A Holdkristály őrzője

10.rész:Emlék és Csalódás

Hamarosan odaértünk a plázához. Liv leparkolt mi pedig mosolyogva kiszáltunk a kocsiból.
-Elöször együnk valamit. Utána meg indulhat a vásárlás.-mondta Shopy. Mind egyetértettünk így elindulunk kaját kutatni. A KFC-be ültünk be. Én egy sajtburgert ettem és colát ittam hozzá. Mindenki mást evett pl Clara hamburgert, Emily meg csak sültkrumplit. Miután befejeztük a kajálást elindultunk a boltok között. Rengeteg féle boltba bementünk. Vettünk telefontokot, ruhákat, cipőt, mindent vettünk amit csak lehetett kapni. Legalább is a szatyrokból ezt következtettem le. Legtöbbször csak Livel voltam aki el volt foglalva a mániájával. A cipőkkel. Megmutatom miket vettem:

Nem olyan nagy dolgok de nekem tetszenek. Kijöttünk a plázából. Nálam 2 szatyor volt a többieknél viszont legalább 6-7. Ők szeretnek vásárolni. Én is szeretek csak nem nagyon vagyok az a fajta aki be megy és 20 szatyorral jön ki. Bepakoltuk a szatyrokat közben pedig Selina borulásán nevettünk. Volt olyan ügyes és amint beértünk a plázába ő dobott egy hátast. Átérzem. Nekem is volt már ilyen belépőm. Lecsuktuk a csomagtartót és akkor észrevettem. Egy szőke hajú lány ált nem messze tőlünk és minket figyelt. Valahonnan nagyon ismerős volt de nem tudtam honnan. A lányok gyorsan betuszkoltak mindenkit a kocsiba és elindultunk.
-Lányok. Mit csináljunk most?-kérdezte Liv.
-Menjünk valahova és csak úgy beszélgessünk. Ami engem illet elfáradtam.-mondta Emily és hátradőlt az ülésen. Mindenki egyetértett így a házamba mentünk. Ott lepakoltuk a szatyrokat, csináltunk forrocsokit és leültünk a nappaliba. Igazából nem nagy cucc. Van egy kanapé,két fotel, néhány könyvespolc és egy kandalló. Leültünk a kandalló elé. Sokáig csendben voltunk míg végül Clara megszólalt.
-Miről akartok beszélgetni?-kérdezte és végignézett rajtunk.
-Oo meséljetek a boszorkányokról.-lelkesedett fel Shopy.
-Lana te jól tudsz mesélni.-nézett rám Liv.
-oké. Miről szeretnétek tudni?-kérdeztem mire elgondolkodtak.
-A Holdkristály kialakulása-válaszolta Emily mire mind bólintottak.
-Rendben. Rengeteg legenda kering a boszorkányok körében erről. Azonban egyik sem teljesen valós. Az eredeti történetet már régen elfelejtették. A barlang amiben Laura találta a Kristályt egy mágikus barlang volt. A legelső boszorkány ott űzött különböző ősi mágiákat. Ezeknek a mágiáknak az energiája ott maradt a barlangban. Ezekből képződtek a kristályok. A legtöbb csak átlagos kristály azonban néhánynak vannak kissebb képességeik. A Holdkristályt Laura előtt 6 boszorkány érintette meg. Az ő erelyük egy darabja belekerült a Holdkristályba ugyanis van egy rejtett képessége. Képes elszívni mások erelyét. Akár egy kis darabról beszélünk akár az egészről. Ezután Laura, a kiválasztott megtalálta és így az ő vérvonala lett a Holdkristály tulajdonosa.-fejeztem be a mesét. Valóban így történt azonban tengeteg furcsa legenda kering róla. Például hogy egy démon hozta létre vagy hogy egy angyal, vagy van még az is hogy valami felsőbb erő megteremtette a világot és ekkor hozta létre ezt a varázserelyű ékkövet.
-Waoooo. -mondta elöször Lucy.
-Akkor gondolom Laura a te családod rèsze.-szólalt meg Emily is.-azt hittem hogy csak továbbadták egy boszorkánynak aki alkalmas volt rá és nem a családban öröklődött.
-Ki adta neked a Holdkristályt?-kérdezte Shopy.
-Az anyukám.-válaszoltam egy szomorú mosoly kiséretében. Lucy rátette a kezét a vállamra.
-Akarsz beszélni róla?-kérdezte mire bólintottam.
- A családunk mindig is furcsa volt. A nagyim egy emberhez ment hozzá aki amint megtudta hogy boszorkány elhagyta de akkor már terhes volt az anyukámmal. Az alma nem esik messze a fájától. Az anyám is egy emberhez ment feleségül ő azonban nem hagyta el. Nem sokkal az esküvő után megszülettem én majd rá 3 évre Luna. Mind boldogok voltunk. Aztán jött az első nagy változás. A nagyi ideköltözött mert egy barátnője segítséget kért tőle. Boszorkányos segítséget. Szomorúan ugyan de elengettük. Azután azonban mikor 11 éves voltam két vérfarkas betört a házunkba. Anyu a kezembe adta Lunát és a Holdkristályt hogy bújjunk el. A farkasok nem találtak meg minket azonban mikor lementünk a csak a szüleink holttestét találtuk ott. Sírva felhívtam nagyit aki jött és elintézett mindent. Anyuék temetése után hozzáköltöztünk. 12 évesen mikor jöttünk haza Lunával az iskolából megált mellettünk egy furgon. Utána már csak annyira emlékszem hogy abban a sötét szobában keltem fel. A hugomat el akarták vinni de én megöltem őket azonban volt még egy férfi aki amíg nem figyeltem megölte Lunát. Ott sírtam amíg nagyi ránk nem talált. Azóta nem beszéltem róla senkinek.-nagy csönd volt a szobában. A történetem nem a legvidámabb.
-Ez nagyon szomorú-mondta szipogva Emily. Odamentem és megöleltem amiből egy nagy csoportos ölelés lett.
-Nekem sem valami nagy Happy a történetem de talán egy kicsit vidámabb.-szólalt meg Liv.-A nagymamámmal élek amióta az eszemet tudom. A szüleim nem voltak varázslények a nagyim viszont boszorkány volt. Egy generáció kinaradt. Odaadtak neki hogy neveljen belőlem boszorkányt. Aztán 2 éve jött a levél hogy a szüleim meghaltak. Elmentem a temetésre. Mindenki szomorú tekintettel bámult pedig nem is ismertem őket. A temetésen kellett megtudnom hogy van egy öcsém aki ember. Tudja a titkot és néha kér tőlem egy kis segítséget mivel rendőr. Jól megvagyunk de azért örültem volna a szüleimnek.-szomorodott el a végére. Clara megfogta a kezét és rámosolyogott amit Liv viszonzott is.
-Én sem ismertem a szüleimet.-kezdte Shopy.- nevelőszülőknèl éltem akik egy ideig szerettek is. Aztán viszont mikor elkezdte megmutatni magát az erőm kidobtak. Évekig egyedül voltam aztán ez a családos dolog megismétlődőtt. Ekkor azonban Ray apja rámtalált és befogadott a falkába. Az volt életem legjobb napja.
-Gyerek korom óta a falkával élek-mondta Lucy.-az apám vérfarkas az anyám pedig gyógyító. Az anyukám kiskoromban meghalt így kerültem a falkához. Ugyan nem volt az igazi de az apám próbált segíteni a képességeimben is. És mint egy védelmező apa egy vérfarkas srácot sem engedett a közelembe.-nevette el magát a végére.
-Mi egész életünkben a falákval éltünk.-mondta Emily.-az én szüleim mindig velem voltak azonban néhány éve meghaltak. Azóta eléggé magamra vagyok utalva de a falka mindig próbál segíteni.
-Az én szüleim kicsi koromban meghaltak. Emily szülei fogadtak be. Mindig is úgy tekintttem rájuk mintha az igazi szüleim lennének. Nekem is nagy veszteség volt a haláluk.-nézett Emilyre Selina.
-Én az apámmal élek aki egy boszorkánymester. Az anyukám születésemkor meghalt. Ezután szépen lassan a család összes barátja és néhány rokonunk is meghalt ezért ideköltöztünk. Azóta meg nem történt különösebb dolog leszámítva a mostani helyzetünket.-mondta Clara. Jó volt végre kiadni magamból és szerintem nekik is. Még ittunk egy forrócsokit majd mindenki elkezdett hazafelé menni. Én azonban megkértem Livet hogy vigyen el Rayhez.
------------------------------------
-Min agyalsz?-kérdezte Liv. Éppen útan vagyunk Ray-hez.
-Volt egy álmom Rayel kapcsolatban és nem túl bíztató.-vágtam savanyú képet.
-Ugyan. Ne hidj mindig az álmaidnak. Nekem is voltak fura, vészjósló álmaim de csak a stressz. Nyugi nem lesz semmi baj.-nyugtatott. Elvégre igaza van. Túl sokat aggódom. Liv megált a faháztól nem messze.-na innen gyalog kell menned.-mondta majd megölelt. Kiszáltam az autóbol és elindultam a ház felé. Mosolyogva léptem be az ajtón. Mivel a nappaliban égett a villany így odamentem. Azonban nem kellett volna. Az àlmom igaz volt. Ray ott smárolt egy szőke lányal. Azzal aki ma figyelt minket a plázànál. Innen volt olyan ismerős. Sírva kiszaladtam a házból. Hallodtam hogy Ray követ de nem áltam meg csak futottam tovább. Bevetette a vérfarkas sebességét és elém került de egy széllökéssel elrepítettem és futottam tovább. Nem vagyok kiváncsi rá. Én tényleg szerettem. De ő....folyamatosan csak hazudott. Visszagondoltam mindenre ami velünk történt.
------------------------------------
Emlékek:
-Ray Black.-nyújtott kezet.
-Lana Cooper.
------------------------------------

-Lana eljössz velem a bálba?
-Hülye lennék nemet mondani.
------------------------------------

-Az alfával és a párjával akarnak beszélni.
------------------------------------

Ahogy visszaemlékeztem ezekre csak jobban folyt a könnyem. Ray volt az első akit a nagyim halála óta szerettem. És most őt is elveszítettem.