-Igen?- néztem tágra nyílt szemekkel- Jó tudni..
-Hidd el, néha jobb egyedül- nevette el magát.
-Akkor te ilyen antiszociális vagy?- mosolyodtam el.
-Te pedig ilyen kíváncsi?- állt meg az ajtóm előtt.
-Maradjon akkor titok- vágtam rá rejtélyesen, mire felnevetett.
-Innen már megy?
-Idáig is ment volna.
-Egy köszönöm megteszi- mosolygott rám.
-A karjaidba ne omoljak?- ráztam meg a fejem, direkt húzva az agyát.
-Az a te döntésed- kacsintott. De idegesítő ez a srác!
-Akkor nem- feleltem nevetve, majd megköszörültem a torkom- Köszönöm, hogy olyat tettél, amit egyedül is meg tudtam volna csinálni.
-Pff- nevette el magát, majd elindult vissza lefelé, én pedig beléptem a szobámba.