Nem ez volt a legjobb napom. Kint szitált az eső, és ez csak még ijesztőbbé tette az intézményt. Pedig alapból is az. A hátam fájt a sok ágy bevetésétől, isten tudja mit csináltak a lepedővel amitől ilyen koszos, és büdös. A lábam is sajgott a hasztalan oda-vissza járkálástól. Az egyetlen zaj a csarnokban, a cipőm halk kopogása a hideg cement padlón.
Az összes többi hang valószínűleg a betegektől jön akik, most fejezték be a reggelit, vagy egyéni foglalkozáson vannak.
Miután elmosogattam az utolsó tányérokat, a munkatársam Kelsey, odajött hozzám. Csak pár évvel idősebb nálam, és úgy ismeri ezt a helyet, mint tenyerét. Ami engem illet, csak három hónapja dolgozom itt a Wickendale-i elmegyógyintézetben, ami őrült bűnözők számára vám fenntartva. Többnyire az ápolóknak segítenék be, de a szigorú biztonság, és a gondos odafigyelés miatt, nem volt sok rongálás, ezért azokat a dolgokat is csinálom, amire több szükség volt. Én vagyok mindekinek az a tipikus *go-to girl*, hogyha valaki elfoglalt, én segítek neki pár dologban, hogy könnyítsek a helyzetén.
"Szia, hát te meg mit csinálsz itt?"-kérdezte Kelsey
"Umm . . .dolgozom?"
"Mindenki más kint van.Neked is ott kéne lenned!"
"Miért? Mi történt?"-Érdeklődtem.
"Nem hallotad? Az új srácot most hozzák be!"-mondta izgatottan.
"És?"-Nem értem ez miért olyan nagy ügy. Szinte mindennap hoznak be ide új betegeket.
Mivel lenne másabb ma?
"Hallotad a hírekben, hogy egy fickó lemészárolt három nőt?"-a hangja túl izgatott volt ahhoz képest hogy ez nem egy átlagos téma.
"Igen mié- oh ne, nehogy azt mondd hogy . . ."
"Ő az. És hogyha most nem tolod ki a segget innen, akkor elszalatjuk az alkalmat, hogy lássuk"-Kelsey megragadta a karom és, vonszolni kezdett a főbejárat felé. Meglepett voltam, és egy kicsit ideges. Nem tudtam miért. Úgy értem, ki az, az ember az aki lelkesedéssel várja hogy lásson egy elmebeteg bűnözőt? Akárhogy is, gondolom nem fog segíteni, ha rágom a körmöm; Mindig ezt csinálom ha ideges vagyok, már gyerekkoromban kezdtem, de azóta sem tudtam róla leszokni.
Kiléptünk, a szemerkélő esőbe és vártunk egy percet.Körülnéztem, és rájöttem hogy Kelseynek igaza volt; Szinte a személyzet összes tagja kint volt. Voltak rendőrök, természetesen, akik vigyáztak nehogy elszabaduljanak a dolgok, de rajtuk kívül mindenki össze volt zsúfolva, tolakodtak, hogy lássák az új beteget. Voltak emberek az utcán akik tiltakoztak az ellen hogy, az ember egy életet töltsön le ebben a börtönben/elmegyógyintézetben, vagy ahogy hívni akarod. A bent lévő emberek között a legtöbben csak meghalni akarnak.
Vissza akartam sétálni, amikor egy sötét rendőr furgon húzódott az épület mellé. Két biztonsági őr pattant ki az első ülésről, és kinyitották a hátsóajtót. Kíváncsiság uralkodott el rajtam. Hogy nézhet ki? Hány éves lehet? Vonzó vagy inkább visszataszító?
Az őrök megragadták a férfi karját, és kihúzták a járműből.Mivel lefele nézett, nem láttam az arcát. A kézét, és a lábát bilincsek szorították. Egyet viselt azok közül a förtelmes, kék-szürke egyenruhák közül ami kötelező volt a pácienseknek ezen a helyen. Még ebben a szörnyű maskarában is megtudtam állapítani, hogy magas és vékony. Mielőtt fellépett volna a kőlépcsőkre, felnézett az épületre, majd rám emelte tekintetét, és láthattam teljes egészében.
A bűnözők tagadhatatlan szépsége áll előttem, pár méterre. Húsz éves körülinek tippellem. Hosszú sötét pilláli keresztezték,smaragdzöld íriszeit.Telt rózsaszín ajkai kissé szétváltak, miközben lépkedett. Zilált barna fürtjei arcába hulltak. Erős állvonala, és összeráncolt szemöldöke, miatt olyan mintha mérges lenne.
STAI LEGGENDO
Psychotic /Magyar fordítás/
Fanfiction"I loved her not for the way she danced with my angels, but for the way the sound of her name could silence my demons." -Christopher Poindexter
